|
|
MoziTed 2.Varró Attila
Ted 2. – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Seth MacFarlane. Kép: Michael Barrett. Zene: Walter Murphy. Szereplők: Mark Wahlberg (John), Amanda Seyfried (Samantha), Jessica Barth (Tami-Lynn), Morgan Freeman (Meighan). Gyártó: Bluegrass Films / Fuzzy Door Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.
Elgondolkodtató, hogy a megelevenedett gyerekjátékokról
szóló filmek horrortól komédiáig miért ragaszkodnak makacsul a férfinemhez: mai
napig nem sok film készült sráckoleszba szabadult Körfűris Barbie-ról vagy elsőbálon
életre kelő Én Kicsi Punimról, miközben a filmtörténet hemzseg az ölben
ágaskodó hasbeszélő-bábuktól, kisszobák rejtekén felhorgadt fiú-játékszerektől,
és férfigazdákkal összenőtt szőrös ösztönállatkáktól. Utóbbi csoport Harvey-tól
Hódkórosig terjedő táborát gazdagítja 2012 óta Ted, a mocskos szájú plüssmacsó,
aki öntörvényű péniszpótlékként gátolja harmincas villámtesóját a
felelősségteljes férfilét elérésében. Míg azonban Seth MacFarlane szubverzív
világának álomgyári megszelídítése három éve a kamaszkor meghaladása mellett
tette le voksát, az idei folytatás első pillanatban megfosztja főhősét a
felnőtt jövő zálogát jelentő feleségtől és boldogan megtér a soha véget nem érő
gyerekkor Seholországába.
Az új mesében immár dühöng a
pánpéter-szindróma: a központi tét ezúttal éppen az örökgyerek Ted teljes jogú
ember-mivoltának törvényesítése, a párkapcsolati konfliktus (való életben is
népszerű) álmegoldását a babavállalás jelenti a reménytelenül infantilis mackó-maca
párosnak, a lassan reumakorba lépő John pedig igazi álomnőjét egy gyermeteg ügyvédfruskában
találja meg (akit Hollywood egyetlen húsvér anime-hősnője alakít) – majd az
akciófinálé a Comic-Con felnőtt-játszóterének kavalkádjából vezet a happy
endhez. Sajnálatos módon a film eszköztára is megragadt a kisiskolásnál:
koherens történet helyett gegekből fércelt, háromepizódos élményfürdőt kínál,
humora felforgatóból gyomorforgatóba vált, működőképes karakterek helyett beéri
pármondatos cameo-megjelenésekkel (miközben minden percbe legalább három
kurrens popkulturális utalást zsúfol). Tudjuk, egy játékmackó néha csak
játékmackó, az idei Ted-re pedig duplán igaz lehet ez az állítás: nem több egy
hajdan tökös szerzői karrier kiherélt, élettelen ondós bocsánál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 75 átlag: 5.6 |
|
|
|
|