KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amin a muszlimok röhögnek

Vajda Judit

Looking for Comedy in a Muslim World – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Albert Brooks. Kép: Thomas E. Ackermann. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Albert Brooks (Albert Brooks), Penny Marshall (Penny Marshall), Fred Dalton Thomson (Thompson szenátor). Gyártó: Kintop Pictures / Shangri-La Entertainment. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 98 perc.

 

Gondoltuk volna, hogy Albert Brooks komikus vígjátékokat is rendez? Hogy az meg kicsoda? Na így vannak ezzel az Álomgyár szereposztói, producerei és rendezői is – akiknek valahogy mindig csak az Apósok akcióban szerencsétlenje és a Némó nyomában egyik szinkronhangja jut róla eszükbe – ezért nincs emberünknek manapság semmi dolga, így elvállalja azt a diplomáciai megbízatást, hogy Indiába és Pakisztánba utazik kideríteni, hogyan lehetne megnevettetni a muszlimokat – így kerülve közelebb megértésükhöz és elfogadásukhoz.

Habár a témafelvetés már önmagában olyannyira abszurd, hogy akár igaz is lehetne (nemcsak Amerikában fordul elő ugye, hogy valamely minisztérium 500 oldalas tanulmányt rendel egy látszólag érdektelen problémáról), és Albert Brooks – legalábbis névleg – saját magát alakítja, az Amin a muszlimok röhögnek nem áldokumentumfilm, hanem egy nagyon jól felépített szabályos játékfilm, melyben az önreflexió csak azt a szerepet szolgálja, hogy még jobban nevessünk. Ugyanebből a célból számos politikailag inkorrekt – éppen ezért roppant szórakoztató – poént is beleírt az író-rendező-főszereplő Brooks.

A film ugyanakkor nemcsak a kulturális különbségekből csinál viccet, hanem (és csak egy kicsit eltúlozva) az amerikaiak tapintatlanságából, beleérző képességük hiányából és rövidlátásából is, ami csak látszólag ártalmatlan, de ha hatalommal párosul, súlyos következményekkel járhat. Slusszpoénjával a film olyan gyilkos szatíra és kegyetlen önkritika, hogy semmi meglepő nincs benne, hogy saját hazájában nem nagyon szerették (eredeti forgalmazója inkább elállt forgalmazásától, az imdb filmes adatbázis olvasói pedig 10-ből mindössze 5 és fél pontot szavaztak meg neki). Mi viszont ha szeretnénk saját magukon röhögő és saját magukat kiröhögtető amerikaiakat látni (márpedig miért ne szeretnénk?), akkor ez a mi filmünk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8813