DVDVörös HadseregPápai Zsolt
The Red Army – amerikai, 2014. Rendezte: Gabe Polsky. Szereplők: Vjacseszlav Fetyiszov, Vlagyimir Krutov. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 81 perc.
Fennállása hetven éve alatt a Szovjetunió kevés
maradandó értéket produkált, ezek egyike a hatvanas évekre összeérő hokiválogatott,
melynek tagjai a szellemi apjuknak tekinthető Anatolij Taraszov mester
intenciói alapján művészi szintre emelték a játékot, de talán helyesebb úgy
fogalmazni, hogy tisztán művészetként űzték azt. A hetvenes években ugyan pártutasításra
elmozdították Taraszovot a szövetségi kapitányi pozícióból, ám a szovjet hoki
diadalmenetének nem lett vége, ellenkezőleg: a következő évtized csapata még a
Taraszov-éra csodáját is felülmúlta, nem feltétlenül eredményességben, inkább
kreativitásban és játékesztétikában. A nyolcvanas dekád szocializmusában a
szovjet hokisok egy-egy meccsének élő tévéközvetítése kisebb örömünnepet jelentett
az egyre szürkébb hétköznapokban, fellépéseik ugyanis nem egyszerűen
sportesemények voltak, de opera- és balett-előadások, cirkuszi attrakciók is. Az
1980-as Lake Placid-i olimpiai döntőben elszenvedett vereség (az akkoriban
szenzációszámba menő amerikai győzelem) után a csapat csak acélosabbá vált, és
nem egyszerűen végigverte, lehengerelte, de attraktív játékával le is nyűgözte
az egész világot. A csapat legjobbjai – Szergej Makarov, Vlagyimir Krutov, Igor
Larjonov, Alekszej Kaszatonov, Vjacseszlav Fetyiszov, no és persze a kapus,
Vlagyiszlav Tretyak – nevét ma is minden valamirevaló hokirajongó ismeri.
Az orosz emigránsok gyermekeként Chicagóban
született, ifjú Gabe Polsky rendező-producer rettentő feladatra vállalkozott,
amikor a szovjet hokicsapat sztorijának apropóján kortörténeti vizsgálódásba
fogott. Nem egyszerűen sportdokut forgatott ugyanis, a nyolcvanas évek
kommunista politikaszervezési mechanizmusairól és hatalomtechnikai trükkjeiről
is értekezni kívánt. Utóbbit a szárazan akadémikus modort elkerülve izgalmasan
prezentálta, a kortárs amerikai dokufilmes trendekhez odasimulva alkalmazta
ugyanis a fikciós filmek narratív elemeit, mindenekelőtt a paranoiathrillerét.
Nem akart mindent elmondani, ragyogóan szelektált az anyagok között és jó
érzékkel válogatott archívokat, továbbá az is remek döntésnek bizonyult
részéről, hogy megtette hősnek Vjacseszlav Fetyiszovot, a zsenik zsenijét, aki
a nyolcvanas évek végén a csapatból elsőként lett a kárvallottja az elvtársak gusztustalan
hatalomgyakorlási technikáinak, hogy aztán – akkurátus és öntudatos ember lévén
– beverjen egy szöget a rezsim koporsójába.
A kettős vállalás, a hokicsapat
legendájának felelevenítése és a korskicc-készítés sikerrel járt, pazar dokumentumfilm
született, amelynek élvezeti értékét növeli Polsky sosem tolakodó és mindig
ízléses – már a nyitánytól megmutatkozó – humora. Többek között éppen ez, a
humor, szavatolja, hogy a film mindenkihez szól, azokhoz is, akiknek semmi köze
a hoki világához. Hogy ilyen kiváló lett a végeredmény, abban talán Werner
Herzognak is van némi része, aki executive producerként jegyzi a művet. Meg persze
a Holt lelkek Nyikolaj Gogoljának,
akinek öröksége végig ott kísért a filmben.
Extrák: Audiokommentár Gabe Polskyval és Werner Herzoggal, interjú Gabe
Polskyval.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 126 átlag: 5.6 |
 |
|
