KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
   2021/július
LUIS BUÑUEL
• Bikácsy Gergely: Öldöklő angyalok? Buñuel nőalakjai
• Carrière Jean-Claude: Kelj fel, Buñuel!
• Palotai János: Buñuel újraforgatva Föld kenyér nélkül / Buñuel a teknősök labirintusában
MAGYAR MŰHELY
• Dárday István: A naplóíró könyörtelen megsemmisülése – 2. rész
• Pentelényi László: Utak Mozaikok a Szürkület történetéből
• Sipos Júlia: Videórégészet, avagy az utolsó pillanat Beszélgetés Czabán Györggyel
• Varga Zoltán: Bajnokok ébredése Beszélgetés B. Nagy Ervinnel
A HARAG NAPJA
• Szíjártó Imre: „Düh, országos vakremény” Andrej Koncsalovszkij: Kedves elvtársak!
• Huber Zoltán: A forradalmak túlnőnek rajtunk Michel Franco: Új világrend
• Árva Márton: „Egyszerűen elegük van” Beszélgetés Michel Francóval
• Benke Attila: Rasszizmus az ígéret földjén Barry Jenkins: A föld alatti vasút
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Alföldi Nóra: A válság metszetei Lynd Ward: Vertigo
ÚJ RAJ
• Baski Sándor: Francia extrémistából hollywoodi éltanuló Alexandre Aja
A ZSÁNER MESTEREI
• Orosdy Dániel: A zseniális mindenes Monte Hellman (1929-2021)
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Magyar queer álmok Friss Hús
TELEVÍZÓ
• Kovács Patrik: Anyai szív Easttowni rejtélyek
FILM / REGÉNY
• Kovács Kata: Egy amerikai nő Párizsban Patrick DeWitt / Azazel Jacobs: Francia kiút
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Zappa-figura Alex Winter: Zappa
KRITIKA
• Vajda Judit: Vér, veríték, könnyek Magnus von Horn: Sweat
• Földényi F. László: Berlin 2020 Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
• Kovács Kata: Ne legyetek színvakok Becsúszó szerelem
• Fekete Tamás: Kimaradt összetevők Űrpiknik
MOZI
• Vajda Judit: Ketten
• Pethő Réka: Előzmények törlése
• Kovács Kata: Nagy visszatérők
• Roboz Gábor: Egy igazán dühös ember
• Kovács Gellért: Senki
• Benke Attila: Spirál: Fűrész hagyatéka
• Varró Attila: Démonok között 3: Az ördög kényszerített
• Tüske Zsuzsanna: Szörnyella
STREAMLINE MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Minden lány nevében
• Margitházi Beja: Miatyánk
• Pazár Sarolta: Nő az ablakban
• Nevelős Zoltán: Gyújtsátok meg kanócot itt jön Sartana
• Teszár Dávid: Relikvia
• Andorka György: Szállodai nyomozó
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Zenészek a rajzlapon

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Beszélgetés Czabán Györggyel

Videórégészet, avagy az utolsó pillanat

Sipos Júlia

A videóra készült filmek mielőbbi digitalizálása nélkül a mozgókép történetének egy szakasza nyomtalanul el fog tűnni.

 

Czabán György, a Magyar Független Film és Videó Szövetség elnöke szerint világjelenség a technikailag már meghaladott, de még elérhető kép és film matériák digitalizálása.  Az utolsó pillanatban történő mentésről van szó, hiszen bizonyos fajta videókazettákhoz már alig találni lejátszási lehetőséget. Technikailag egyre nehezebben hozzáférhető anyagról van szó, amely egyben kulturális és társadalomtörténeti forrás.

*

Hogyan bukkannak fel, honnan kerülnek elő ezek az anyagok?

A múlt század első felében még drága és bonyolult volt képeket készíteni. Aztán megjelentek a lakossági használatra optimalizált technológiák, a Leica formátumú fotó, és a keskenyfilm. Ezek, ha nem vesztek el, és megfelelően tárolták, akkor ma is használhatóak, bár nyilván ezeket is restaurálni kell. A nyolcvanas években elterjedt a videó, a kétezres években pedig az analóg fotót váltotta le digitális fényképezés. Ezek a képek tűnnek el mostanra. Ez érvényes a professzionális tartalom előállítók, a televíziók, és a privát szféra alkotásaira is.  

Mit jelent ez a „leletmentés” a gyakorlatban? Kik végzik a digitalizálást? Független műhelyek, szakmai szervezetek, vagy van, ahol állami aktorok?

Mindenkinek illene. Vannak állami szereplők és a televíziók, vannak alapítványok, egyesületek, a civilek otthon próbálkoznak, és megjelentek cégek, akik piaci alapokon működnek. A megmentendő anyagokhoz képest ez nagyon kevés, mivel ez a folyamat pénz, technológia, és munkaigényes.

https://www.youtube.com/watch?v=rZ60p0OwFaU&list=PLnSyVTDTY96YUMpW3QeIRuGQmsoWdCfoo&ab_channel=TiborBogn%C3%A1r

Általában milyen szerverekre, vagy hová történik a mentés? Ki tudja biztosítani a meta-adatokat, a készítés helyét, idejét, vagy azt, hogy egyáltalán mit látunk a filmen?

Mindenki a maga lehetőségei szerint ment, de mint tudjuk, ami nincs meg három helyen  az nincs is. Azaz, a mai mentések is múlandó dolgok. A feldolgozásra, tematizálásra, kereshetővé, kutathatóvá tételre még kevesebb energia és motiváció van. Kérdés, hogy mi a cél, mi az output? A nehézségekkel együtt komoly mozgás van a világban, honlapok tucatjai elérhetőek, ahol különféle bontásban és feldolgozottsági szinten, de egyre több mozgókép elérhető!

https://archive.org/details/prelinger?&sort=-week&page=2

https://amianet.org/

https://www.filmpreservation.org/about/about-the-nfpf

Tud-e említeni olyan – akár a hazai, akár a nemzetközi gyakorlatban felbukkant kincset, ami revelációnak számít?

Folyamatosan kerülnek elő izgalmas anyagok, és ez egy dinamikus folyamat, ami csak most kezdődik. A technológia rohamosan fejlődik, olyan dolgokat is képes jó minőségben láthatóvá tenni, ami nem is volt az, illetve az idő sok mindent bevon patinával. Egy száz évvel ezelőtti felvétel 4K-ban önmagában is lenyűgöző!

https://www.youtube.com/watch?v=hZ1OgQL9_Cw&ab_channel=DenisShiryaev

Kincsekből pedig sok van. Mint magánművész én is dolgozom a családunk vizuális emlékezetének felépítésén. Anyám 90. születésnapjára készítettem egy könyvet, ami a fellelhető fotókból építkezik, és föltehetően az unokáim is látni fogják. És hány ilyen anyag rejtőzködhet a fiókok mélyén?

https://www.blurb.com/books/2739041-nagyi-90

Ezek az anyagok forrás értékűek, de csak kutatók számára elérhetőek, vagy közkinccsé válnak, mint például a Fortepan?

A történelem, a kulturális és a vizuális antropológia, az emlékezetpolitika, a művészet- és a dizájntörténet lubickolhat a feldolgozott anyagokban. A privát anyagok nagyobb része azonban elvész. A Fortepan vagy a Hórusz Archívum fontos munkát végez, de nincs elég energiája a képeket restaurálni, és feldolgozni. A hozzáférés szempontjából kérdésesek a jogok is. Ha egy raktárból előkerül egy keskenyfilm, egy BETA kazetta, vagy kétszáz negatív egy hagyatékból, akkor azt közzé lehet tenni? Ezekhez vélhetően nincsenek szerződések, nem tisztázhatók a szerzői jogok, és ez gyakran lehetetlenné teszi a publikációt.

https://maimanohaz.blog.hu/2016/04/01/horusz_archivum_valogatas_az_egyik_legnagyobb_hazai_privatfoto-gyujtemenybol

A közgyűjteményekben van-e mód ezeknek a videófilmeknek, vagy Super-8-as filmeknek a gyűjtésére katalogizálására?

Kérdés, ki tud megfelelni a közgyűjteményiség feltételeinek, és ezeket hogyan lehet finanszírozni. Ha ez megvan, akkor a videókkal egyszerűbb a helyzet, mert másolhatóak, de a filmszalagokból gyakran csak egy van, és nem szívesen adják oda a tulajdonosaik. A Magyar Független Film és Videó Szövetség is próbálja az archívumát digitalizálni, de erre kevés a forrása, pedig az idén lesz 90 éves a szervezet, ami egy csodás évforduló. De fontos lenne, hogy a Balázs Béla Stúdió anyagai is széles kőrben hozzáférhetővé váljanak. Ha másért nem, akkor oktatási célból.

Az önök legendás műhelye, a KVB (Közgáz Vizuális Brigád) által készített egyik alkotás most éppen művészeti aktualitássá vált. Hogyan kerül a MuMok kiállítására ez a régi film?

1987-ben a Közgáz Jazz Klubban készítettünk egy videót Christian Marclay performanszáról, aki később világhíresség lett. 2018-ban rendeztek egy nagy kiállítást (Double Lives, Visual Artist Making Music) a bécsi MuMokban, amibe ez az anyag bekerült. Mi fölraktuk a netre, ott találták meg. 2020-ban volt ez a kiállítás Bonnban (Bundeskunsthalle), és vélhetően lesz New Yorkban is.

https://www.youtube.com/watch?v=n7FQ-WXjfKg&ab_channel=KVBofficial

https://www.mumok.at/en/events/double-lives

https://bundeskunsthalle.de/en/exhibitions/all-past-exhibitions/double-lives.html

Jókor voltunk jó helyen, volt a kezünkben egy VHS kamera, és dokumentáltunk egy eseményt, ami ma már érték, mert abból az időszakból nincs hasonló. Ez motiváló, hogy tovább dolgozzunk a bányában, és a leleteket közkincsé tehető állapotba hozzuk!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 18-20. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14968