Televízó

Easttowni rejtélyek

Anyai szív

Kovács Patrik

Úgy tűnhet, mintha nyomozóthrillerként pályázna a néző kegyeire, mégis inkább borongós melodrámában csúcsosodik ki az HBO új sikerszériája.

Több mint egy évig tartó uborkaszezon után nem pusztán a filmszínházak nyitják újra kapuikat, de a sorozatszcéna is életjeleket mutat. Mozgalmas idők elé néz az új impulzusokra kiéhezett közönség. Messze vagyunk még attól, hogy a koronavírus-krízis történelemmé kövesedjen, ám a kisképernyőre lassan már szivárogni kezdenek a magas presztízsű, ráadásul széles tömegeket megszólító produkciók. Az első fecske az HBO gondozásában készült Easttowni rejtélyek (Mare of Easttown), melynek szokásosan balszerencsés, félrevezető magyar címe epizodikus felépítésű „kisvárosi krimiszériát” sejtet, ám mindez nem is állhatna távolabb a valóságtól. A nagyjátékfilmes forgatókönyvíróként hírnevet szerzett Brad Ingelsby hétrészes minisorozata – melyet debütálása óta az ítészek és a nézők egyöntetű, heves rajongása övez – ugyanis az éjfekete detektívthrillerek és a szívfacsaró családi melodrámák ütközőzónájában helyezkedik el. Ingelsby és a rendezői széket elfoglaló Craig Zobel mázsás súlyt vesz a nyakába: azon áll vagy bukik minden, hogy sikerül-e gondosan összefésülniük a két merőben eltérő műfaji hagyományt, továbbá egészséges távolságot tartaniuk a giccses-klisés fogalmazásmódtól.

Az Easttowni rejtélyek erősen karaktercentrikus mű: a tulajdonképpeni cselekmény szervesen növi ki magát Mare Sheehan (Kate Winslet) múltjából, tetteiből és azok következményeiből. A szálkás modorú, elcsigázott arcú nyomozónő Pennsylvania álmos kisvárosában, a ködlepte Easttownban igyekszik összeilleszteni széttöredezett élete üvegcserepeit. Drogfüggő fia öngyilkossága taszította lejtőre, hogy aztán a tragédia a házasságát is romba döntse. Végül csonka család szerveződött köré: cinikus anyja, Helen (Jean Smart) és megtört szívű kamaszlánya, Siobhan (Angourie Rice) segítségével próbál zavartalan körülményeket biztosítani unokájának, akit fia még a halála előtt nemzett. Ha mindez nem lenne elég, felbukkan a kissrác züllött múltú édesanyja is, hogy harcba szálljon gyermeke felügyeleti jogáért. A magánéleti kudarcai elől a munkájába menekülő Mare közben egyszerre két – talán egymással is összefüggő – bűnesetnek ás a mélyére: egy hónapokkal korábban eltűnt, valamint egy frissen meggyilkolt tinédzser ügyében folytat lázas nyomozást. Easttown méhkasként bolydul fel, amikor a detektívnő akcióba lendül: a belterjes közösség szőnyeg alá söpört titkainak, elfojtott frusztrációinak, mindennapos bűneinek hömpölygő árja lassan elmossa a békés utcácskákat.

Ingelsby már korábbi szkriptjeiben (Éjszakai hajsza, Amerikai nő, A visszaút) is kitüntetett szerepet szánt az amortizálódott családoknak, s főként a szülői gyász motívumának. Ebbe a sormintába illeszkedik az Easttowni rejtélyek is, csakhogy a forgatókönyvírónak most első ízben a sorozatformátum biztosította kereteken belül kellett mozognia. Szükségszerűen tágabbra szabta a történetet és – saját elmondása szerint – akkurátusabban dolgozta ki a mellékfigurákat, mint nagyjátékfilmes megbízatásai során. Mindez valóban elismerésre méltó, csakhogy a családi múltja – gyermeke halála – által traumatizált protagonista az amerikai mozimítosz egyik ősrégi tartozéka. Az elmúlt évtizedekben már olyannyira elhasználódott, hogy kivételesen nehéz feladat hitelesen újrafogalmazni. Az Easttowni rejtélyek esetében az a különös helyzet áll elő, hogy míg Mare karaktere minden szempontból kifogástalannak mondható – kellően összetett, valósághű és minden emberi esendősége ellenére is azonosulásra késztet –, addig a hősnő körül sokasodó konfliktusok olykor mérhetetlenül túlírtak. Az egymást tetéző melodrámai krízishelyzetek – legyen szó akár életközepi válságról, szétszakadt házasságról vagy a gyermekhalál hosszú ideje feldolgozatlan veszteségéről – halmozása egy idő után szinte már a történet valószerűségét ássa alá még akkor is, ha Ingelsby és Zobel példás következetességgel illesztik össze a magánéleti és a bűnügyi szál mozaikdarabkáit. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy szükségszerűen csalódni fog, aki az HBO korábbi – minden létező tekintetben hibátlan – detektívszériájához, A törvény nevében (True Detective) címűhöz hasonlóan vigasztalan, fojtogató atmoszférájú nyomozóthrillerben reménykedik. Az Easttowni rejtélyek ugyanis az eredeti címhez híven egy hasadt lelkű, súlyos terheket cipelő családanya portréja. Minden egyes lényegi cselekménymozzanat Mare figurája felé gravitál – az ő sorsát építi-formálja –, ezért hát kézenfekvő, hogy a bűnügyi motívumok is tovább árnyalják ezernyi színben pompázó alakját.

A környezetrajz és a cselekmény egyes fordulatai révén Ingelsby a nyomozóthriller legnagyobb klasszikusait citálja. A jellegzetes kisvárosi közeg, valamint az azt benépesítő, egymással bizalmas viszonyt ápoló – sokszor gyanúsítottként is tételezett – hősök seregszemléje egyaránt hajaz a Twin Peaks és a Gyilkosság (The Killing) világára – ez utóbbi széria bevallottan inspirálta is a forgatókönyvírót –, míg a detektívsztori vonalvezetése, s különösképpen a titokzatos emberrabló leleplezésének nagyjelenete A bárányok hallgatnak hatásáról árulkodik. E reminiszcenciák kellemesen borzongató élményben részesítik a műfaj szerelmeseit, ugyanakkor az Easttowni rejtélyekben a bűnfelderítés lassú tempóban, akadozva halad. Mare az életkorából fakadó szelíd megfontoltsággal nyomoz, ráadásul a forgatókönyv is szórványosan adagolja a megoldást segítő információkat. A nézőt zsákutcába csaló – a gyanút egy-egy baljós mellékhősre terelő – „vörös heringek” azonban valósággal hemzsegnek. Amikor már kezdenének önismétlővé laposodni, szerencsére elérkezik az ötödik epizód minden tekintetben remekbeszabott fináléja, mely eloldja az órák óta feszülő gordiuszi csomót. Az elbitangolt bakfisok kiszabadulnak fogságukból, azonban Mare még nem dőlhet hátra: az agyonlőtt kamaszlány emléke továbbra is dermesztő árnyként tornyosul a takaros kertvárosi házak fölé.

Hősnőnk az első bűnügy megoldásával kivételes állóképességét bizonyította, a második eset felgöngyölítése azonban a város jól ismert polgáraihoz – tágabb családjához – fűződő lojalitását teszi próbára, ugyanakkor olyan felismerésekhez vezet, melyek lelki nyavalyáira is gyógyírt kínálnak. Sajnálatos, hogy az alkotók épp e sarkalatos dramaturgiai ponton hibáznak:  Mare nyomozását végül egy hevenyészve felépített testvérviszály, s egy minden tekintetben művi, már-már az egész sorozat hitelét megtépázó végső fordulat szövi keresztbe. Ugyanakkor e baklövés mégis megbocsátható annak fényében, hogy az ügy konklúziói a főszereplő jellemét-szellemét tökéletesítik, s végső soron a gyászmunka elvégzését is megkönnyítik számára. Hiszen az Easttowni rejtélyek a múlttal való kínkeserves érzelmi szkanderról szól, a karakterépítkezés pedig kiválóan szolgálja e tematikát.

Mare A híd Saga Norénjéhez vagy a már említett Gyilkosság Sarah Lindenjéhez hasonlóan talajközeli, hús-vér detektívnő megannyi jellemhibával, komplexussal és jólesően ismerős gyarlósággal. Épp ezért tud vele igazán meghitt kapcsolatot kialakítani a befogadó, bár az élmény korántsem lenne teljes Kate Winslet varázslatos alakítása nélkül. Az utóbbi években partvonalra szorult színésznő diadalmas visszatérése revelációértékű pillanat (hasonló elégtételt idén csak a The Father címszerepét alakító Anthony Hopkins redivivusa jelentett a közönségnek). Winslet mellett az édesanyját játszó Jean Smart tündököl igazán, aki messzebbre nem is rugaszkodhatott volna a Fargo második évadában látott, szintúgy tökéletesen megformált figurájától. Hamisítatlan színésziskola, amit művel, s kivételes kegy, hogy ezúttal megcsillogtatja humoros oldalát. Az Easttowni rejtélyek azonban számos rokonszenves vonása ellenére is csupán félsiker. Zavarba ejtő ellentmondások feszítik, melyeket épp azért képtelen összebékíteni, mert túl sok regiszteren szól. Ennek ellenére mégis sokáig emlékezni fogunk rá – pontosabban Kate Winslet elgyötört, a messzi távolt kémlelő tekintetére.

Easttowni rejtélyek (Mare of Easttown) – amerikai, 2021. Kreátor: Brad Ingelsby. Rendezte: Craig Zobel. Írta: Brad Ingelsby. Kép: Ben Richardson. Zene: Lele Marchitelli. Szereplők: Kate Winslet (Mare Sheehan), Jean Smart (Helen Fahey), Angourie Rice (Shiobhan), Julianne Nicholson (Lori Ross), Joe Tippett (John Ross), David Denman (Frank Sheehan), Guy Pearce (Richard Ryan). Gyártó: HBO / Mayhem Pictures. 7 rész, 410 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 46-48. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14979

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -