KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/július
LUIS BUÑUEL
• Bikácsy Gergely: Öldöklő angyalok? Buñuel nőalakjai
• Carrière Jean-Claude: Kelj fel, Buñuel!
• Palotai János: Buñuel újraforgatva Föld kenyér nélkül / Buñuel a teknősök labirintusában
MAGYAR MŰHELY
• Dárday István: A naplóíró könyörtelen megsemmisülése – 2. rész
• Pentelényi László: Utak Mozaikok a Szürkület történetéből
• Sipos Júlia: Videórégészet, avagy az utolsó pillanat Beszélgetés Czabán Györggyel
• Varga Zoltán: Bajnokok ébredése Beszélgetés B. Nagy Ervinnel
A HARAG NAPJA
• Szíjártó Imre: „Düh, országos vakremény” Andrej Koncsalovszkij: Kedves elvtársak!
• Huber Zoltán: A forradalmak túlnőnek rajtunk Michel Franco: Új világrend
• Árva Márton: „Egyszerűen elegük van” Beszélgetés Michel Francóval
• Benke Attila: Rasszizmus az ígéret földjén Barry Jenkins: A föld alatti vasút
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Alföldi Nóra: A válság metszetei Lynd Ward: Vertigo
ÚJ RAJ
• Baski Sándor: Francia extrémistából hollywoodi éltanuló Alexandre Aja
A ZSÁNER MESTEREI
• Orosdy Dániel: A zseniális mindenes Monte Hellman (1929-2021)
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Magyar queer álmok Friss Hús
TELEVÍZÓ
• Kovács Patrik: Anyai szív Easttowni rejtélyek
FILM / REGÉNY
• Kovács Kata: Egy amerikai nő Párizsban Patrick DeWitt / Azazel Jacobs: Francia kiút
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Zappa-figura Alex Winter: Zappa
KRITIKA
• Vajda Judit: Vér, veríték, könnyek Magnus von Horn: Sweat
• Földényi F. László: Berlin 2020 Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
• Kovács Kata: Ne legyetek színvakok Becsúszó szerelem
• Fekete Tamás: Kimaradt összetevők Űrpiknik
MOZI
• Vajda Judit: Ketten
• Pethő Réka: Előzmények törlése
• Kovács Kata: Nagy visszatérők
• Roboz Gábor: Egy igazán dühös ember
• Kovács Gellért: Senki
• Benke Attila: Spirál: Fűrész hagyatéka
• Varró Attila: Démonok között 3: Az ördög kényszerített
• Tüske Zsuzsanna: Szörnyella
STREAMLINE MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Minden lány nevében
• Margitházi Beja: Miatyánk
• Pazár Sarolta: Nő az ablakban
• Nevelős Zoltán: Gyújtsátok meg kanócot itt jön Sartana
• Teszár Dávid: Relikvia
• Andorka György: Szállodai nyomozó
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Zenészek a rajzlapon

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Magnus von Horn: Sweat

Vér, veríték, könnyek

Vajda Judit

A Lengyelországban alkotó svéd rendező filmje előtt nem igazán készült komoly munka az influenszerekről.

 

A göteborgi születésű, egy ideje Lengyelországban élő Magnus von Horn azért választotta új filmje témájául egy influenszerkedő lengyel fitneszedzőlány három napjának a bemutatását, mert gyökeresen eltérőt akart forgatni bemutatkozó nagyjátékfilmjéhez, az Utórengéshez (2015) képest, amely egy javítóintézetből frissen szabadult svéd kamaszfiúról szólt. Habár az influenszerek mindenkinek az útjába akadnak a világhálón járva, eddig nemigen születtek róluk meghatározó munkák, mivel senki sem veszi őket komolyan – Von Horn ezzel szemben olyan komolyan vette a témát, hogy a forgatást nemcsak a saját részéről előzte meg hosszas kutatómunka, de színésze is másfél éven át készült a szerepre, ami az edzésen kívül az intenzív instagramozást is magában foglalta. Emellett a rendező markáns hozzáállása avatja mély alkotássá a Sweatet, amely egy látszólag felszínes világ cseppet sem felszínes hőséről szóló alapos, feltáró karakterdráma lett.

Von Horn eddigi műveiben (a már említett Utórengésben és a 2008-as Echo című rövidfilmben) a nők névtelen/arctalan áldozatok voltak, így a fent említett gyökeres változáshoz az is hozzátartozik, hogy ezúttal női főhőst követ nyomon. Sylwia fitneszedzőként dolgozó influenszer, aki uralja ezt a világot és lubickol benne, de az állandóan mosolygó arcába tolt kamera, a szponzorajándékok, a csodás rózsaszín holmik és a fellépések csillogása sem képes elrejteni a szomorú igazságot: milyen végtelenül magányos (a legfrappánsabb szimbólum erre, ami ráadásul külön találó, mivel a témához illőn a testtel kapcsolja össze a helyzetet, amikor alig tudja felhúzni a ruhája hátán a cipzárat, és nincs senki, aki segítene neki). Amikor egy gyenge pillanatában őszintén kitárja a lelkét követőinek, a dolog többszörösen is visszaüt rá: egyik szponzorcége elfordul tőle, egy fontos reggeli tévéműsor elbizonytalanodik a meghívását illetően, egy férfi pedig zaklatni kezdi.

Mindez azonban csak leírva tűnik bombasztikusnak, az ábrázolásmód nagyon is mindennapi: a Sweatben az összes konfliktus és bonyodalom hétköznapi szituációkban bontakozik ki. Az Utórengéshez hasonlóan az új film jelenetei között is feltűnően sok az étkezést és az utazást bemutató képsor – csak míg a korábbi alkotásban mindez a szeretetlenséget, a család diszfunkcionalitását hivatott bemutatni, addig itt a főhősnő magányát húzzák alá (Sylwia jellemzően még akkor is kivonul és egyedül eszik, amikor egy népes családi szülinapon eleinte még a többiekkel tartott).

A Sweat és az Utórengés egyéb vonásokban is rokonai egymásnak – így Von Hornnak csak a felszínen sikerült valami egészen újjal előállnia, valójában ugyanazt a történetet meséli el még egyszer, más szavakkal. John, az Utórengés gyilkos kamasza és Sylwia ugyanolyan helyzetben vannak (kirakatban élnek, ahol mindenki szabadon vizslathatja őket), és ugyanarra vágynak: tartozni valakihez, valahová. A fiú még a lincshangulatot is elviselve visszamegy régi iskolájába, csak hogy ne legyen egyedül, az influenszerlány pedig nézők ezrei előtt sírja el, mennyire szenved. A hősök magányán az sem segít, hogy úgy tűnik, az erőszak az egyetlen nyelv, amin a velük kapcsolatba kerülők beszélnek: mindkét filmben véresre vernek egy-egy figurát, ami az Utórengés világától kevésbé idegen, míg a Sweatben sokkolóan hat (az utána következő eseményekhez hasonlóan). A fent említett kirakat-helyzetet az új alkotásban a kamera is hangsúlyozza, ami folyamatosan szinte rámászik a főhősnőre, nemcsak rengeteg közelit, de számos szuperközelit is eredményezve. Von Horn egy interjúban kiskutyához hasonlította az eszközt, amit lehetetlen elzavarni, és mindig tolakodóan közel van. Tolakodó kamerával vagy anélkül, annyi biztos, hogy a rendező eddigi két nagyjátékfilmjében olyan embereket ismerhettünk meg, akikkel amúgy valószínűleg szóba sem állnánk – ez pedig hihetetlen nyitottságra és empátiára tanít.

 

SWEAT (Sweat) – lengyel-svéd, 2020. Rendezte és írta: Magnus von Horn. Kép: Michał Dymek. Zene: Piotr Kurek. Szereplők: Magdalena Kole¶nik (Sylwia), Julian ¦wieżewski (Klaudiusz), Aleksandra Konieczna (Basia), Zbigniew Zamachowski (Fryderyk). Gyártó: Lava Film / Zentropa / Opus Film. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 105 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14983