KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Élj és boldogulj!

Ádám Péter

Va, vis et deviens – izraeli-francia, 2006. Írta és rendezte: Radu Mihaileanu. Kép: Rémy Chevrin. Zene: Armand Amar. Szereplők: Yael Abecassis (Yael), Roschdy Zem (Yoram), Sirak M. Sabahath (Schlomo), Roni Hadar (Sarah). Gyártó: Elzévir Films. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 140 perc.

 

Ahogyan az 1998-as Életvonatban is szétválaszthatatlanul fonódik össze humor és tragédia, valóság és vágyfantázia, ez az új alkotás is kielemezhetetlenül kever egymással dokumentumot és fikciót, mítoszt és történelmet. A filmnek az 1984–85-ös etiópiai válság, illetve az úgynevezett Mózes-hadművelet a háttere: ebben az időben az izraeli titkosszolgálat egy szudáni menekülttáborból amerikai segítséggel vagy nyolcezer fallasát menekített repülőgépen az „Ígéret földjére”; mindössze ennyi maradt a járványok, az éhínség és a kényszerű kivándorlás után abból a valaha tizenötezres kisebbségből, amelyet a zsidó hagyomány a Tórában is emlegetett „elveszett törzzsel” szokott azonosítani. Jóllehet a magukat zsidónak valló sötétbőrű fallasák Salamon királytól és Sába királynőjétől eredeztetik magukat, ez a szemellenzős ortodox szemlélet szerint egyáltalán nem könnyíti meg helyzetüket (a zsidóság ugyanis anyai ágon öröklődik, márpedig Sába királynője nem volt zsidó).

És mintha a fallasa származás sem volna elég teher a fehérbőrű és vallási szempontból, mi tagadás, nem különösebben rugalmas izraeli társadalomban, a film kilencesztendős hőse, Slomo tetejében nem is zsidó: a kisfiút keresztény anyja, aki a menekülttáborban már két gyerekét vesztette el, végső kétségbeesésében taszítja el magától és küldi, ha ugyan nem zavarja – az életben maradás utolsó lehetőségeként – az áttelepítésre felsorakozó etióp zsidók közé. A jó két évtizedet átfogó epikus film ennek a zsidó környezetben felcseperedő, keresztény és zsidó identitásához egyformán ragaszkodó kisfiú hányatott életútjának története, amelynek során – a megérkezéstől a kamaszkoron át egészen a felnőttkorig – sorra vetődnek fel a kivándorlás és gyökértelenség, a kirekesztés és beilleszkedés, az identitás és „álidentitás” korántsem fájdalommentes problémái.

A két és fél órás film, Slomo „fejlődésregényével” párhuzamosan, az izraeli társadalom merevségeinek és árnyoldalainak is indulatmentes, tárgyilagos kórképe. Az árvának hitt kisfiút, nem kis szerencséjére, franciaajkú izraeli család veszi magához, és Slomo ebben az elfogadó, türelmes, de korántsem idealizált családban nő fel és találja meg végre azt a minimális érzelmi biztonságot, amelyre sorsát építheti. Mintha a család francia volta egy kicsit tisztelgés is volna az előtt a kultúra előtt, ami – legalábbis idealizált formájában – a nemzeti elfogultságokon és az elzárkózó partikularizmusokon felülemelkedni tudó univerzalista nyitottság értékeinek is hordozója. Így lesz Slomo életútja, amit a film igyekszik minden pátosz nélkül, visszafogottan ábrázolni, nem egyszerűen a zsidóság hányatott életútjának, hanem minden gyökértelenségnek, identitáskeresésnek és kitaszítottságnak a parabolája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8781