KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/július
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: A magyar múlt bűnügyei Kortárs történelmi zsánerfilmek
• Kovács Patrik: A kém álarca A játszma
• Béresi Csilla: Titkos történetek Mészáros Márta hősnői
• Soós Tamás Dénes: Elemelt realizmus Beszélgetés Réder Györggyel
• Vajda Judit: Ez az igazi hungarikum, nem a pálinka Friss Hús 2022
ZSÁNERFILM ÉS POLITIKA
• Paár Ádám: Egyéni hős a közösségért Az amerikai akciófilm eszmei háttere
• Győri-Drahos Martin: Obskúrus ideológia Zsánerfilm és politika
• Géczi Zoltán: Veteránparádé Top Gun: Maverick
• Greff András: Rabszolgahad indult velük James Vance – Dan Burr: Kings In Disguise
ÚJ RAJ
• Szabó G. Ádám: Szellemek városa Isabel Sandoval
A KRIMI KLASSZIKUSAI
• Orosdy Dániel: A harmadik utas Ross Macdonald (1915–1983)
• Nagy V. Gergő: Két hajnal Lichter Péter: A titokzatos stylesi eset
• Varró Attila: Vágy a mélybe Goodis és Fuller
FILMARCHÍVUM ÉS FILMEMLÉKEZET
• Barkóczi Janka: Mi a FIAF? A filmarchiválás szervezetei
• Schubert Gusztáv: A mozgókép őskora Fűzi Izabella: A vurstlitól a moziig
• Gerencsér Péter: Párhuzamosok találkozása Bródy István: A munkászubbony
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Ki a buborékból Graz // Linz
• Vincze Teréz: Piros betűs ünnep Udine
KRITIKA
• Kovács Patrik: Szögre akasztott idő Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások
• Huber Zoltán: Ketrecbe zárva Odegnál Róbert – Horváth Illés: Lélekpark
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Sötét dalnok fehér köpenyben Nick Cave – This Much I Know To Be True
MOZI
• Vajda Judit: Hold 66
• Kovács Kata: Az árva
• Bartal Dóra: A jó főnök
• Rudas Dóra: Főzőtanfolyam (újra)kezdőknek
• Varró Attila: Kung Fu Zohra
• Herczeg Zsófia: Bezárva
• Bárány Bence: Badman – A nagyon sötét lovag
• Kovács Patrik: Jurassic World: Világuralom
STREAMLINE MOZI
• Gyenge Zsolt: Hasan útja
• Baski Sándor: Studio 666
• Pozsonyi Janka: Állítsátok meg a Földet
• Benke Attila: Kísérteties gyilkosságok
• Varró Attila: Mindent egy lapra
• Bonyhecz Vera: Legenda
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Frankofón folytatások

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hold 66

Vajda Judit


Selini 66 erotiseis – görög-francia, 2021. Rendezte és írta: Jacqueline Lentzou. Kép: Konstantinos Koukoulios. Zene: Delphine Malaussena. Szereplők: Sofia Kokkali (Artemis), Lazaros Georgakopoulos (Paris), Nikitas Tsakiroglou (Jacob). Gyártó: Blone Audiovisual Productions / Luxbox. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 108 perc

 

Jacqueline Lentzou filmjében egy szokatlan apa-lánya kapcsolatot ismerünk meg, szokatlan módon. Artemis hosszú kihagyás után költözik haza beteg apjához, akitől évek óta eltávolodott, hogy onnan kezdve ő ápolja a magatehetetlen férfit. Mindebből kerekedhetne egy érzelmes dráma, de a Hold 66-tól mi sem áll távolabb. Hiába sok az arcközeli, ha az arcokon csak szenvtelenséget látunk (de az alkotók egyszer azzal a radikális megoldással is élnek, hogy egy bensőséges beszélgetés során csak az egyik résztvevőnek mutatják az arcát). A film világába eleve régi home videók segítségével kerülünk be, amelyek alatt egy női hang olvassa fel a naplóját. A 90-es évekbeli VHS-felvételek az apától, Paristól származnak, a napló a lánytól - és ahogy ily módon elválik egymástól kép és hang, olyan nagy a távolság a szülő és a gyerek között, akik az ápolás intim pillanatai alatt sem kerülnek közel egymáshoz (jellemzően csak akkor ölelik meg a másikat, amikor az a gyógytorna miatt elkerülhetetlen).

Pedig Artemis mindent elkövet, hogy megértse Parist: apja remegő mozgását utánozva szív el egy cigit, egy kamaszkori incidenst elevenít fel szerepjáték segítségével úgy, hogy Paris bőrébe is ő bújik - de ezzel inkább csak régi sebeket tép fel. Nincs tehát nagy egymásra találás, és Artemisnek nem a közvetlen kommunikáció, hanem egy talált levél segítségével sikerül megfejtenie apja rejtélyét, és egy saját maga által írt levéllel talál utat hozzá. Az apa és lánya távolságát kifejező, már-már kísérleti filmes megoldások mellett kapunk egyéb szimbólumokat is (lásd a rothadó ételek közelijeit vagy az autóroncsot a hanyatló emberi test metaforájaként), ahogy nézői megfejtésre várnak a fejezetcímként használt tarotkártyalapok is. Az elidegenítő eszközök és az érzelemmentesség elvesznek ugyan a katarzis erejéből, de a Hold 66 így is érdekes felfedezést nyújt a lélektől lélekig vezető utak feltérképezésének témájában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15414