|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégIrány: Belgrád!Csala Károly
Az Avala filmstúdió és a belgrádi televízió közös készítményének forgatókönyvírója, Dragan Marković iskolamunkát végzett, amennyiben az lehetett a feladata, hogy már megint a jugoszláv kalandos partizánfilm műfajából vizsgázzék. Megfelelt a követelményeknek. Az antifasiszta háború filmi legendáriumát toldotta meg még egy darabbal.
Egy kicsiny partizáncsoport miniszternek és kísérőinek álcázva, bejut Belgrádba, és kivégzi a németek zsoldjában tevékenykedő, Münchenben kitanult „diverzáns-ellenes” szakembert, Gaspar őrnagyot. Talán nem is kellett volna odaírni a film végére, hogy a történet szereplői nem valóságos személyek.
Jókora lövöldözések, késszúrások láthatók, megbízható színészek előadásában. A film abszolúte optimista: a hősök egytől egyig sértetlenek maradnak, az ellenfelek sorra elhullanak. De amúgy semmi túlzás, minden a legsimábbra kivájt „realista” mederben halad. Talán ez a legfőbb baj. Ha már kaland, legyen vad. A rendező, Aleksandar Djordjević legalább ilyen kis apróságban lázadhatott volna a lassan, de biztosan szakállasodó, negyedfél évtizedes műfaji konvenciók ellen.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1008 átlag: 5.41 |
|
|
|
|