|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégPantaleón és a hölgyvendégekLoránd Gábor
Vargas Llosa, a most film-társrendezőként bemutatkozó jeles író ezzel a Flaubert-től vett mottóval kezdi azonos című regényét: „Vannak emberek, akiknek minden feladata kimerül a közvetítésben; s amikor ez megtörtént, átlépünk rajtuk, mint egy hídon, s továbbhaladunk, gondtalanul.” Ilyen ember Pantaleón Pantoja százados, aki a perui hadsereg magas rangú tisztjeinek megbízásából, a Haza szolgálatának naiv és rendíthetetlen hitével eltöltve, létrehozza és felvirágoztatja a Hölgyvendég Szolgálatot – azaz „hivatásos” hölgyek rohamcsapatát, mely az őserdei laktanyákat bejárva helyes mederbe hivatott terelni bakák és tisztesek túlbuzgó vérét. Remek ötlettel indul tehát a regényt többé-kevésbé követő filmadaptáció: országos mozgó kuplerájt létesít egy hadsereg vezérkara. A megbízott kiváló szervezőnek bizonyul, egyetlen hibát mégis elkövet: amikor a polgári lakosság férfitagjai fegyvert ragadnak, hogy maguknak is kiharcolják a szolgáltatáshoz való jogot, és egy leányzó életét veszti a csetepatéban, Pantoja katonai díszpompával temetteti el. A vezérkar nem leplezheti már a botránnyá dagadt ügyet – viszont bűnbakként könnyedén feláldozza „nemzeti” feladatát ennyire komolyan vevő hősünket
Kár, hogy a jó ötlet kommersz utakat jár be, veszít erejéből, és a maró szatíra lehetőségét elmulasztva kicsit „adomázós”-vígjátéki marad. Különösen vonatkozik ez a filmre, amely a frappáns indítás után hosszú ideig igencsak hígabb, közönségcsalogató hatásokra épít – szükségképpen ki is fullad, valamennyi pucér idom láttatása ellenére. Talán jobb lett volna, ha kevesebb idom és több irónia domborodik ki, mely utóbbi a regényben inkább segíti megőrizni az alapgondolat épségét. Mindent összevetve azonban hiányosságai ellenére is kedves, szórakoztató, friss humorú alkotást élvezhetünk, mely üde színfolt hatását kelti az oly sok bamba mozidarab között. E kellemes érzésünket elsőrangú színészek játéka és szinkron-telitalálatok is erősítik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 897 átlag: 5.49 |
|
|
|
|