KritikaNőügyekLátszani kellHoreczky Krisztina
A
macsó mentalitásra hangolt magyar világon csak a női öngondoskodás szelíd
erejével lehet változtatni.
A „Női
sokszínűség képei – filmes workshop a hatékony kommunikációért”projekt
keretében a Palantír Film Alapítvány tíz női érdekérvényesítő szervezet
képviselőivel dolgozott együtt 2015 májusától, Komlósi Orsolya antropológus, és
Lakos Nóra filmrendező, tréner bábáskodásával. Az EGT és a Norvég Civil Támogatási
Alap segítségével megvalósult, tízhónapos vizuális kommunikációs képzés célja
az volt, hogy a civil szervezetek tanulják meg láthatóvá tenni tevékenységüket filmes,
fotós eszközök használatával. Kivált nehéz ez akkor, ha gyakorta maguk a női
teamek a gátjai az eredményes kommunikációnak; mások személyiségi jogait szem
előtt tartva éppen hogy a „láthatatlanságot” ambicionálva.
Füredi
Zoltán a műhelymunkáról forgatott, inkább werk- mint dokufilmjében közelebb
hozott öt szervezetet, és azok alapítóit-munkatársait. Így az Emma Közhasznú
Egyesület/Születésházat, az ÉFOÉSZ Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik
Országos Érdekvédelmi Szervezetét, a Mosoly utca Alapítványt, a Partners
Hungary Mediációs Központot, és a családon, párkapcsolaton belüli erőszak
túlélőinek, áldozatainak támogatását szolgáló Tér-Erő Csoportot.
A Nőügyek rávilágít, mennyire mostoha társadalmi
klímában működnek/vegetálnak azok a civil szervezetek, amelyeket bár ritka kivételtől
eltekintve nők hívtak életre, mégis gondot okoz számukra meghatározni a viszonyukat
a genderszerephez, főként a hazánkban szitokszónak számító feminizmushoz. Egy
angol abszurd szkeccset idéző, remek jelenetben a női egyenlőségről
interjúvolnak meg az utcán két ifjú járókelőt. Miközben a szereplési vágytól túlfűtött
férfiú elzengi, milyen csekély számban képviseltetik magukat a nők a magyar országgyűlésben,
rendre belefojtja a szót a mellette álló, a döbbenettől is hápogó lányba –
egyre mondva a magáét az „elnyomott kisebbség”-ről. Ugyancsak beszédes, amikor
a Budapesti Corvinus Egyetemen székelő karriermenedzsment, az Effemine – Egyesület
a Fiatal Nőkért diákszervezet egyik vezetője a tréning tapasztalatait leszűrve
arról számol be, mióta a nemi jelleg helyett a professzionalitásra helyezik a
hangsúlyt, egyenrangú félnek tekintik őket a campuson. Honlapjukra látogatva megnyugvással
konstatáltam, hogy a logójukból (még) nem távolították el a tűsarkút. Túl azon,
hogy vajon a partneri bánásmód kivívásáért érdemes-e elnyomni az identitás
alapját, amelyet az Effemine a nevében is hordoz, árulkodó, hogy a workshop
trénerei, valamint a tizenkét önkéntes között lámpással is alig bukkanni férfira.
Mindez lakmuszpapírszerűen mutatja meg a még mindig feudális szemléletű magyar
társadalom, és a honi nők emancipáltságának hiányát. Ezért is lett volna jó, ha
a gyermekéhezés hosszú távú megoldásán munkálkodó Mosoly utca mozgalom egyik
alapítója, Kelemen Szabolcs is megszólal vezetőtársa, Torma Zsuzsanna mellett,
akihez hasonlóan a saját bőrén tapasztalta meg az éhezést.
A többségében
karitatív, segítő szerveződések mögött egyéni sorsok állnak, amelyek ritkán kerülnek
felszínre. A képzés azt (is) volt hivatott elősegíteni, hogy a spotfilmek, a
kurta, tömör bemutatkozó szövegek (elevator pitch) épüljenek egy-egy történetre.
Részben, mert miként Bombera Krisztina televíziós újságíró fogalmazott a
filmben: a médiának érdekes „karakter” kell. Kérdés, az éhezés, a szülés utáni
depresszió, a bántalmazás miért nem eléggé karakteres a bizonyos közszolgálatiságot
is ellátó sajtónak? Nem kívánok naivnak mutatkozni, azonban az már az ízlésem
ellen való volt, amikor az ÉFOÉSZ hatásos és érzelmes pitchét értékelve az
egyik női segítő/coach a jógázással kapcsolatos élményei után közölte, a többek
könnycsatornáit beindító paneleknél neki több kell. Nem tartom sem jól bevált,
sem elcsépelt közhelynek, hogy egy harmincnyolc esztendős, párkapcsolatra hiába
vágyó, munkanélküli szellemi fogyatékos nő, aki a lábát sem teheti ki egymaga
az utcára, úgy kénytelen élni, mint egy erős szülői kontroll alatt lévő kiskorú.
Előfordult
tehát, mikor egy-egy őszinteségtől hajtott tréner szerencsétlenül kommunikálta a
véleményét, ám ennek megmutatásával is bepillantást nyertünk egy húsba vágó
társadalmi problémákkal foglalkozó, a közös emberi hangot kereső workshop rokonszenvre
méltó működésébe.
NŐÜGYEK
– magyar dokumentumfilm, 2016. Rendezte: Füredi
Zoltán. Producer: Komlósi Orsolya.
Operatőr: Dömötör Péter, Blaumann Edit. Vágó: Szalay Péter. Hangmérnök: Kapcsos Vince. Gyártó: Palantír Film Alapítvány, 50 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 6 átlag: 5.5 |
 |
|
