A melodráma arcai

Felix Van Groeningen – Charlotte Vandermeersch: Nyolc hegy

A barátom odafent

Kránicz Bence

Két férfi évtizedes barátsága az egyszerre határtalan és fojtogató olasz Alpok csúcsai között egy nagy lélegzetű melodrámában.

„Ti úgy nevezitek, természet, mert nem ismeritek. Mi azt mondjuk: fa, rét, virág, gázló, ösvény. Ezek használható dolgok.” Így vezeti rá torinói látogatóját az olasz Alpok vidékén élő Bruno, mennyire naiv és felszínes az elképzelése arról, hogyan költözne ki a „természetbe”. Ennél a jelenetnél úgy érezhetjük, a Nyolc hegy napjainkban játszódik, és a városlakó természetvágya meg a zord tél valósága között támadó feszültségről szól. Holott ez az ellentét több évszázados – a modern élet termelte ki –, és bár a történet két hőse közül az egyik valóban nagyvárosi, a másik hegyi ember, kettejüket mégsem a tér választja el egymástól. Inkább az köti össze: Pietrót a nyolcvanas évek közepén, tizenegy éves korában viszik először szülei az észak-olasz hegyekbe, ahol hamar összebarátkozik a hasonló korú Brunóval. „Én vagyok az utolsó gyerek a faluban” – mondja a vadóc fiú, és magánya valósággal vonzza az érzékenyebb Pietrót. Szövetséget kötnek, később mégsem látják egymást évekig. Harmincas éveikben találkoznak újra, és elhatározzák: házat építenek maguknak a hegyen, közös menedékként a hétköznapokban elszenvedett veszteségek, kisebb-nagyobb kudarcok elől, amit mindközönségesen felnőttkornak nevezünk.

A belga alkotó- és élettársak, Felix Van Groeningen és Charlotte Vandermeersch nagy lélegzetű, méltóságteljesen hömpölygő történetben mutatják be Pietro és Bruno barátságát. Népszerű irodalmi alapanyagból dolgoztak – Paolo Cognetti díjakkal kitüntetett, magyarul is megjelent regényét vitték filmre –, de munkájukban éppen a szavak nélkül mesélő jelenetek bírnak a legmagasabb tétekkel. Ruben Impens operatőr természetképeket rögzít, de nemcsak a fenséges tájakat, hanem a karakterek arcát, testtartását, gesztusait is türelmesen figyeli. Két olyan férfiét, akik éppen egymás közelségében tudnak megtapasztalni valamit a harmonikus, egyszerű, „természeti” létezésből.

Végtére is mire van szüksége Brunónak és Pietrónak? Szülőhelyükön kell-e maradniuk a boldogsághoz, vagy be kell járniuk a világot, hogy saját magukat megismerjék? A Nyolc hegy a két férfi boldogulásának összeérő, de végső soron mégiscsak elváló útját követi nyomon. Emiatt logikus folytatása Groeningen két korábbi melodrámájának, amelyek szintén azt vizsgálták, hogyan lehetséges túlélni úgy, ha le kell mondanunk arról, akit a legjobban szeretünk. Az Alabama és Monroe-ban a férj veszíti el a családját, a Csodálatos fiúban egy apa mond le a fiáról, ezúttal pedig Pietro kénytelen belátni, hogy Bruno és ő máshogyan akarnak élni. Lemondása annál jobban kínozza, mert nem tud szabadulni az érzéstől, hogy élete meghatározó, sorsfordító pillanatait éppen Brunónak köszönheti. Ugyanakkor az olasz nyelven, olasz színészekkel forgatott Nyolc hegy visszalép a hollywoodi gyártásban készült Csodálatos fiú nyíltabban melodrámai hangnemétől a mai európai művészfilm egyik jellegzetes, kontemplatív, a slow cinemához közelítő fogalmazásmódja felé. Hősei takarékosan fejezik ki az érzelmeiket, ezzel összhangban pedig az alkotók sem engedik, hogy az Alpok ámulatba ejtő vonulatai szentimentális tájképekké fakuljanak: az akadémiai képarány éppen úgy zárja körül a hegyeket, ahogyan azok sem eresztik Brunót.

Alessandro Borghi (Szuperhősök) enigmatikusan borong impozáns szakálla mögött Brunóként, de a komolyabb színészi feladat a Martin Edenben megismert Luca Marinellié. A Nyolc hegy Pietro szemszögét érvényesíti, neki kell a saját személyisége mélyére ásnia az olasz hegyi falutól egészen a Himalájáig ívelő útján. A főhős narrációja helyenként keresetté teszi a film jelképrendszerét – a míves mondatok egyúttal az irodalmi eredetire és a szerzői alteregó jelenlétére is utalnak –, de Groeningen és Vandermeersch magabiztos stíluskezelését világosan mutatja az elbeszélés tisztán filmes szerkesztésmódja. Nagyvonalú időkezelésükbe belefér, hogy valós időben bontsanak ki félórás beszélgetéseket, majd egyetlen vágással éveket ugorjanak előre. Valahogy így telik az életünk: észrevétlen gyorsasággal, de lelassítva egy-egy kulcspillanatra, ami az emlékeinkben örökre ott ragad.

NYOLC HEGY (Le otto montagne) – olasz-belga, 2022. Rendezte és írta: Paolo Cognetti regényéből Felix van Groeningen és Charlotte Vandermeersch. Kép: Ruben Impens. Szereplők: Alessandro Borghi (Bruno), Luca Marinelli (Pietro), Filippo Timi (Giovanni), Elena Lietti (Francesca). Gyártó: Menuetto Films / Wildside / Pyramide Productions. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 147 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/01 25-25. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15625

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -