KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Az ismeretlen Harold Lloyd

Aktok térhatásban

Molnár Miklós

A szelíd komikus plátói szenvedéllyel hódolt a női testnek: százezer fotót készített Hollywood csillagairól.

 

Az egyik német fotós szaklapban a reklámok között tűnt fel a könyv angol nyelvű címe: Harold Lloyd’s Hollywood Nudes in 3-D! (Harold Lloyd térhatású hollywoodi aktjai!) A fotográfus kilétét illetően némi kételkedés bujkált bennem – vajon ő lenne a mi némafilmes Lloydunk? (Akinek nevét évek óta őrzi egyik budapesti mozink). Rövid kutatás után több információhoz jutottam, sőt később a szép kiállítású fotóalbumba is belelapozhattam egy bécsi angol nyelvű könyvesboltban (ahol a megrendelt könyvet sokkal kedvezőbben mérték, mintha otthoni üzletbe hozattam volna be). A fotók szerzője valóban a nagy nevettető, aki a némafilm hőskorában a burleszk élvonalához tartozott.

Mint ismeretes, az első egytekercses filmjeiben megformált alak (Lonesome Luke) még alig különbözik a chaplini figurától. Harold Lloyd karrierje azonban az 1910-es évek végén emelkedni kezd, amikor új, állandó karakterként, szarukeretes szemüveggel, jól öltözött, átlagos fiatalemberként jelenik meg a vásznon, aki látszólag gyámoltalan, és csak üggyel-bajjal, vad helyzetkomikumok során éri el a célját, nyeri el a hölgy szívét. 1915-től 1920-ig közel 200 néma rövidfilmet forgatott, amelyek között filmhíradó is szerepelt. Az 1920-as évek közepétől filmjeinek nemcsak a főszereplője volt, hanem rendezője is. Az újonc (The Freshman), A kisebbik testvér (The Kid Brother) és a Gyors (Speedy) olyan kasszasikert hozott, hogy általuk Lloyd a világ leggazdagabb filmcsillagává lett. Ebben az időben sikere túlszárnyalta a komikusok közül Charlie Chaplin és Buster Keaton hírnevét. Az 1946-ben készített Őrült szerda (Mad Wednesday) című filmben játszott utoljára. Az 1940-es években alapított cégében producerként dolgozott tovább.

De hát hogyan tévelyeghetett a kétdimenziós mozivászon sztárja a harmadik dimenzióba, a térhatású fotografálás világába? Erre rögtön megadja a választ a könyv szerkesztője, Suzanne Lloyd, a filmszínész unokája.

Még a ’40-es évek végén Lloyd barátai kedveltették meg vele a háromdimenziós fotózást. Vendégségbe mentek Lloyd Beverly Hills-i otthonába, és egyikük újdonságot, egy nézőkészüléket vitt, amelybe belenézve egy kiskutya színes, térhatású képét lehetett látni. A kutyabarát Lloyd annyira fellelkesült a valóságosnak ható látványtól, hogy a vendégétől kölcsönkapott sztereó fényképezőgéppel rögtön fotózgatni kezdett a háza körül. Barátaival egész délután fotótéma után barangolt. Mert az volt bőven a 16 acre területű (több mint 7 hektáros) birodalmában, amelyet Greenacresnek nevezett el. Középen állt a 2 millió dollárból épített 44 szobás olasz reneszánsz palota, körülötte hét franciakert 23 szökőkúttal, közöttük a Róma melletti Villa d’Este hű másával. A hegyoldalból fakadó forrás a víztározót és a tavakat táplálta. Volt patak is kenuval, óriási úszómedence vízalatti ablakokkal, állatkert, kézilabda-, tenisz- és golfpálya, üvegház.

Lloyd háza körüli első sztereofelvételei olyan jól sikerültek, hogy egy életre eljegyezte magát a 3D-vel. Később Greenacresben fotóstúdiót építtetett. Itt díszletben fotózhatta modelljeit. Pénzt és fáradságot nem kímélve a rendkívüli nevezetességek fotózásáért a világ több kontinensére elutazott.

1950-ben a Hollywood Sztereo Társaság megalakításakor Harold Lloydot választották elnöknek. A társaság rendszeres programja volt vetített fotóshow-k szervezése, amelyeken utazásaikról készített sztereo felvételeiken ámulhatott a közönség.

A 77 éves korában, 1971-ben Hollywoodban elhunyt Harold Lloyd gazdag fotóarchívumot hagyott hátra. Közel 300 ezer színes diát fényképezett a ’40-es évek végétől a ’60-as évek elejéig. A gyűjteményben hollywoodi fiatal nőket ábrázoló felvételek is vannak, amelyeknek száma megközelíti a százezret. Mindezt több mint 5000 (!) kifogástalan alakú hivatásos modellről, kezdő és híres színésznőről készítette. A filmsztárok közül Jayne Mansfield és Marilyn Monroe is lencsevégre került. A fotók többsége akt, három dimenzióban. A felvételek a változatos helyszínű Greenacresben készültek, de a fotóstábját és egy-egy modelljét az ország távolabbi tájaira is elutaztatta, még Mexikóba, Hawaiiba is. A könyvbe válogatott aktok beállításai mai „hétköznapi” szemmel szolidak, szemérmesek. De ha az albumhoz mellékelt „haroldos” szemüveggel nézzük a szép lányokat, domborúságaik kihívóan valóban kidomborodnak…

Suzanne Lloyd, az unoka a fotóalbum bevezetőjében a színészi pálya kulisszatitkairól, intimitásairól is ír. Forrásanyaga nagyapja önéletrajzi írása, az Egy amerikai komédia. Többek között megtudjuk, hogy a kezdet kezdetén az ifjú Harold Lloyd szeretett volna bejutni a Universal Stúdióba statisztának, ám a szigorú portás nem engedte be. Közben megfigyelte, hogy délben a maszkírozott statiszták szabadon kijönnek a kapun, hogy megebédeljenek a közelben, majd ugyanúgy, engedély nélkül visszamennek. Másnap délben Harold kisminkelve várta a statisztákat, közéjük csatlakozott, majd ebéd után velük együtt simán bekerült a Universalba. Itt ismerkedett meg egy statisztával, aki nem sokkal később producer lett, és felfedezte Harold Lloydot.

Már sikeres filmeket forgatott, amikor 1919 nyarán, vígjátékának reklámfotózása közben kis híján félbeszakadt karrierje. Lloyd feladata az volt, hogy kezében egy kerek kellékbombával rágyújtson egy cigarettára. A bomba igazi volt, és felrobbant! Lloyd szinte elvesztette látását és jobb kezét. Szerencséjére látása később megjavult, sajnos keze roncsolt maradt. Így minden további filmjében kesztyűt hordott a jobb kezén, mert úgy gondolta, közönsége nem szórakozna önfeledten burleszkjein, ha tudnának balesetéről.

A Safety Last! (nálunk Felhőkarcoló szerelem címen ismert) filmjének ötletét a valóságból merítette. Los Angeles egyik magas irodaházának falán Lloyd látott egy pókembert felfelé mászni. Közben arra gondolt, ha benne egyre nő a feszültség a látványtól, akkor milyen hatással lenne egy mozinézőre. Nos, a filmje óriási sikert aratott, noha a nézők között akadtak nők, akik elájultak, amikor Harold Lloydot a szédítő magasságban látták az óramutatón lógni. Ezt követően filmjéhez készenlétben mentőautó állt a mozi előtt. Előrelátásból a forgatásnál is gondolhattak mentőautóra, mert Lloyd egyedül végezte el a vakmerő mutatványokat, méghozzá fél kézzel. Ebben az időben még ismeretlen volt a háttértrükk, a vándormaszk, így a szédítő eséseket a kamera különleges beállítási szögével érték el. Ahogy a filmjében azért mászik a hős a felhőkarcolóra, hogy meghódítsa szíve választottját, ez az életben is megvalósult: a forgatás után Harold Lloyd feleségül vette partnerét, Mildred Davist. Házasságukból három gyermekük született.

Harold Lloyd a filmkészítés hőskorában újító is volt. Elsőként alkalmazott új, meglepő hatású kameraszögeket. Filmjeiből elsőként tartott vetítést tesztközönségnek, és ha kellett, pótfelvételt készített, újravágta vígjátékát. A filmesek közül elsőként adott éves fizetést stábjának, még akkor is, ha valamelyikük nem forgatott. A hangosfilm megjelenésekor az elsők között alkalmazta az új technikát.

Harold Lloydot számos elismerésben részesítették sikeres filmes és fotós életútja során. A filmsztárok közül ötödikként hagyhatta kéz- és lábnyomát a hollywoodi Grauman Kínai Színház előtti járdán, és két csillaga látható a Hírességek Útján. A George Eastman House két alkalommal tüntette ki filmművészeti munkásságáért, az Amerikai Fotográfiai Társaság pedig a kamera mögötti munkájáért. Hatvanéves korában, 1953-ban az Akadémia a „Master Comedian and Good Citizen” („Mesterkomikus és Jó Állampolgár”) díjjal tisztelte meg.

Az a hatalmas birtok, a Greenacres, amelynek fénykorában 16 kertész és 15 további alkalmazott gondoskodott a családról, ahol egy-egy zenés, táncos partin olyan nevek fordultak meg, mint King Vidor rendező vagy a ’20-as évek ünnepelt sztárjai, Gloria Swanson, Marion Davies, Mary Pickford, Douglas Fairbanks, Carole Lombard, John Barrymore, Charlie Chaplin, Ronald Colman (akinek a népszerű Bánky Vilmánk volt többször a filmbeli partnere) – nos, ez az élénk helyszín Harold Lloyd halála után csendes múzeum lett, majd később felosztották, elárverezték. A palota és 6 acre (közel 3 hektár) terület megmaradt, mint az egykori Hollywood történelmi emlékhelye.

Harold Lloyd, aki balesetét követően új életre kelt, megtanulta, hogy apró dolgokban is örömét lelje. Többször fogadott társaságban, hogyha valaki felismeri őt az étteremben a szarukeretes szemüvege nélkül, akkor ő fizeti a vacsorát. Nos, mivel Harold Lloyd a védjegye nélkül pont olyan volt, mint bárki más, soha nem ő fizetett.

 

Harold Lloyd’s Hollywood Nudes in 3-D!

Black Dog & Leventhal Publishers, Inc. New York, 2004.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 24-25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8796