KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Skalpvadászok

Zalán Vince

 

Az „új” Hollywood rendezői közül Sydney Pollacknak van a legtöbb szerencséje a magyar filmforgalmazással: A lovakat lelövik, ugye? az Ilyenek voltunk, A keselyű három napja, és a Bobby Deerfield után immáron ötödik filmje, a Skalpvadászok kerül a hazai vásznakra. Igaz, e legutóbb bemutatott mű készült a legkorábban, mintegy tizenhárom éve, még A lovakat… előtt. Ám az elsuhant 13 év nem látszik meg a filmen – s ez egyszerre dicséret és elmarasztalás.

Kellemes filma Skalpvadászok. Kellemes, hogy mindössze egy alkalommal kerül sor skalpolásra. Kellemes, hogy a cselekmény a komoly-vidám párbeszédek és az izgalomkeltő epizódok váltakozásának dramaturgiai segédletével a mozi ismert szabályai szerint halad a végkifejletig. Kellemes, hogy remek színészeket láthatunk: a nyíltszívű, humorban verhetetlen Ossie Daviest, a rutinos Burt Lancastert és Telly Savalast, aki mackósan játssza a skalpvadászok elvetemült főnökét ebben a XIX. századi történetben. A legkellemesebb azonban mégiscsak az, ahogyan Pollack, minden erőltetettség nélkül, mesél az önérzet, az önbecsülés és a kiállás, a tett sokak számára oly sokszor kuszának tűnő kapcsolatáról. „Egy film akkor sikeres – mondja a rendező egyik nyilatkozatában –, ha dramatizálják, nem pedig elmondják azt, amiről szól…” Ennek a feltételnek a Skalpvadászok teljes mértékben eleget tesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7982