KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pantaleón és a hölgyvendégek

Loránd Gábor

 

Vargas Llosa, a most film-társrendezőként bemutatkozó jeles író ezzel a Flaubert-től vett mottóval kezdi azonos című regényét: „Vannak emberek, akiknek minden feladata kimerül a közvetítésben; s amikor ez megtörtént, átlépünk rajtuk, mint egy hídon, s továbbhaladunk, gondtalanul.” Ilyen ember Pantaleón Pantoja százados, aki a perui hadsereg magas rangú tisztjeinek megbízásából, a Haza szolgálatának naiv és rendíthetetlen hitével eltöltve, létrehozza és felvirágoztatja a Hölgyvendég Szolgálatot – azaz „hivatásos” hölgyek rohamcsapatát, mely az őserdei laktanyákat bejárva helyes mederbe hivatott terelni bakák és tisztesek túlbuzgó vérét. Remek ötlettel indul tehát a regényt többé-kevésbé követő filmadaptáció: országos mozgó kuplerájt létesít egy hadsereg vezérkara. A megbízott kiváló szervezőnek bizonyul, egyetlen hibát mégis elkövet: amikor a polgári lakosság férfitagjai fegyvert ragadnak, hogy maguknak is kiharcolják a szolgáltatáshoz való jogot, és egy leányzó életét veszti a csetepatéban, Pantoja katonai díszpompával temetteti el. A vezérkar nem leplezheti már a botránnyá dagadt ügyet – viszont bűnbakként könnyedén feláldozza „nemzeti” feladatát ennyire komolyan vevő hősünket

Kár, hogy a jó ötlet kommersz utakat jár be, veszít erejéből, és a maró szatíra lehetőségét elmulasztva kicsit „adomázós”-vígjátéki marad. Különösen vonatkozik ez a filmre, amely a frappáns indítás után hosszú ideig igencsak hígabb, közönségcsalogató hatásokra épít – szükségképpen ki is fullad, valamennyi pucér idom láttatása ellenére. Talán jobb lett volna, ha kevesebb idom és több irónia domborodik ki, mely utóbbi a regényben inkább segíti megőrizni az alapgondolat épségét. Mindent összevetve azonban hiányosságai ellenére is kedves, szórakoztató, friss humorú alkotást élvezhetünk, mely üde színfolt hatását kelti az oly sok bamba mozidarab között. E kellemes érzésünket elsőrangú színészek játéka és szinkron-telitalálatok is erősítik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7975