|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA madarak is, a méhek is...Sólyom András
Hogyan szeretkeznek az élőlények – pontosabban: hogyan nemzik utódaikat? A mozgóképes lexikonnak látszó film kuriozitásokat hajszoló felvételei (hiába, ez az amerikai stílus!) olyan játékokat, incselkedéseket kutatnak, amelyek az emberi szeretkezések megfelelőit, az élők ösztöneinek látványos, indulatos pillanatait rögzíti filmszalagra. Nincs itt tudományos rendszeresség, de a vásznon életelevenség, kíméletlen, kegyetlen harc, küzdelem uralkodik. Hogyan eszik meg a férgek egy egér tetemét? 10 mp-re gyorsítja fel ezt a folyamatot a film! Hatása döbbenetes. A sáskák párzása úgyszintén: egyes nőstények az aktus közben felzabálják a kötelességüket teljesítő hímeket. A rovarok után a halak, a varangyok következnek. A csigák kettős, egészen fantasztikus közösülését már szerelmi előjáték vezeti be, ami legalább annyira filmszerű, mint a hüllők játéka. A madarak tánca – hogy közös ritmust találjanak – természetesen filmzenei aláfestést kap. Jól adagoltak a zörejek, a zajok, a zenei anyagok simulékonyak, a narrátor információi izgalmasak. A bölények élete sajátos törvényre figyelmeztet: ha egy borjú nem tud lábra állni azonnal a születése után, a vándorló csorda magára hagyja. A szapora egerekkel foglalkozó néhány perc a film egyik kísérleti szituációja. Jól érzékelteti, hogy túlnépesedés esetén a közösségi élet elfajul. A szuggesztív, igen erős hatások következtében, egyre inkább sejthetjük a film sugalmazását: nekünk, embereknek mindezt tudni, ismerni kell. Mert az ember az a lény, aki céljai elérése érdekében átalakítja a természet rendjét: kitalálta a mesterséges megtermékenyítést. És amikor már embriókat is képes bura alatt, mesterségesen létrehozni, éltetni, akkor már igazán félelmetes lénnyé válik. A film borzongató perspektívája ez, a mindent megismerni, célszerűen felhasználni akaró ember sorsa iránti félelem.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1378 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
