KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/július
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: A magyar múlt bűnügyei Kortárs történelmi zsánerfilmek
• Kovács Patrik: A kém álarca A játszma
• Béresi Csilla: Titkos történetek Mészáros Márta hősnői
• Soós Tamás Dénes: Elemelt realizmus Beszélgetés Réder Györggyel
• Vajda Judit: Ez az igazi hungarikum, nem a pálinka Friss Hús 2022
ZSÁNERFILM ÉS POLITIKA
• Paár Ádám: Egyéni hős a közösségért Az amerikai akciófilm eszmei háttere
• Győri-Drahos Martin: Obskúrus ideológia Zsánerfilm és politika
• Géczi Zoltán: Veteránparádé Top Gun: Maverick
• Greff András: Rabszolgahad indult velük James Vance – Dan Burr: Kings In Disguise
ÚJ RAJ
• Szabó G. Ádám: Szellemek városa Isabel Sandoval
A KRIMI KLASSZIKUSAI
• Orosdy Dániel: A harmadik utas Ross Macdonald (1915–1983)
• Nagy V. Gergő: Két hajnal Lichter Péter: A titokzatos stylesi eset
• Varró Attila: Vágy a mélybe Goodis és Fuller
FILMARCHÍVUM ÉS FILMEMLÉKEZET
• Barkóczi Janka: Mi a FIAF? A filmarchiválás szervezetei
• Schubert Gusztáv: A mozgókép őskora Fűzi Izabella: A vurstlitól a moziig
• Gerencsér Péter: Párhuzamosok találkozása Bródy István: A munkászubbony
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Ki a buborékból Graz // Linz
• Vincze Teréz: Piros betűs ünnep Udine
KRITIKA
• Kovács Patrik: Szögre akasztott idő Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások
• Huber Zoltán: Ketrecbe zárva Odegnál Róbert – Horváth Illés: Lélekpark
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Sötét dalnok fehér köpenyben Nick Cave – This Much I Know To Be True
MOZI
• Vajda Judit: Hold 66
• Kovács Kata: Az árva
• Bartal Dóra: A jó főnök
• Rudas Dóra: Főzőtanfolyam (újra)kezdőknek
• Varró Attila: Kung Fu Zohra
• Herczeg Zsófia: Bezárva
• Bárány Bence: Badman – A nagyon sötét lovag
• Kovács Patrik: Jurassic World: Világuralom
STREAMLINE MOZI
• Gyenge Zsolt: Hasan útja
• Baski Sándor: Studio 666
• Pozsonyi Janka: Állítsátok meg a Földet
• Benke Attila: Kísérteties gyilkosságok
• Varró Attila: Mindent egy lapra
• Bonyhecz Vera: Legenda
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Frankofón folytatások

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A jó főnök

Bartal Dóra


El buen patrón – spanyol, 2021. Rendezte és írta: Fernando León de Aranoa. Kép: Pau Esteve Birba. Zene: Zeltia Montes. Szereplők: Javier Bardem (Blanco), Manolo Solo (Miralles), Almudena Amor (Liliana), Oscar de la Fuente (Jose). Gyártó: Básculas Blanco / Crea SGR / MK2 Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 120 perc.

 

Félszemmel nézve A jó főnököt, a magyar mozikba kerülő spanyol sikerfilmet (amit még az Oscarra is benevezett Spanyolország), egy feszesen szerkesztett, a képi metaforáit remekül használó társadalmi szatírát kap a néző, egy karizmatikus főszereplővel, aki megtestesít mindent, amit rossznak gondolunk a liberális „a főnököm a legjobb barátom” típusú kapitalizmusról, szexizmusról és hatalmi gőgről. A cinizmus és a manipuláció győznek, a kisember soha, ilyen az élet és ilyen a szatírák mechanizmusa is. De kár lenne ebbe a cinizmusba fulladni – és a filmnek sem kellett volna. Hiszen kicsit olyan, mintha a Javier Bardem alakította gyárigazgatónak, Blancónak még szurkolni is kellene, hogy megússza felesége megcsalását és munkatársa kijátszását, akit a legközelebbi barátjának nevez.

A rendező, Fernando León de Aranoa mindezt elmesélhette volna a nőket tárgyiasító humor nélkül és anélkül, hogy egy darab megszállott őrültként sztrájkoló munkást tesz meg konfliktus egyik forrásává. Teljes tévút a sztrájkot egy kiüresedett, nevetséges eszköznek tekinteni, hiszen Spanyolországban a válság után épp megerősödtek a szakszervezetek, kisebb sikereket is elérve, és nem egy emberként kell kiállnia valakinek a jogaiért. A Jó főnök utolsó harmadában, miután a félreértések vígjátéka szálak lezárulnak, hangzanak el a film valódi tételmondatai, történnek meg az igazán fajsúlyos tettek és végre a fontos hangsúlyokat is megteremti a rendező. Arról, hogy ki az, aki valóban dolgozik, és ki az, aki kizsákmányol. „Mi sem kaptunk semmit ingyen” fakad ki Blanco, aki persze csak az örökölt vagyonával tudott érvényesülni és aki a nagyvállalatának igazi arcát a mutatóba kiállító multikulturalizmussal és női egyenjogúsággal kampánnyal tudja hatásosan – elfedni. Így nem csak a spanyol társadalmi feszültségeket tematizálja, hanem egy globális problémát.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15415