|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSkalpvadászokZalán Vince
Az „új” Hollywood rendezői közül Sydney Pollacknak van a legtöbb szerencséje a magyar filmforgalmazással: A lovakat lelövik, ugye? az Ilyenek voltunk, A keselyű három napja, és a Bobby Deerfield után immáron ötödik filmje, a Skalpvadászok kerül a hazai vásznakra. Igaz, e legutóbb bemutatott mű készült a legkorábban, mintegy tizenhárom éve, még A lovakat… előtt. Ám az elsuhant 13 év nem látszik meg a filmen – s ez egyszerre dicséret és elmarasztalás.
Kellemes filma Skalpvadászok. Kellemes, hogy mindössze egy alkalommal kerül sor skalpolásra. Kellemes, hogy a cselekmény a komoly-vidám párbeszédek és az izgalomkeltő epizódok váltakozásának dramaturgiai segédletével a mozi ismert szabályai szerint halad a végkifejletig. Kellemes, hogy remek színészeket láthatunk: a nyíltszívű, humorban verhetetlen Ossie Daviest, a rutinos Burt Lancastert és Telly Savalast, aki mackósan játssza a skalpvadászok elvetemült főnökét ebben a XIX. századi történetben. A legkellemesebb azonban mégiscsak az, ahogyan Pollack, minden erőltetettség nélkül, mesél az önérzet, az önbecsülés és a kiállás, a tett sokak számára oly sokszor kuszának tűnő kapcsolatáról. „Egy film akkor sikeres – mondja a rendező egyik nyilatkozatában –, ha dramatizálják, nem pedig elmondják azt, amiről szól…” Ennek a feltételnek a Skalpvadászok teljes mértékben eleget tesz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 951 átlag: 5.63 |
|
|
|
|