KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Karrier

Veress József

Julien Sorelek napjainkban is vannak. Néha szoknyát hordanak és életvitelük természetesen modern, mentalitásukat tekintve azonban nem különböznek a híres irodalmi hőstől: mindent megtesznek annak érdekében, hogy egyéniségüket bármilyen áron kibontakoztassák és bezsebeljenek sikert, pénzt, szerelmet, pozíciót, meg főképpen boldogságnak hazudott látszatot.

Léna, a Karrier gátlástalan ifjú főszereplőnője efféle koreográfia szerint szervezi meg az életét. Ügyes sakkjátékoshoz hasonlóan döntögeti le a bábukat, melyek érvényesülése útjában állnak. Aztán egy szép napon rádöbben arra, hogy a tisztességtelenség megöli igazi egyéniségét, s a „jóság síró vágyától” vezettetve mégis visszafordul a lejtőről.

Borisz Grigorjev szándéka becsületes, a mondanivaló érvényessége sem kérdőjelezhető meg, az új szovjet film mégsem hitelesíti a „ti leányok, ne tegyétek” gondolatot, mert riasztó sémák kliséinek kártyavárából áll össze. Léna tetteinek indítékai egyáltalán nem motiváltak, a vásznon fekete-fehér – értsd: végletesen jó és rossz, angyali és ördögi – figurákat látunk, a fordulatok kiagyaltak és legfeljebb pillanatokig csap meg bennünket a mesterkéletlen valóság levegője. Gyanítjuk, hogy az ok prózai. Előbb volt a gomb s csak aztán a kabát. A rendező – Féliksz Mironyer forgatókönyvéből született a mai karriertörténet – a negatív életvitel fölött kívánt pálcát törni, s arra törekedett, hogy Léna egyensúlyvesztésének eredőit láttassa. Sajnos, didaktikus cselekménnyel, elcsépelt szituációkkal, teatrális monológokkal az efféle kudarc okai rekonstruálhatatlanok. A Karrier fontos igazságot mond ki, ám ahogy mondja, belefullad a közhelyekbe.

Julien Sorel szellemét megidézték, de a szellem – fájdalom – nem jelent meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7979