Streamline mozi

Toto, a hős

Rudas Dóra

Toto le héros – belga-francia, 1991. Rendezte és írta: Jaco van Dormael. Kép: Walther van den Ende. Zene: Pierre van Dormael. Szereplők: Thomas Godet (Gyerek Thomas), Jo De Backer (Felnőtt Thomas), Michel Bouquet (Idős Thomas), Mireille Perrier (Fiatal Evelyne), Gisela Uhlen (Idős Evelyne). Gyártó: Iblis Films / Metropolis. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 91 perc.

A nyolcéves Thomasnak fixa ideája, hogy a szomszédban élő, náluk jóval szerencsésebbnek tűnő család egy kórházi keveredés miatt valójában az övé, így fiúk, Alfred az ő életét éli, az ő játékautóját vezeti, az ő szerelmét hódítja meg és az ő sikeres életét éli. A kisfiú lassan férfivá, majd idős emberré érik, de a kényszerképzet nem ereszti. Saját életét nem tudja és nem is akarja élni, mit tehet mást, a fantáziába menekül. Ott ő lehet Toto, a lenyűgöző titkosügynök, aki Alfredre vadászva visszaszerzi, ami neki jár. Sajnos a fejben töltött idő más tempóban halad, mint a valóságban, így Thomas mellett elmegy a szerelem, számos lehetőség és gyakorlatilag a teljes élet, míg a bosszút forralja.

Jaco van Dormael 1991-es klasszikusa olyan alapvetően ismerős élménnyel dolgozik, amely a világon talán csak néhány kiváltságosnak lehet ismeretlen. Hiszen kivel ne fordult volna elő, hogy úgy látta, valaki épp azt az életet éli, amelyet ő szeretne. Hatványozottan igaz lehet ez, ha az illető olyan hátrányokkal és tragédiákkal küzdő családból jön, mint Dormael főhőse. Ilyen magasfokú átélhetőséggel meglepő lehet, hogy ennyire megosztó a dráma megítélése. Ám a belga rendező alaposan megdolgozik ezért a megosztottságért, igen sajátos módszerrel mondja el ugyanis a leginkább Charlie Kaufman lázálmait idéző történetét. Nem az ugráló idősík vagy a nyomasztó képi megoldások a zavaróak, hiszen a filmen belüli szabályrendszerben hibátlanul működnek ezek az abszurditások. A baj, hogy lélegzetvételnyi időre sem engedi felnézni a férfit a rögeszméből és ezzel a néző fejét is a wc-kagylóban tartja a játékidő végéig. De meg kell becsülni azt a súlyt, amelytől, ha lekerül rólunk, értékelni tudjuk azt, ami adatott. És Toto tragédiája bizony még a legreménytelenebbeket is meggyőzheti arról, miért nem érdemes élethosszig keseregni amiatt, ami nincs.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/01 63-63. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15638

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -