KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy bolond százat csinál

Kárpáti György

Egy bolond százat csinál – magyar, 2006. Rendezte: Gyöngyössy Bence. Írta: Szüle Mihály. Kép: Sas Tamás. Zene: Berkes Gábor. Szereplők: Gáspár Sándor (Norbert/Dömötör), Szabó Győző (Béci), Gesztesi Károly (Ricsi), Oroszlán Szonja (Vivi). Gyártó: Cinema-Star. Forgalmazó: Hungarotop. 90 perc.

 

A Gyöngyössy BenceKabay Barna-alkotópáros gyors egymásutánban immár negyedszer nyúl vissza a harmincas-negyvenes évek vígjátékaihoz, s igyekszik a leporolt, aktualizált történeteket újra sikerre vinni. Az Egy bolond százat csinál egy 1942-es Latabár-film remake-je, melyben ezúttal Gáspár Sándornak jutott a feladat, hogy a személycserén alapuló történetben két különböző karaktert formáljon meg: igaz, a főpincérből anyakönyvvezető, az oroszlánvadász grófból pedig ezúttal trendi nightclub-tulajdonos lesz. A félreértések sorozatához mindössze egy fodrászra s hasonló frizurákra van szükség, hogy a két különböző férfi egymás tökéletes alteregójává váljon, s kezdetét vehesse a másfél órányi kalamajka.

Az alkotók a történet frissítésekor a bejáratott stáb mellé néhány számukra új, de számunkra agyonhasznált arcot találtak, a történetbe pedig aktuálisnak vélt sztereotípiák és közhelyek sora került: nosztalgia a múltra (lestrapált Zsiguli), jelenre (ukrán és kínai maffiózó-karikatúra, az éjszakai élet elképzelt bűnvilága) más filmekre (a Jancsó-filmek Kapa–Pepe-duója ezúttal Csumpi–Kuplung ukrán maffiapárosként afféle Blues Brothers-klónokat formálva teszik ugyanazt, mint korábban). A film fragmentumok sorából építkezik, mely koncepció bizonyos alkotásoknál részben vagy egészében itthon is működik, de leggyakrabban a tanácstalanság jele: egyszerűen nincs egy játékidőnyi történet, elegendő és megfelelő minőségű dialógus, mely végig kitartana, s ezt valamivel leplezni kell. Az Egy bolond százat csinál esetében a kevés elmesélnivalót helyzetkomikumok laza láncolata – valamint a sajnos elmaradhatatlan alig burkolt reklámok sora – igyekszik összetartani. A produkció csapong a műfajok között: a vígjátéki eseményeket néhol burleszkbetétek, máskor szatírába csomagolt társadalomkritika váltja, tovább fokozva a töredezettséget s a zavart. Kár, hogy a gyors és biztos siker érdekében újra a minőségi szempontról mondanak le könnyedén az alkotók, alábecsülve a zsáner lehetőségeit és a honi közönség elvárásait.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8779