KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2020/október
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Színészek pórázon Az SZFE-botrány
• Hirsch Tibor: Gyógy-pontok, gyógy-pózok Magyar film, magyar doktor
• Kránicz Bence: „Csak így szeretnék filmet csinálni” Beszélgetés Horvát Lilivel
• Báron György: Történt-e valami New Jersey-ben? Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
• Benke Attila: A rendszerváltás nagy generációja Beszélgetés Szalay Péterrel
• Soós Tamás Dénes: Beszélgetés Herendi Gáborral Egópárbaj
• Gelencsér Gábor: Örök varázs Tóth János kinematográfus – 2. rész
FILMZENE
• Orosdy Dániel: Egy marék hangjegy Ennio Morricone (1928-2020)
ELŐÍTÉLETEK KORA
• Benke Attila: Odüsszeiák Magyarországon Idegenek és hazatérők a magyar filmben
• Békés Márton: Keleten a helyzet változatlan Orientalista filmek Közép-Európáról
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Rusznyák Csaba: Legendás álmok a hőskorból Winsor McCay: Kis Némó Álomországban
FILMTÖRTÉNET
• Radó István: A paragrafusokon túl Egy filmdramaturg emlékei
DIGITÁLIS MÉDIA
• Borbíró András: Képközösség Együtt a neten
• Varga Zoltán: Szép sárkánypulóverek A Magyar népmesék és a YouTube
FIATAL OPERATŐRÖK
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan kamera Beszélgetés Roder Andrással
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Multikulti anzix Szemrevaló/Sehenswert
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Meglógni a hétköznapokból J. G. Quintel
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Társas magány Kocsis Ágnes: Éden
• Baski Sándor: A tökéletlen trükk Tenet
• Kovács Kata: Mogyoró van az ő tetején Lakos Nóra: Hab
KÖNYV
• Kelecsényi László: A sárkányeregető Zalán Vince: Kalandozások
STREAMLINE MOZI
• Jankovics Márton: A befejezésen gondolkodom Behavazva
PAPÍRMOZI
• Kragh-Jacobsen Søren: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Lakos Nóra: Hab

Mogyoró van az ő tetején

Kovács Kata

Gyorsan elolvad az ember szájában, de édes kis finomság a Hab, tele játékossággal, önreflexióval és érdekes figurákkal. 

A magyar filmekben egyre gyakrabban láthatunk a szerelem terén megszállott karaktereket, elég csak a Testről és lélekről hőseire vagy Horvát Lili most bemutatkozó Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című munkájának orvosnőjére gondolni. A fenti filmekkel ellentétben a Hab nagyon szigorú műfaji recept alapján készült, főszereplője viszont mind a szerelem, mind a munka terén kissé eszelős.

Lakos Nóra az SZFE-n végzett Almási Tamás osztályában; sorozatok, kisfilmek (Coming Soon – 2006, Hanna – 2007, Otthon – 2009, Edina – 2011) és egy dokumentumfilm (Magyar bajusz, 2012) után most jutott el a nagyjátékfilmes debütáláshoz. Vonzódik a különös figurákhoz, a karakteres hősnőkre épített, reménytelen szerelmi történetekhez, a domináns látványvilághoz, a Cinemira – Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivál alapítójaként pedig az ifjúsági film és a rajzfilm is a szívügye. A Habot az Amélie csodálatos élete, A család kicsi kincse és a Holdfény királyság háromszögébe álmodta, a kissé banális történetet bogaras, jópofa alakokkal, önreflektív gesztusokkal és markáns látványvilággal teszi érdekessé. A forgatókönyvet nagyon egyszerű sémára dobták fel: Dóra mesés kis cukrászdáját a csőd fenyegeti, ezért jelentkezik egy vállalkozásfejlesztő pályázatra, ahol egy négynapos, vidéki kúriában eltöltött ismerkedő workshop keretein belül döntik el, melyik jelentkező nyeri a támogatást. A bökkenő, hogy csak családi vállalkozások jelentkezhetnek, a pénzosztók undorral mondják ki a szót is, hogy szingli. Márpedig Dóra az. Összeszed hát egy gyerekszínészt és az első útjába eső pasast, hogy játsszák el a családját, arra pedig nem is gondol, hogy a vidéki elvonulásra legutolsó nagy szerelme is benevezett újdonsült feleségével.

Lakos a kisfilmjeiben már előkészítette ezt a perfekcionista és céltudatos, külsőre drámai, a felszín alatt azonban hiperérzékeny és bizonytalan, harmincon túli Manic Pixie Dream Girlt, akit meglehetősen nyomasztanak a társadalmi elvárások. Kerekes Vica csodálatos a romantikus, de kontrollmániás Dóra szerepében, a karakter maga talán fajsúlyosabb is, mint amit a romkomos keretek megengednek. Ám a köré gyűjtött macsó férfiak (Mátray László, Bányai Miklós), a hol bárgyú, hol félszegen szívdöglesztő rivális (Zsigmond Emőke), az önjelölt megváltó-coach (Szikszai Rémusz), a kissé elnagyolt karikatúrák, főképp az ötévesforma gyerekeit szoptató ősasszony (Láng Annamária) a merev osztályfőnökre hajazó anya (Pálfi Kata) vagy Elek Ferenc rutinból hozott mulya családapája ezt szépen ellensúlyozzák. A rendező érdeklődése a gyerekfilm és az animáció iránt a kisfiút játszó, koravén gyerekszínész (Gyarmati Erik) és plátói szerelme, a nyegle kamaszlány karakterében nyilvánul meg, valamint a hősnő köré épített, részletgazdag, játékos elemekkel teleszórt látványvilágban, az art deco lakástól a mesébe illő cukrászdán át a buja kastélyparkig.

A Hab egyetlen igazi hiányossága, hogy nem csináltak belőle gasztrofilmet. Pedig Lakos Budapest egyik legizgalmasabb cukrászdájával, az újlipótvárosi Chouchou-val dolgozott együtt, hogy a filmben látható sütemények tökéletesek és a cukrászati fogások hitelesek legyenek – mégsem ez a fő téma, amire a filmet építette. Dóra a sütés mellett a mozi megszállottja is, a filmbeli verseny résztvevői pedig a társadalomkritika jegyében a családi teambuildinget kapják feladatul. A film önreflektív gesztusai, ha nem is szájbarágósak, de talán kevesebbel is beérnénk belőlük. A nő emlékei utolsó nagy szerelméről egy vászonra vetítve peregnek, a cukrászdában retró diafilmvetítést rendeznek a családi vonal erősítésére, a film végén Mácsai Pál cameózik, a workshop résztvevőinek leleplezésében pedig kulcsszerepe van egy kandikamerával dolgozó operatőrnek. A cukrászdában nem csak hogy híres szerelmespárokat, de kifejezetten beteljesületlen szerelmi történetek hőseit alakító színészekről nevezik el a süteményeket, Dóra kattanása ugyanis, hogy semmi esélyt nem hagy a happy endnek. Hibái ellenére szórakoztató, sőt bíztató debütfilm a Hab, hősnője mellett rendezőjének is jót tesz majd, ha még inkább felvállalja a kattanásait.

 

HAB – magyar, 2020. Rendezte: Lakos Nóra. Írta: Fekete Fruzsina és Lakos Nóra. Kép: Bálint Dániel. Zene: Balázs Ádám. Vágó: Barsi Béla. Producer: Harrer Katalin, Angelusz Iván. Szereplők: Kerekes Vica (Dóra), Mátray László, Gyarmati Erik, Bányai Miklós, Zsigmond Emőke, Elek Ferenc, Pálfi Katalin, Láng Annamária. Gyártó: A Company Hungary / AGA Média. Forgalmazó: InterCom. 89 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14669