KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak

Kertvárosi átlag

Kovács Kata

Korával dacoló hős, különös mellékszereplők, svéd humor.

 

Ha létezik az összkomfort birodalmának az amerikai szuburbiánál is lehangolóbb szeglete, akkor az a skandináv kertváros. A Fredrik Backman sikerregényét négy évvel megjelenése után adaptáló Az ember, akit Ovénak hívnak legalábbis ezt mondja róla, méghozzá egy nem kevésbé szomorkás főhős révén. Evidens, hogy a kényszeres, kötözködő és mogorva Ove imádott felesége hirtelen halálát és saját, 43 év utáni, méltatlan kényszernyugdíjazását követően semmi másra nem vágyik, mint hogy szó szerint szoruljon a hurok a nyakán. A Gran Torino alaphelyzete jellegzetesen skandináv hangvétellel, igen könnyen fogyasztható filmnyelven szólal meg, vezérfonala repetitív humor a „nehezebb öngyilkosnak lenni mint hinnénk” alapelv jegyében. A két, párhuzamos idősíkon megismerjük a férfi legkevésbé sem extravagáns, ám drámai fordulatokban bővelkedő élettörténetét, és követjük találkozását egy lusta, terebélyes macskával valamint új szomszédjaival, egy zajos és életvidám családdal, élükön a várandós anyukával, aki Ove barátja lesz.

A pályája során szinte kizárólag mainstream komédiákkal foglalkozó, csupán néhány, szerzőibb vénáról tanúskodó drámát jegyző Hannes Holm visszatér nagyjátékfilm-rendezői debütálása, az 1995-ös Egy a sok közül alaphelyzetéhez, s egyben pályája központi tematikus elemét, a normálistól semmiben eltérni nem vágyó kisembert helyezi a középpontba. Holm munkásságának fő gondolatai és témái ugyancsak megjelennek, ilyen a romantikus szerelembe vetett, naiv hit (Ádám és Éva, Klassfesten) és a hányatott sorsú, naiv fiú felnőtté válásának motívuma (Az utolsó vakáció), ám az időskorú hős alakja és a visszatekintés lírai motívuma új fejlemény a rendező repertoárjában. A népszerű svéd Sune-könyvsorozatot adaptáló, közelmúltbeli Szeleburdi svéd család-filmek közül Holm kettőt rendezett, egynek pedig a forgatókönyvírója, s ezeknél a kasszasikerért ácsingózó, blőd családi filmeknél sem csak a közönségbarát komédiáról, de az éteri szerelemről és a kényszeresen középszerű alakokról (mint Sune apja) szóló tudását is kamatoztatta. Az Ovéval csaknem egyidős alkotó tehát most végre kicsit összefoglalja eddigi fő mondandóit, egyúttal személyes hangon, ám szélesebb közönséghez is szól.

Egy másik svéd közönségsiker, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt filmváltozata után egy évvel most itt egy újabb regényátirat idős korával dacoló hőssel, akire mindenki meglepetésére még igenis nagy kalandok várnak. (A két filmet egyébként ugyanaz az operatőr, Goran Hallberg jegyzi.) A majdnem feleannyi (59) éves Ove élete azonban nem bővelkedik pikáns kalandokban, ő a megtestesült (és immár felesleges) kisember, s ilyenformán a film is híján van az attrakcióknak és a látványos kalandoknak. Közös a két filmben a flashback-technikán, valamint a komédia és a pátosz vegyítésén túl, hogy ez a történet is epizódszerűen építkezik, fő humorforrásai pedig a váratlanul felbukkanó, különc mellékszereplők, akiknek abszurd vagy szatirikus hangvételű ábrázolása azonban szinte minden szociális érzékenységtől mentes, így a kertvárosi környezet és annak lakói is a puszta környezetet adják, de nélkülözik a jelentősebb többlettartalmat. Az idealizált volt feleség természetesen jólelkű tanítónő, a szomszédba költöző, harsány és kedves család perzsa gyökerekkel bír, a kiállhatatlan Ovéról pedig rövid úton kiderül, hogy meleg szívét súlyos múltbeli traumák terhelik – az unalomig ismert sztereotípiák azonban szerencsére a klasszikus fekete komédia eszköztárával és némi szellemességgel találkoznak. Ove figuráját és magát a történettípust igen jól ismerjük az európai művészfilmtől az amerikai fősodorig bárhonnan, már Melvin Udall, a Lesz ez még így se hőse életébe is egy cuki háziállat és egy bölcs tekintetű fiatal nő hozta el a karakterfejlődést. Ám ahogyan Ove, úgy a róla szóló film sem emelkedik ki semmivel az átlagból.

 

AZ EMBER AKIT OVÉNAK HÍVTAK (En man son heter Ove) – svéd, 2015. Rendezte: Hannes Holm. Írta: Frederik Backman regényéből Hannes Holm. Kép: Göran Hallberg. Zene: Gaute Storaas. Szereplők: Rolf Lassgard (Ove), Zozan Akgün (Nasanin), Tobias Almborg (Patrik), Anna-Lena Bergelin (Lena). Gyártó: Nordisk Film. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 116 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12801