KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/július
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: A magyar múlt bűnügyei Kortárs történelmi zsánerfilmek
• Kovács Patrik: A kém álarca A játszma
• Béresi Csilla: Titkos történetek Mészáros Márta hősnői
• Soós Tamás Dénes: Elemelt realizmus Beszélgetés Réder Györggyel
• Vajda Judit: Ez az igazi hungarikum, nem a pálinka Friss Hús 2022
ZSÁNERFILM ÉS POLITIKA
• Paár Ádám: Egyéni hős a közösségért Az amerikai akciófilm eszmei háttere
• Győri-Drahos Martin: Obskúrus ideológia Zsánerfilm és politika
• Géczi Zoltán: Veteránparádé Top Gun: Maverick
• Greff András: Rabszolgahad indult velük James Vance – Dan Burr: Kings In Disguise
ÚJ RAJ
• Szabó G. Ádám: Szellemek városa Isabel Sandoval
A KRIMI KLASSZIKUSAI
• Orosdy Dániel: A harmadik utas Ross Macdonald (1915–1983)
• Nagy V. Gergő: Két hajnal Lichter Péter: A titokzatos stylesi eset
• Varró Attila: Vágy a mélybe Goodis és Fuller
FILMARCHÍVUM ÉS FILMEMLÉKEZET
• Barkóczi Janka: Mi a FIAF? A filmarchiválás szervezetei
• Schubert Gusztáv: A mozgókép őskora Fűzi Izabella: A vurstlitól a moziig
• Gerencsér Péter: Párhuzamosok találkozása Bródy István: A munkászubbony
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Ki a buborékból Graz // Linz
• Vincze Teréz: Piros betűs ünnep Udine
KRITIKA
• Kovács Patrik: Szögre akasztott idő Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások
• Huber Zoltán: Ketrecbe zárva Odegnál Róbert – Horváth Illés: Lélekpark
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Sötét dalnok fehér köpenyben Nick Cave – This Much I Know To Be True
MOZI
• Vajda Judit: Hold 66
• Kovács Kata: Az árva
• Bartal Dóra: A jó főnök
• Rudas Dóra: Főzőtanfolyam (újra)kezdőknek
• Varró Attila: Kung Fu Zohra
• Herczeg Zsófia: Bezárva
• Bárány Bence: Badman – A nagyon sötét lovag
• Kovács Patrik: Jurassic World: Világuralom
STREAMLINE MOZI
• Gyenge Zsolt: Hasan útja
• Baski Sándor: Studio 666
• Pozsonyi Janka: Állítsátok meg a Földet
• Benke Attila: Kísérteties gyilkosságok
• Varró Attila: Mindent egy lapra
• Bonyhecz Vera: Legenda
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Frankofón folytatások

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Hasan útja

Gyenge Zsolt


Baglilik Hasan – török, 2021. Rendezte és írta: Semih Kaplanoglu. Kép: Özgür Eken. Szereplők: Umut Karadag (Hasan), Filiz Bozok (Emine), Gökhan Azlag (Serdar), Mahir Günsiray (Muzaffer). Gyártó: Sinehane / Kaplan Production. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 147 perc.

 

A harmonikusan archaikus életmódot szétverő modern technológiai vívmányok története egyidős a filmkészítéssel, azonban a török Semih Kaplanoglu a látszólag ebbe az irányba haladó kezdés ellenére sikeresen elkanyarodik az untig ismert dramaturgiától. Törökország pontosabban meg nem nevezett, de minden ízében jellegtelen vidékén irányítgatja családi farmját a középkorú Hasan, mikor épp földje közepébe tervezik állítani a majdani magasfeszültségű vezetéket tartó ormótlan oszlopot. A történet azonban nem a kisembert meghaladó és eltaposó rendszerrel szembeni kudarcra ítélt küzdelemről szól, hanem arról, ahogy a hétköznapok mindennapi szorításaiban vergődő, ügyeskedő, érdemi sikereket is elérő ember szép lassan feléli saját morális tartalékait.

A nálunk is forgalmazott Méz című filmjével Berlinben 2010-ben Arany Medvét nyerő rendező szokásához híven gyönyörű, festői, sőt inkább plakát szépségű képekben fogalmaz, és ennek tudatában is van: az igazán jól sikerült kompozíciókat bőségesen kitartja, mely öntetszelgő gyakorlatnak nem kis része van a majd két és fél órás játékidő kitöltésében. Azonban a filmnek egyik nagy értéke éppen a helyzetek és a gesztusok iránti türelem, a tolakodástól mentes odafordulás, amelyhez elengedhetetlen a hosszan, vágatlanul forgó kamera. És ezzel párosul a képen kívüli térnek ellentmondásos módon, hiányként való jelenléte: hosszú percekig figyeljük a képből kinéző karaktereket, halljuk a mögöttünk, körülöttünk zörgő alakokat, lépéseket, hangokat anélkül, hogy megpillanthatnánk az akciót.

A Hasan útja egy nagyon kiforrott filmnyelvet kissé didaktikusan használó filmes alkotása, ami rendre igazi emberi pillanatokat teremt a vásznon, de néha annyira elragadja az önmaga készségei iránti rajongás, hogy – mint a sután szürreálisra fazonírozott álomjelenetekben – hamis hangot fog. A film leginkább azért emlékezetes, mert keserűen világítja meg, hogy drámai események és helyzetek nélkül is a mindennapi megélhetésért folytatott banális küszködésben mennyi apró kompromisszumot hozunk, mennyi önmagában jelentéktelen visszaélést követünk el. Amelyekre, ha valamely okból őszinte erkölcsi tekintetet kell vetnünk, nem állunk meg önmagunk színe előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15421