Lengyel mérceAndrzej Wajda: EmlékképekNincs alkuPörös Géza
Andrzej
Wajda utolsó játékfilmje a Gdyniai filmfesztiválon.
Gdynia
Wajda jelenlétében emlékezett, ünnepelt és búcsúzott. Szeptember 19-24. között
délutánonként helybéliek és fesztiválvendégek lepték el a Zenés Színház és a
Filmcentrum közti promenádot, hogy megtekintsék a 90. életévét márciusban
betöltött Andrzej Wajda több mint hat évtizedes munkásságát felidéző
fotókiállítást s eltűnődjenek egy férfiarc módosulásainak titkos üzenetén. A
rendező két új filmjével volt jelen a gdyniai szemlén: a Wróblewski Andrzej
Wajda szerint című 42 perces dokumentumfilmmel és az Emlékképek (Powidoki) című játékfilmmel,
mely utóbbit a szakmai közvélemény Andrzej Wajda művészi hitvallásaként
értelmezte.
A
film 1948-ban játszódik Łódź-ban, főhőse pedig Władysław Strzemiński festőművész
(Bogusław Linda), aki túl a férfikor delén, hivatásában most jutott el az
érettség letisztult stádiumába. Két életfeladat maradt számára. Az egyik, hogy
mesterként átadja tudását a fiataloknak, magánemberként pedig, hogy felesége
halálát követően felnevelje lányát, a tizenéves Nikát. Vitathatatlan
tekintélynek számít, akit eleinte még a lengyel kultúrpolitika vezetői is respektálnak,
a tanítványok pedig kifejezetten rajonganak érte. Strzemiński a 20-as években
Malevics és Tatlin társaként mint a képzőművészeti avantgarde kiemelkedő képviselője
szerzett nevet magának, majd Łódź -ba költözvén megalapította korának egyik legfontosabb
művészeti múzeumát. Csakhogy a történelem nem mindig az érdemek szerint ítél, a
háborút követő átmeneti időknek vége, a Visztula partján is fokozódik az
osztályharc, a művészeti életben a szocreál lesz az egyeduralkodó irányzat. Hősünk
nem politizál, cselekedeteit és nézeteit szakmai törvények vezérlik, azt
vallja, hogy a művészetet nem a köznapi hasznosság mértéke szerint, hanem a
benne feszülő alkotóerő alapján kell megítélnünk. Aszerint, hogy az mennyire segít
bennünket eredeti felismerésekhez, mennyire nyit meg új perspektívákat és új
világokat számunkra. Természetesen nézeteivel magára marad, csupán néhány
tanítványa tart ki mellette még egy darabig. A film hőse komisz választási
helyzetbe kerül: vagy megadja magát a korszellemnek, megtagadva ez által egész
addigi életének szakmai és erkölcsi hitelét, vagy hű marad eszményeihez, de
akkor egzisztenciális veszélybe sodorja önmagát és lányát. Strzemiński kiállja
a próbát, nem köt alkut, ezért elfogynak előle az utak. Állását elveszti, képeit
vandálok teszik tönkre. S bár nyomorúságos helyzetében arra kényszerül, hogy
ünnepi felvonulásokra alkalmi munkásként Sztálin-portrét mázoljon, rövidesen az
ilyenfajta kegyelemkenyértől is megfosztják. Megbetegszik, kórházba kerül,
aztán egy napon a látogatóba érkezett lánya döbbenten látja, hogy apja ágya
megüresedett…
Wajda
elfogulatlan tárgyiassággal fogalmaz. Bár teremtménye helytállását állítja
filmje középpontjába, előzőleg mégis vele mondatja ki, hogy a legnagyobb
szenvedés nem reá, az elveiért meghalni is kész művészre vár, hanem az ártatlan
gyerekemberre. Nika ugyanis árva lesz, sorsa majd egy leánynevelő intézetben
folytatódik.
A
bemutató idején mindenkit áthatott a várakozás izgalma, a Gondviselés kegyes
volt a sokadalomhoz, mintha csak azt kívánta volna üzenni a híveknek, hogy
jegyezzetek meg és raktározzatok el magatokban minden pillanatot, minden
gesztust, mert most lehettek együtt utoljára a Mesterrel. Amikor Pan Andrzej több
funkciós tolószékével, felesége, Krystyna Zachwatowicz-Wajda asszony, Jacek
Bromski filmszövetségi elnök, Maja Komorowska, Andrzej Seweryn, Bogusław Linda és
más kiválóságok társaságában bevonult a Zenés Színház színpadára, a nézők
hosszan és felállva ünnepelték. Több volt ez a kitartott ováció egy jelentős
szerző udvarias köszöntésénél, ezekben a felemelő pillanatokban egy korszakos
személyiség, a szakma és a közönség összetartozásának újbóli megerősítése
történt meg. Ma már, a komor folytatás ismeretében leírhatjuk: mindörökre
szólóan.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|