MoziAz utolsó éjszaka PárizsbanMargitházi Beja
Diplomatie – francia-német, 2013. Rendezte: Volker
Schlöndorff. Írta: Volker Schlöndorff és Cyril gely. Kép: Michel Amathieu.
Zene: Jörg Lemberg. Szereplők: André Dussolier (Nordling), Niels Arestrup (von
Choltitz), Burghart Klausner (Ebernach), Robert Stadlober (Bressendorf).
Gyártó: Film Oblige / Gaumont / Blueprint Film. Forgalmazó: Mozinet. Kft. Feliratos. 88 perc.
Kezdetnek Beethoven
7. szimfóniája Fuhrtwängler vezényelte ütemei festik alá Varsó 1944. augusztus
eleji rombolásának korabeli, fekete-fehér felvételeit, hogy aztán a következő
jelenetben a hónap végére már szisztematikusan aláaknázott Párizs sorsáért
kezdődjön el az egyezkedés Volker Schlöndorff legújabb filmjében. A II.
világháborúval egyidős, egy évtizedig Franciaországban is élő és filmező német
rendező az utóbbi években többször időzött el a nácizmus pszicho-mechanikájánál
(La mer à l’aube, A kilencedik nap, A rémkirály), ezúttal Cyril Gely 2011-es sikeres színpadi drámája
szolgáltatta az alapot.
Párizs felszabadulásának reménykedéssel és káosszal
terhelt előestéjén egyelőre csak az biztos, hogy 45 városi híd, a Louvre, az
Élysée-palota, az Opera, az Eiffel-torony sorsa egy gombnyomáson múlik. A
rutinos német tábornok, Dietrich von Choltitz profi katona, akinek a háború
amolyan buisness as usual – Hotel de
Meurice-beli főhadiszállásán csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ezt a gombot
megnyomja, mikor titkos ajtón érkezve közbelép a párizsi svéd konzul, Raoul
Nordling, hogy minden verbális diplomáciai eszközt bevetve megpróbálja
lebeszélni az őrölt hitleri terv végrehajtásáról.
A vonatkozó történelmi eseményeket, és a két főszereplő a
valóságban többszöri találkozását mindössze néhány órába sűrítő színdarab amolyan
pas de deux jutalomjáték a két rangidős
színész Niels Arestrup és André
Dussollier számára, akik az ismert kimenetelű helyzet rejtett, magánéleti
rugóinak felfedésével operálhatnak. Schlöndorff tehát szinte biztosra mehet, de
a párizsi felszabadulás 70. évfordulójától nyilván nem függetlenül
készült opusz mindezekkel együtt akár tökéletesen érdektelen történelemlecke is
lehetne. Nem lesz az. Néhány zavaró színpadias klisét („napfelkelte” az erkélyről),
patetikus fordulatot (asztmás rohamok és romantikus párizsi látképek)
leszámítva tökéletesen életszerű a végóra egyszerre felszabadult és fojtogatóan
nyomasztó hangulata, a látszólag lelketlen katona gerincességének sajátos
természete, a kellemes modorú, esetlennek tűnő, ám végletekig ravasz diplomata
játszmázása. És bár nyilván a különböző regisztereket váltogató náci tábornok
szerepe a hálásabb, a németet és franciát könnyedén váltogató Arestrup virtuóz
módon ölti azt magára: az, ahogyan Hitlerrel való, utolsó találkozását néhány
önkéntelen(nek tűnő) gesztussal felidézi, már a játékidő közepén előrevetíti Párizs
megmenekülését.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 151 átlag: 5.54 |
|
|