Papírmozi

Zenészek a rajzlapon

Papírmozi

Kránicz Bence

Ha csak egyetlen tanulságot vonhatnánk le a popkultúra elmúlt évtizedeiből, ez lenne az: a rajongók sokra képesek. A tévésorozatok hűséges nézőitől az egykori videótékák visszajáró vendégein át nagyjából egyenes út vezet az internetes nyilvánosságig, ahol a filmek, zenék, főzőműsorok és utazóblogok közönsége már nemcsak figyel és véleményez, hanem maga is tartalmat gyárt, tiszteletteljes élősködéssel viszonyulva rajongása tárgyához. A Faith No More képes testamentuma ragyogóan példázza, mire képes a rajongói lelkesedés: az amerikai zenekar történetéről magyar alkotók mesélnek, ráadásul képregényben, és még támogatót is találtak a kiadáshoz. Az együttes basszusgitárosa maga adta áldását az ötletre, és a végeredményt olvasva elismerését biztosan megérdemlik a szerzők.

A kezdeményező Dudich Ákos, aki zenei tárgyú könyvekre szakosodott kiadót vezet, és a képregény írását is magára vállalta. A címbe emelt „testamentum” találó kifejezés: a profán környezetben olyan ironikusan hat, mint a zenekar dalszövegei, ugyanakkor jelzi azt a hűséget és pontosságot, amellyel Dudich a Faith No More több mint harmincéves pályafutásának fordulatairól és vargabetűiről tudósít. A kaliforniai poszt-punk színtérről induló, majd a Metallica-féle rockmetálon keresztül sajátos „funk metál” zenei világához eljutó együttes belső konfliktusairól, tagcseréiről, kényszerszüneteiről a beavatott rajongó szemszögéből értesülünk. Azok az olvasók, akik ugyanolyan lelkesen követték a Faith No More munkásságát, mint Dudich, feltehetően nagyra értékelik az alaposságot, a többséget viszont egy idő után fáraszthatja, hogy új és új közreműködők tűnnek fel a zenekar háza táján, akiket az évtizedeket átölelő történet gyors tempója miatt valójában nem ismerünk meg, és legfeljebb a hajviseletükről tudjuk őket megkülönböztetni. A laikusok így elsősorban az egyik legkiválóbb fiatal hazai képregényes, Oravecz Gergely rajzait értékelhetik, aki gondosan utánanézett a korabeli frizuráknak, bézbólsapkáknak és tornacipőknek: a rengeteg szöveget harmonikus és tiszta kompozíciókkal ellensúlyozó képei bravúrosan teremtik meg a nyolcvanas évek napfényes Kaliforniájának atmoszféráját. Neki köszönhetően újra bebizonyosodik, hogy bármiről lehet épkézláb képregényt csinálni. A Faith No More képes testamentuma mégis hiányérzetet kelt, mert a rajongás tárgya iránti feltétlen alázat miatt éppen az író személyes kötődése, sajátos nézőpontja vész el a történetből. Vagyis éppen az, ami az átlagolvasónak igazán izgalmas lett volna.

*

Dudich és Oravecz munkája különös témaválasztásával együtt is hagyományos életrajzi történet, ami biztosan nem mondható el a másik, tavaly megjelent, zenei kötődésű képregényről. Földes László Hobo Rejtő Dekameronjáról van szó, az azonos című lemez kísérő kiadványáról. Az album koncepciója szerint Rejtő Jenő híres regényalakjai karanténban vesztegelnek a Grand Hotelben, és unalmukban árnyékkormányt alakítanak. Viselt dolgaikról a rajzokon is megjelenő Hobo énekel, méghozzá Boccaccio Dekameronját idéző, pajzán stílusban. Már eddig is nehezen követhető, milyen műveket és médiumokat kever össze a szerző, de a képregényes idézetek csak ezután következnek: a képi világ Korcsmáros Pál Rejtő-adaptációit követi, a rajzolók is ugyanazok – Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán –, akik a Korcsmáros-klasszikusokat restaurálják és színezik az új kiadásokhoz. Ily módon a képregényes Rejtő Dekameron merő intertextus, történetmesélő szándékai alig vannak, noha a dalszövegekből kirajzolódik valamiféle elbeszélés. Leginkább Hobo magánmitológiáját árnyalja a kötet, a különféle skatulyákból évtizedek óta kilógó dalszerző ugyanis remekül passzol a rejtői figurák közé. Más tekintetben a képregényt nehéz önmagában értékelni, talán az albumot hallgatva van értelme lapozgatni. Ám ahhoz meg nem csinál túl nagy kedvet, legalábbis a „Radics Béla után Deák Bill a kapitány, hát ne gyere Pestre, Piszkos Fred kapitány” sorpár nem ígér lírai magaslatokat.

Dudich Ákos – Oravecz Gergely: A Faith No More képes testamentuma. Fekete-fehér, puhafedeles, 88 oldal. Kiadó: Konkrét Könyvek.

Földes László Hobo – Garisa H. Zsolt – Varga „Zerge” Zoltán: Rejtő Dekameron. Színes, keményfedeles, 72 oldal. Kiadó: H-Blues Kft.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 64-64. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14981

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -