KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/július
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: A magyar múlt bűnügyei Kortárs történelmi zsánerfilmek
• Kovács Patrik: A kém álarca A játszma
• Béresi Csilla: Titkos történetek Mészáros Márta hősnői
• Soós Tamás Dénes: Elemelt realizmus Beszélgetés Réder Györggyel
• Vajda Judit: Ez az igazi hungarikum, nem a pálinka Friss Hús 2022
ZSÁNERFILM ÉS POLITIKA
• Paár Ádám: Egyéni hős a közösségért Az amerikai akciófilm eszmei háttere
• Győri-Drahos Martin: Obskúrus ideológia Zsánerfilm és politika
• Géczi Zoltán: Veteránparádé Top Gun: Maverick
• Greff András: Rabszolgahad indult velük James Vance – Dan Burr: Kings In Disguise
ÚJ RAJ
• Szabó G. Ádám: Szellemek városa Isabel Sandoval
A KRIMI KLASSZIKUSAI
• Orosdy Dániel: A harmadik utas Ross Macdonald (1915–1983)
• Nagy V. Gergő: Két hajnal Lichter Péter: A titokzatos stylesi eset
• Varró Attila: Vágy a mélybe Goodis és Fuller
FILMARCHÍVUM ÉS FILMEMLÉKEZET
• Barkóczi Janka: Mi a FIAF? A filmarchiválás szervezetei
• Schubert Gusztáv: A mozgókép őskora Fűzi Izabella: A vurstlitól a moziig
• Gerencsér Péter: Párhuzamosok találkozása Bródy István: A munkászubbony
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Ki a buborékból Graz // Linz
• Vincze Teréz: Piros betűs ünnep Udine
KRITIKA
• Kovács Patrik: Szögre akasztott idő Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások
• Huber Zoltán: Ketrecbe zárva Odegnál Róbert – Horváth Illés: Lélekpark
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Sötét dalnok fehér köpenyben Nick Cave – This Much I Know To Be True
MOZI
• Vajda Judit: Hold 66
• Kovács Kata: Az árva
• Bartal Dóra: A jó főnök
• Rudas Dóra: Főzőtanfolyam (újra)kezdőknek
• Varró Attila: Kung Fu Zohra
• Herczeg Zsófia: Bezárva
• Bárány Bence: Badman – A nagyon sötét lovag
• Kovács Patrik: Jurassic World: Világuralom
STREAMLINE MOZI
• Gyenge Zsolt: Hasan útja
• Baski Sándor: Studio 666
• Pozsonyi Janka: Állítsátok meg a Földet
• Benke Attila: Kísérteties gyilkosságok
• Varró Attila: Mindent egy lapra
• Bonyhecz Vera: Legenda
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Frankofón folytatások

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film + Zene

Nick Cave – This Much I Know To Be True

Sötét dalnok fehér köpenyben

Déri Zsolt

Nick Cave és zeneszerzőtársa, Warren Ellis a járvány közepette is alkotott – kreatív együttműködésüket újabb film dokumentálja.

Az 1957-es születésű ausztrál dalszerző-énekes Nick Cave-nek a rockkarrierjében mindig voltak meghatározó segédei: Mick Harvey gitáros a gimnáziumi együttesüktől kezdve 35 esztendőn át kitartott mellette, zenei direktorként és hangszerelőként adott stabilitást, míg a gitártorzításos őrületet The Boys Next Door és The Birthday Party nevű zenekaraikban Rowland S. Howard, a Bad Seedsben 1983–2003 közt pedig a német Einstürzende Neubauten-főnök Blixa Bargeld szolgáltatta. A kilencvenes évek közepén a nagy szakállú Warren Ellis, a melbourne-i Dirty Three instrumentális rocktrió hegedűs vezére is csatlakozott, és a következő évtized végére már ő lett Cave zenei jobbkeze: a Bad Seeds-tagság felét magába foglaló durva Grinderman projektjükből Mick Harvey már kiszorult, majd 2009-ben az anyazenekarból is kilépett. A trilógiát képező legutóbbi Nick Cave & The Bad Seeds-albumokhoz – a 2013-as Push The Sky Away-hez és a frontember Arthur nevű 15 éves fiának halálára reflektáló két gyászlemezhez, a 2016-as Skeleton Tree-hez és a 2019-es Ghosteenhez – a zenéket Cave és Ellis már végig közösen komponálták, sőt az utolsónak a legnagyobb részét ketten játszották fel. Már korábban is jegyeztek duóprodukcióként egy tucatnyi teljes filmzenét, de a koronavírus-karantén alatt egy szöveges dalokból álló rendes sorlemezt is készítettek kettejük neve alatt: a 2021 februárjában megjelent Carnage meglepetésalbum méltó folytatás lett, a lebegős Ghosteen nyersebb, puritánabb komplementere.

 

Andrew Dominik ausztrál rendező régi barátja a Bad Seeds-tagoknak, már Chopper – A kegyetlen című 2000-es debütálásához is Mick Harvey-tól rendelt aláfestő zenét, majd a Cave/Ellis-párosra váltott (az énekest színészként is szerepeltető 2007-es Jesse James meggyilkolása… westerntől a Netflixre idén érkező Blonde című Marilyn Monroe-biopicig), és a 2016-os Skeleton Tree nagylemezhez is készített egy pazar dokumentumfilmet Még egyszer, érzéssel címen, 3D-ben, egy szám kivételével fekete-fehérben. Jelen volt a stúdióban a Ghosteen album 2018-as felvételeinél és a 2019-es végső keverésénél is besegített, most pedig annak és az új Carnage duólemeznek a kulcsdalai köré is forgatott egy remek filmet This Much I Know To Be True címmel, immár végig színesben.

A nyitány sokkoló: a borús dalnok Nick Cave a szokásos sötét öltönye helyett talpig fehérben – hófehér köpenyben – látható egy keramikusműhelyben, ahol a járvány alatt koncertezés nélkül maradó zenészek átképzésére indított program résztvevőjeként mutogatja kézműves alkotásait (szerencsére nem a honlapján is megvásárolható virágos teáskészleteket, hanem 18 kis szobrot a Sátán életének stációiról). Utána következik – a sztároperatőr Robbie Ryan egyenes fahrtsíneken kocsizó vagy körbe-körbe keringő kamerája előtt – a Ghosteen és a Carnage dalainak első élő előadása zenészekkel, a zongorista-énekes Cave és a multiinstrumentalista Ellis mellett vonósnégyessel és énekkórussal, néha dobossal, és egy számban a Bad Seeds-gitáros George Vjestica közreműködésével. Egy spoken word betét erejéig feltűnik az osztrák-magyar származású brit díva, a koronavírust túlélő, de légúti fertőzés következtében énekhangját elvesztő 75 éves Marianne Faithfull is, aki tavaly egy XIX. századi angol romantikus költőknek szentelt verslemezt rögzített Ellisékkel – itt most egy XX. századi amerikai írónőnek, May Sartonnak egy rövid költeményét adja elő.
A dalok között Warren Ellis és Nick Cave az alkotói metódusukról mesélnek, az előbbi a laptopképernyőjén a zenevázlat-dokumentumok ikonjainak zsúfolt káoszával nevetteti meg a mozinézőket, az utóbbi pedig arról vall, hogy sokkal boldogabb, mióta már nem a munkája felől definiálja önmagát elsősorban – nem zenét és szöveget író művészként, hanem emberként, férjként, apaként, barátként, állampolgárként… aki zenél és ír. A vége felé látjuk, ahogy telefonon beszél legkisebb fiával, az elhunyt Arthur ikertestvérével, az időközben színészkarrierbe kezdett 21 éves Earl Cave-vel, aki szintén épp egy filmforgatásról integet vidáman a kamerába.

A dokumentumfilmre azonban újabb gyász borít árnyékot: a nemzetközi mozipremier előtt két nappal meghalt Nick Cave legidősebb fia, a 31 éves Jethro is.

 

THIS MUCH I KNOW TO BE TRUE – ausztrál, 2022. Rendezte: Andrew Dominik. Kép: Robbie Ryan. Szereplők: Nick Cave, Warren Ellis, Marianne Faithfull, Earl Cave. Gyártó: Uncommon Creative Studio. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. 105 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15403