Kritika

Űrpiknik

Kimaradt összetevők

Fekete Tamás

Badits Ákos sci-fije a szűkös büdzsét kreativitással pótolja.

Bár túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi évtizedekben a magyar sci-fik elárasztották a mozikat, mégis rendszeresen felbukkan egy-egy darab a sokáig mostohán kezelt műfajból (szemben például az alig létező magyar horrorral). A költségvetési korlátok miatt persze a látvány közel sem lehetett olyan grandiózus, mint a műfaj hollywoodi alkotásainál, ám többek között ennek a kényszernek is köszönhető a hazai munkák ötletessége és kreativitása (erre az Űrpiknik is példa), ahogy az is, hogy a fantasztikum már-már csupán jelzésértékűen szerepel, és jóval fontosabb a drámaiság és a filozófiai vagy épp társadalmi aspektusok. Ennek jele Pater Sparrow, majd Pálfi György Lem-feldolgozása, ahogy az utópiák kitüntetett szerepe is, a Meteótól Vranik Roland Adásáig. Badits Ákos első játékfilmjében viszont elődeitől eltérően nem drámával, hanem vígjátékkal vegyíti a sci-fit, alaptémája pedig a műfaj egyik legrégebbi és legtöbbször feldolgozott ötlete: a találkozás a Földre látogató idegen civilizáció egyik tagjával.

A frusztrációkkal és komplexusokkal küzdő, ám nagyon határozott és karakán lány, Panna (Walters Lili) már egészen kicsi korától megpróbált kapcsolatba lépni az univerzum távoli lakóival. Az égbolt felé küldött jeleire sok évvel később érkezik válasz: a Fiú (Takács Zalán) szándéka azonban csupán annyi, hogy magával vigye Zalatnay Saroltát, mielőtt a Föld megsemmisülne. Ráadásul mindössze egyetlen éjszaka maradt csak a teljes pusztulásig, és miközben együtt próbálják megkeresni az énekesnőt, végig ott lohol kettejük nyomában az idegen bolygó egyik küldöttje (Árpa Attila) is.

Badits – forgatókönyvíró-társával, a bloggerként és a netes bejegyzéseit nyomtatott formában is összegyűjtő Rumbarumbamm című kötet szerzőjeként is ismert Benedek Ágotával együtt – egyszerre idézi meg a kapcsolatfelvételt, illetve az inváziót tematizáló sci-fiket, olyan klasszikusok nyomdokaiba lépve, mint az Amikor megállt a Föld, az E.T., a Marslakó a mostohám, vagy éppen a Támad a Mars!. A különc, és ezért önkéntes számkivetettségre jutott lány, valamint a többszörösen is, nem csak otthoni környezetében, hanem a mi világunkban is kívülállónak számító fiú szinte törvényszerűen kerül egymás mellé, majd egymás kölcsönös elfogadása más, régebbi traumák gyógyítása előtt is megnyitja a lehetőséget.

Badits korábbi rövidfilmjében, a 2015-ös Boglárkában a népmesék egyik legkedveltebb témáját forgatta ki: az ártatlan lányt elrabló gonosz sárkány, és az ő megmentésére induló hős történetében semmi sem úgy történt, ahogy azt elvárhattuk volna. Átíródtak a hagyományos szerepek, részben ennek köszönhetően kapott új medret a cselekmény, mindez pedig egy különös, félig mítikus, félig pedig valóságos, sőt, modern környezetben játszódott, a fantasztikum és a realizmus különös módon találkozott a képi világban, is, a trükkök és az animációk beemelésével. Badits debütáló játékfilmjében is ezt a kettősséget alkalmazza: a film legeredetibb ötletei és pillanatai éppen azok, amikor a fantasztikum általánosságokból álló világa szembesülni kénytelen a mindennapokkal, a jelen (és persze a közelmúlt) Magyarországával, ahol az borítja fel a terveket, ha a buszra egy örökkévalóságot kellene várni. Az Űrpiknik ettől az ide-oda csapódástól nyer sajátosan magyar és abszurd színezetet, ahogy a szándékoltan minimalistára és mesterségesre készített trükkök is tovább erősítik a film groteszkségét.

Éppen ezért nagy csalódás, hogy a hangulatteremtésen túl mennyire másodlagos marad a történet, igazán érdekes és eredeti figurákat sem sikerül alkotni, és kihasználatlan marad a nyelvben és a dialógusokban rejlő humor is. Ahogy a két fő karakternek a film szerint társ nélkül, magának kell boldogulnia egy közömbös környezetben, úgy a szájukba adott mondatok is magányosan esnek a földre, mert senki nincs, aki el akarná kapni őket – sőt, meglepő módon még Panna és a Fiú párosa sem tud igazán együttműködni. A legélesebben mindez talán abban mutatkozik meg, ahogy a legeredetibbnek tűnő ötlet, Zalatnay jelenléte, mennyire reflektálatlan és igazából kihasználatlan marad. Az Űrpiknikről kissé éhesen távozunk majd – pedig étvágyunk volt hozzá.

ŰRPIKNIK – magyar, 2021. Rendezte: Badits Ákos. Írta: Benedek B. Ágota és Badits Ákos. Kép: Balázs István Balázs. Zene: Seress Bálint. Vágó: Bacskai Brigitta. Szereplők: Walters Lili (Panna), Takács Zalán (Fiú), Varga Veronika (Andrea), Lengyel Benjamin (Dani), Árpa Attila (Ervin), Rainer-Micsinyei Nóra (Timi). Gyártó: Proton Cinema. Forgalmazó: Mozinet Kft. 80 perc

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 55-56. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14984

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -