KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Viharzóna

Gervai András

 

Hollywood igájába hajtotta a természet erőit. Földrengés, tűzvész, árvíz, járvány, elemek tombolása, veszedelmes vadállatok szinte csak azért léteznek, hogy nyersanyagot szolgáltassanak az amerikai filmiparnak. A Titanic nagyon bejött. Nosza, meg kell próbálni újra valamilyen vizes témát. Igaz, jéghegyről most nincs szó, de ezúttal is hajó süllyed el, mégha a méretben lényeges is a különbség. A fontos azonban, hogy ezúttal is a víz az úr. Wolfgang Petersen eddigi életműve –Tengeralattjáró, Célkeresztben, Vírus, Az elnök különgépe – alapján úgy tűnik, mintha kifejezetten a természet, a technika és az emberi értelem üzemzavarainak feldolgozására szakosodott volna. A Viharzóna meglehetősen lassan, nehézkesen indul: fél órán át nem történik semmi, csak az útra induló halászhajó legénységének bemutatása, jellemzése. Ez a rész redundáns, felejthető; nyugodtan lehetne ott kezdeni a történetet, amikor „főhősünk” kifut a vízre.

A különböző meteorológiai frontok összeütköztetéséből előálló – filmi szempontból – tökéletes viharból Petersen mindent megpróbál kihozni. Elemében van: ez az ő és a Tengeralattjáró világa. A részletek tecnhnikai kidolgozottsága – még ha sokszor nem is látni pontosan, mi történik – a látvány borzongató esztétikuma elismerést érdemel. Érdekes az is, hogyan próbálja menteni a parti őrség hajója, helikoptere a bajbajutottakat. A keret, az alap azonban – amire az egész „show” felépül – meglehetősen gyenge: a történet dramaturgiája, a figurák egyénítése, tipizálása – s persze ebből következően a színészi játék – a műfaj átlagát sem éri el. Végül is felemásra sikeredett mozit látunk: egy halászati oktatófilm és egy ügyesen felturbózott katasztrófafilm keverékét. Ha valamiért, ez utóbbiért lehet megnézni Petersen „tökéletes” viharát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3064