KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/július
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: A magyar múlt bűnügyei Kortárs történelmi zsánerfilmek
• Kovács Patrik: A kém álarca A játszma
• Béresi Csilla: Titkos történetek Mészáros Márta hősnői
• Soós Tamás Dénes: Elemelt realizmus Beszélgetés Réder Györggyel
• Vajda Judit: Ez az igazi hungarikum, nem a pálinka Friss Hús 2022
ZSÁNERFILM ÉS POLITIKA
• Paár Ádám: Egyéni hős a közösségért Az amerikai akciófilm eszmei háttere
• Győri-Drahos Martin: Obskúrus ideológia Zsánerfilm és politika
• Géczi Zoltán: Veteránparádé Top Gun: Maverick
• Greff András: Rabszolgahad indult velük James Vance – Dan Burr: Kings In Disguise
ÚJ RAJ
• Szabó G. Ádám: Szellemek városa Isabel Sandoval
A KRIMI KLASSZIKUSAI
• Orosdy Dániel: A harmadik utas Ross Macdonald (1915–1983)
• Nagy V. Gergő: Két hajnal Lichter Péter: A titokzatos stylesi eset
• Varró Attila: Vágy a mélybe Goodis és Fuller
FILMARCHÍVUM ÉS FILMEMLÉKEZET
• Barkóczi Janka: Mi a FIAF? A filmarchiválás szervezetei
• Schubert Gusztáv: A mozgókép őskora Fűzi Izabella: A vurstlitól a moziig
• Gerencsér Péter: Párhuzamosok találkozása Bródy István: A munkászubbony
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Ki a buborékból Graz // Linz
• Vincze Teréz: Piros betűs ünnep Udine
KRITIKA
• Kovács Patrik: Szögre akasztott idő Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások
• Huber Zoltán: Ketrecbe zárva Odegnál Róbert – Horváth Illés: Lélekpark
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Sötét dalnok fehér köpenyben Nick Cave – This Much I Know To Be True
MOZI
• Vajda Judit: Hold 66
• Kovács Kata: Az árva
• Bartal Dóra: A jó főnök
• Rudas Dóra: Főzőtanfolyam (újra)kezdőknek
• Varró Attila: Kung Fu Zohra
• Herczeg Zsófia: Bezárva
• Bárány Bence: Badman – A nagyon sötét lovag
• Kovács Patrik: Jurassic World: Világuralom
STREAMLINE MOZI
• Gyenge Zsolt: Hasan útja
• Baski Sándor: Studio 666
• Pozsonyi Janka: Állítsátok meg a Földet
• Benke Attila: Kísérteties gyilkosságok
• Varró Attila: Mindent egy lapra
• Bonyhecz Vera: Legenda
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Frankofón folytatások

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások

Szögre akasztott idő

Kovács Patrik

Megszületett az Idétlen időkig magyar verziója.

Aligha létezik invenciózusabb hollywoodi vígjáték, mint az idestova harminc éve bemutatott Idétlen időkig, mely a science fiction egyfajta „alműfajaként” meghatározható időhurok-mozik és a romantikus komédiák gyümölcsöző nászából született. A Bill Murray és Andie McDowell főszereplésével készült műremek megannyi hasonló – ám talán kevésbé időtálló – opusz számára szolgált zsinórmértékként (Az 50 első randi, Palm Springs, Boldog halálnapot!). Ennek az örökségnek a felelősségteljes gondnoka az elsőfilmes magyar rendező, Baranyi Gábor Benő is, hiszen Zanox – Kockázatok és mellékhatások című, a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával készült munkája a felsorolt filmek által kikristályosított dramaturgiai mintát követi: főhőse időcsapdába kerül, s újra meg újra átéli egyetlen nap eseményeit. Nincs más hátra, rést kell ütnie a jéggé dermedt időn, meg kell lelnie a kijáratot az „ismétlődő örökkévalóság” labirintusában – némi szerencsével pedig még a szerelem is rátalál.

Módfelett ígéretes a Zanox felütése: Misi (Bálint Előd) a dunaújvárosi panelrengeteg mélyén arra ébred, hogy néhány óra múlva kezdődik az érettségije, és ráadásul még csinos osztálytársnője, Janka (Erdős Lili) kegyeit sem sikerült elnyernie. Igyekszik hát eleget tenni a kettős kihívásnak, ám a mágikus péntek tizenharmadika seregnyi tragikus fordulatot tartogat a számára. A nap végén felfedezi, hogy gyógyszere, a szorongásos tünetek ellen kifejlesztett Zanox némi házipálinkával kombinálva csodákra képes: visszarepíti az időben egészen a sorsdöntő reggelig. A félszeg fiú egymást követő kudarcos próbálkozások révén igyekszik elkerülni az idegőrlő huszonnégy óra során halmozódó nemkívánatos véletleneket, csakhogy közben véres bűnügybe keveredik, így a rendőrség elől is menekülnie kell. Eddig hát a nem túlságosan eredeti történet, melynek egyetlen jelentős nóvumát mégis fontos hangsúlyoznunk: Baranyi Gábor Benő bátran ellentmond az időhurok-mozik amerikai sztenderdjeinek (nem úgy, mint az alműfaj egyetlen korábbi magyar reprezentánsa, a Hurok).

A Zanox tudatosan eloldja magát a hollywoodiánus időhurok-filmeket jellemző kliséktől, mi több, lokális érvényű, sajátosan magyar science fictionként kíván működni. Szimpatikus ez az igyekezet még akkor is, ha a debütáns rendező csupán részsikerekig jut vakmerő ambíciói megvalósításában. Rendhagyó megoldás például, hogy Baranyi az első húsz percben szinte kizárólag a szerelmi motívumokra koncentrál, majd éles tematikai- és hangnemváltás következik, s kezdetét veszi Misi bűnbe sodródásának – mi több, mentális összeomlásának – története. Sajnos azonban túlságosan messzire futnak egymástól a cselekményszálak, és a coming-of-age meseként való értelmezést alaposan megnehezíti, hogy Misi és Janka románcának íve idejekorán megtörik, s csak a szellemes, bár kissé kurta epilógusban érkezik nyugvópontjához. Ugyanakkor szintén originális ötlet, hogy a végjátékban főhőscsere történik: az időgubancot – a zsáner hagyományaitól üdítően eltérő módon – nem az addigi protagonista, hanem egy mellékszereplő, nevezetesen Misi orvosa (Hatházi András) fésüli ki. Baranyi tehát a célegyenesben „kicsavarja a kormányrudat” a főszereplő kezéből, s ezzel már egy jellegzetesen magyar társadalmi élményre tapint rá: jelesül arra, hogy már rég elveszítettük sorsunk irányítását, hisz e feladatot idegen hatalmak (a Zanox esetében – felettébb ironikus módon – egy befolyásos gyógyszergyártó vállalat) ragadták el tőlünk.

Ritkán fordul elő, hogy egy magyar film Budapest helyett az álmos vidéken játszódjon, Baranyi bemutatkozó munkája azonban e téren is képes meglepetést okozni. A közegábrázolás elsőrangú: Dunaújváros „veretes szocialista múltjával”, roskatag gyárépületeivel és lélektelen paneldzsungelével egyfajta mesebeli, sosemvolt hetvenes éveket igéz körénk. A hangsávon is rendre több éves – vagy akár évtizedes – nóták csendülnek fel – a fiatalok egymásra találásának jelenetét például a Belmondo zenekar Mikor című száma festi alá (különösen jól eltalált mozzanatról van szó). A néző még az apróbb hibákat is megbocsátja: Baranyi antréja kétségkívül meggyőzőre sikeredett, már csak az a kérdés, milyen irányt vesz a jövőben a most bontakozó életmű.

 

Zanox – Kockázatok és mellékhatások – magyar, 2022. Rendezte: Baranyi Gábor Benő. Kép: Gajdics Dávid. Zene: Hodován Milán. Szereplők: Bálint Előd (Misi), Erdős Lili (Janka), Hatházi Ákos (Dr. Karotúr Gyula), Dráfi Mátyás (Józsi bácsi), Sólyom Katalin (Mama), Szitás Balázs (Ember Tamás), Máhr Ágnes (Asszisztens). Gyártó: Salamandra Film. Forgalmazó: Mozinet. 85 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15412