KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Többet ne!

Parádi Orsolya

Te doy mis ojos! – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Íciar Bolain. Kép: Carles Gusi. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Laia Marull (Pilar), Luis Tosar (Antonio), Candela Pena (Ana), Kiti Manver (Rosa). Gyártó: Alta Produccion / La Iguana SL. Forgalmazó: Másképp Alapítvány. Feliratos. 109 perc.

 

Ki lehet-e törni a családon belüli erőszak ördögi köréből? Felül lehet-e emelkedni a vérgőzös ösztönéleten és eljutni a kölcsönös megbecsülésig és egyenrangúságig? Ha netán megvan a szándék a változtatásra, megvan-e az esély is? A mély sebeit halkan hordozó toledói háziasszony, Pilar megelégeli a testi-lelki terrort, és elmenekül hétéves kisfiával férje, Antonio brutalitása elől. Nincs más védekezési eszköze az agresszív erőfölénnyel szemben, mint hogy húgához költözik, akinek segítségével munkát vállal: a toledói katedrális kegytárgyboltjában kezdi, majd egy továbbképzés lehetőséget ad rá, hogy műelemzést tanuljon és előadásokat tartson. Az éledező tehetségét végre megélni képes nőt az otthagyott férj igyekszik visszahódítani: ajándékokat visz neki névtelenül, és csoportterápiára kezd járni, hogy szembesüljön vele, hogyan burjánzik el az agresszió a kigyomlálatlan gondolatok között, és hogy megtanulja kezelni indulatait. Történik is kísérlet a visszarendeződésre, mert a két ember szereti egymást. A lélekfagyasztó erőszak-pillanatokat néha meleg, reményteli érintések, a pszichológussal folytatott munka komikus-keserű, de összességében bíztató stációi ellenpontozzák. Egy bensőséges ágyjelenetben a nő felkínálja magát a férfinak birtokbavételre („Neked adom a szemeimet!”) – mintha lenne remény. Ám ahogy Pilar kezd magára találni, Antonio egyre kétségbeesettebben érzi, hogy bolti eladóként egy nulla, és paranoid frusztrációjából megint csak erőszak fakad.

Iciar Bollain spanyol rendező pontos térképet szerkesztett a léleklabirintust átszövő lehetséges ösvényekről. A kifelé és befelé vezető utakat, lehetőségeket megfelelő összetettséggel és tanmesei precizitással sorolja filmjében. A finoman árnyalt képi nyelv, a remek karakterek és legfőképpen az erős színészvezetés eszközeivel fájdalmas, de példaértékű női szabadulástörténetet készített.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8812