KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/július
LUIS BUÑUEL
• Bikácsy Gergely: Öldöklő angyalok? Buñuel nőalakjai
• Carrière Jean-Claude: Kelj fel, Buñuel!
• Palotai János: Buñuel újraforgatva Föld kenyér nélkül / Buñuel a teknősök labirintusában
MAGYAR MŰHELY
• Dárday István: A naplóíró könyörtelen megsemmisülése – 2. rész
• Pentelényi László: Utak Mozaikok a Szürkület történetéből
• Sipos Júlia: Videórégészet, avagy az utolsó pillanat Beszélgetés Czabán Györggyel
• Varga Zoltán: Bajnokok ébredése Beszélgetés B. Nagy Ervinnel
A HARAG NAPJA
• Szíjártó Imre: „Düh, országos vakremény” Andrej Koncsalovszkij: Kedves elvtársak!
• Huber Zoltán: A forradalmak túlnőnek rajtunk Michel Franco: Új világrend
• Árva Márton: „Egyszerűen elegük van” Beszélgetés Michel Francóval
• Benke Attila: Rasszizmus az ígéret földjén Barry Jenkins: A föld alatti vasút
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Alföldi Nóra: A válság metszetei Lynd Ward: Vertigo
ÚJ RAJ
• Baski Sándor: Francia extrémistából hollywoodi éltanuló Alexandre Aja
A ZSÁNER MESTEREI
• Orosdy Dániel: A zseniális mindenes Monte Hellman (1929-2021)
FESZTIVÁL
• Gerevich András: Magyar queer álmok Friss Hús
TELEVÍZÓ
• Kovács Patrik: Anyai szív Easttowni rejtélyek
FILM / REGÉNY
• Kovács Kata: Egy amerikai nő Párizsban Patrick DeWitt / Azazel Jacobs: Francia kiút
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Zappa-figura Alex Winter: Zappa
KRITIKA
• Vajda Judit: Vér, veríték, könnyek Magnus von Horn: Sweat
• Földényi F. László: Berlin 2020 Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
• Kovács Kata: Ne legyetek színvakok Becsúszó szerelem
• Fekete Tamás: Kimaradt összetevők Űrpiknik
MOZI
• Vajda Judit: Ketten
• Pethő Réka: Előzmények törlése
• Kovács Kata: Nagy visszatérők
• Roboz Gábor: Egy igazán dühös ember
• Kovács Gellért: Senki
• Benke Attila: Spirál: Fűrész hagyatéka
• Varró Attila: Démonok között 3: Az ördög kényszerített
• Tüske Zsuzsanna: Szörnyella
STREAMLINE MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Minden lány nevében
• Margitházi Beja: Miatyánk
• Pazár Sarolta: Nő az ablakban
• Nevelős Zoltán: Gyújtsátok meg kanócot itt jön Sartana
• Teszár Dávid: Relikvia
• Andorka György: Szállodai nyomozó
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Zenészek a rajzlapon

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Mozaikok a Szürkület történetéből

Utak

Pentelényi László

Fehér György első nagyjátékfilmjét – harminc évvel ezelőtt – 1991. március 29-én mutatták be a hazai mozikban.

 

„Emlékszem, kivételesen csendes és feszült remekművéről, a Szürkületről egy tehetséges magyar író a zsűri tagjaként azt találta mondani, hogy ezzel nemhogy Cannes-ig, de Celldömölkig is alig lehet eljutni. Néhányan felhördültek, én viszont naiv módon tán, de bóknak hallottam.” (Bikácsy Gergely)

*

A legenda szerint, arra a kérdésre, hogy Dürrenmatt látta-e a Szürkületet, Fehér György azt válaszolta, hogy az öt tekercs filmjével egy nejlonszatyorban járkált egy svájci faluban, és mindenkit sikerült megismernie, kivéve Dürrenmattot. A film 1990 januárjára készült el, az író pedig ugyanazon év végén hunyt el. A rendező 1975 körül olvasta először Friedrich Dürrenmatt Az ígéret című írását, és rá egy hétre már filmet szeretett volna készíteni belőle. „Ha elolvasok valamit, a 20. oldalon tudom, hogy szükségem van-e rá vagy nincs. Ha nem érdekel, leteszem. De ha belelátok valamit, kíváncsi vagyok rá, hogy úgy van-e, ahogyan látom.” A végül egy évtizeddel később, 1987 végén induló – és évekig elhúzódó, körülményes – forgatás a rendszerváltás körül, 1989 nyarán fejeződött be, ezért a Szürkületet a rendszerváltás első nagyjátékfilmjének is szokták nevezni. Derzsi János visszaemlékezése szerint Fehér György két filmet akart elkészíteni életében: az egyiket az említett Dürrenmatt-mű, a másikat pedig James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című ponyvaregénye nyomán. Akár igaz, akár nem, annyi bizonyos, hogy mindkét esetben hosszú idő telt el a megvalósításig. A Cain-adaptáció ötlete már a ’80-as évek elején megszületett, akkor – a Társulás Filmstúdió égisze alatt – Régi film címmel kezdte Fehér a forgatást. A stúdió 1985-ös váratlan megszüntetése miatt ez a filmötlete – Szenvedély címmel – csak 1998-ra készülhetett el, bár a forgatás már 1995-ben elkezdődött.

Visszatérve a Szürkületre Az ígéret szerzői jogainak megszerzésére irányuló egy évtizedig tartó próbálkozások első lépéseként, Fehér György a könyvkiadóhoz fordult, de ők elutasították. A rendező hagyatékában talált Ember Marianne-nak 1992-ben adott interjújában idézte fel a megvalósuláshoz vezető utat. Az első elutasítás után kinyomozta, hogy a Praesens Filmnél vannak a megfilmesítés jogai, mivel az elbeszélés alapját egy 1957-ben Dürrenmatt által Egy fényes nappal történt címen írt forgatókönyv jelentette. A filmcég felajánlotta, hogy eladja a jogokat, de Dürrenmatt beleegyezését kérte hozzá. Konrád György és Görgey Gábor közvetítésével Fehér levelet küldött Dürrenmattnak, de az író nem válaszolt. Közben a magyar Dürrenmatt-fordító, Ungvári Tamás Az eskü címmel írt szövegvariánst, hátha egy ilyen változat feloldja az írót minden korábbi kötelezettsége alól. Az 1982-ben, Bacsó Péter stúdióvezetővel együtt jegyzett levél tanúsága szerint Dürrenmattot még a film konzulensének is felkérték, de ez a kísérlet sem járt eredménnyel. Ekkor Kurucz Gyulát, az idegennyelvű könyvkiadó vezetőjét kérte, hogy szerezze meg az írótól a jogot. A kiadó 100.000 dollárt kért volna, de ennyit nem tudtak fizetni. Ekkor a filmcég tanácsára elmentek Svájcba, ahol Dürrenmatt csak Kuruczot fogadta. Fehér György órákig várt Kurucz Gyulára és közben jó barátságba került az író szomszédaival. A rendező magával vitte a videóra átírt munkáit, amiket Dürrenmattnak akart levetíteni (innen származhat a legenda). Kurucz nem járt eredménnyel, végül 1987-ben a Praesenstől sikerült megszerezni a jogokat, azzal a feltétellel, hogy az eredeti forgatókönyv motívumainak felhasználásával egy új, önálló szövegkönyvet hoznak létre. A szerzői jogokhoz kapcsolódó bonyodalmak a filmet a mai napig „kísértik”, a Szürkület DVD-kiadása jogviták miatt akadozik; noha 2008-ban még petíciót is indítottak a film megjelentetéséért, 2009-ben a kópia HD felújítása is megtörtént.

Marx József Rendezőim – Személyes filmtörténet című kéziratából kiderül, hogy már 1985-86 táján az Objektív Stúdió tervei között szerepelt a – Fehér szavaival – „feltétlenül megvalósítandó” Dürrenmatt-adaptáció előkészítése, de végül 1987. november 20-án a Budapest Filmstúdió bocsátotta rendelkezésre a 100.000 Ft nagyságrendű előkészítési keretét Fehér György Utak munkacímű első nagyjátékfilmjének a forgatására. A forgatókönyvet Bereményi Gézával együtt jegyzi a rendező, de ez – Bereményi visszaemlékezése szerint – csak alibi együttműködés volt, Fehér többször felkérte, hogy adja a nevét a forgatókönyveihez, hogy zöld utat nyisson a filmforgatókönyvek elfogadásának. Ezzel magyarázható, hogy az elkészült film stáblistájáról már hiányzik Bereményi neve.

Már az előkészítés alatt is sejthető volt, hogy a gyártási megvalósulás rendhagyó módon fog történni. – írta a Szürkület gyártási terv megvalósulásának szöveges értékelésében Dimény Tibor gyártásvezető. – Mind a technikai forgatókönyv, mind a pontosított igénylisták – de általában bármilyen rendezői igény pontosítása – állandóan elhúzódtak, és a filmgyártásban szokásos módon azok soha nem is valósultak meg.Először hazai hegyvidéken, később szlovákiai és lengyel Tátrában próbáltak forgatási helyszínt találni. Rövid időn belül kiderült, hogy külföldön Fehér György elképzelései szerint, a forgatást nem lehetne megvalósítani, így a már csak hazai tájakon folytatták a keresést. A rendező sokáig kereste a megfelelő helyszínt, ahol megtörténik a gyerekgyilkosság is. Haumann Péter visszaemlékezése szerint egyszer csak megállt egy helyen, és azt mondta: „Ez a jó. Itt forgatunk.” A stáb kivonult, az erdőgazdaságtól felügyelőket is kirendeltek, nehogy tönkre tegyenek valamit a stáb tagjai. Haumann talált egy keresztet, s megkérdezte az egyik felügyelőtől, hogy miért állították? Kiderült, hogy egy erdészt itt csaptak agyon egy baltával. „Tehát egy olyan helyet talált Fehér Gyuri valahol Magyarországon egy erdőben, ahol valóban történt előtte egy gyilkosság. Pontosan ott. Szóval ezt is érdemes átgondolni. Nem csak azért, mert ott van egy kereszt és izgalmassá teszi a tájat, hanem ott egy gyilkosság történt. Valami odavezette Gyurit.” – emlékezett vissza a színész. A film alaphelyszíne (Rónabánya) 1988 tavaszára véglegesítődött.

A forgatás eredetileg Kende János közreműködésével kezdődött, de 1988 decemberében „a rendező és az operatőr között a film stílusára és a megvalósítás módszerére vonatkozóan eltérő megítélés alakult ki, ami nemcsak a kettejük harmonikus együttműködését, de a film további gyártási menetét is akadályozta.” – írta beszámolójában a film gyártásvezetője. Végül Gurbán Miklóssal, a Magyar Televízió operatőrével készült el a film. Gurbánnal a – megismételhetetlen jeleneteket leszámítva – teljesen újraforgatták a filmet, ezért végül is – majdnem teljes hosszában – háromszor forgatták le: az eredetileg tervezett 39 forgatási nap helyett 66 lett, amiből 23 napot tettek ki az ismétlések. „Gyönyörűségeim, rakjatok vissza mindent muszter állapotba, újra vágjuk!” – felkiáltással, a film vágójával, Czeilik Cilivel ötször teljesen átvágta a filmet. Fehér György munka közben nem ismert pardont. A III. Richárd (1972) forgatása közben – mesélte Czeilik – egyszer vágás közben a rendező lefordult a székről, mentőt kellett hívni. Ez a maximalizmus minden egyes munkafázisra igaz volt: először az eredetileg leszerződtetett Réti Jánossal, végül Kardos Péterrel kétszer teljesen lezörejezték, háromszor lekeverték és háromszor a fényhangot is átírták. A nemzetközi hangszalagokat is kétszer készítették el. „A rendhagyó gyártási menetre, a többszörösen megismételt munkafázisokra, és a kétszeresére (3 év) növekedett átfutási időre a magyar filmgyártásban alig lehet példát találni. Amilyen példákat mégis találunk, azokkal szemben ennek a filmnek a művészi – és talán a gazdasági – végeredménye azt látszik igazolni, hogy a befektetett nagy szellemi, fizikai és anyagi kapacitások nem voltak hiábavalóak, mert egy időtálló (akár évtizedek múlva is értékként vetíthető) műalkotás létrejöttét segítette elő.” – zárta 1990 végén Dimény a jelentését. Fehér György még a XXII. Magyar Filmszemle hivatalos bemutatója után is módosított a filmjén.

A Szürkület standfotósa, Inkey Alice visszaemlékezése szerint élete egyik legsikerültebb fotósorozatát mutatta meg Fehér Györgynek, aki meglepetésére – átnézve az albumot – körülbelül 15 fotóra bólintott csak rá, hogy mehet: „Aliz, olyan fotókat szeretnék látni a képes újságokban, amilyeneket még nem láttam más filmekben, amelyek csak a mi filmünkre jellemzőek.”

A filmet 1989-ben az Európai Filmdíjra nominálták volna, de a zsűri magyar tagja felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy a filmet hivatalosan még nem mutatták be, így a szabályzattal ellenkezik a nevezése. A Szürkület 1990 februárjában a XXII. Magyar Filmszemlén a szakmai zsűri különdíját – a Szőts István vezette zsűritől – vehette át (a fődíjat ebben az évben nem osztották ki). A 43. Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon pedig a Bronz Leopárd-díj mellett a Barclay Ifjúsági zsűri különdíját kapta meg, valamint forgalmazási támogatásában is részesült. A következő évben a XIX. Strasbourgi Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját és a Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díját is elnyerte. A hazai mozipremier a Metró (volt Szikra) Mozi kistermében volt, majd 180 előadás után levették a műsorról. 1992-ben VHS-en is forgalomba hozta a MOKÉP, s a Művész Moziban felújításra került. 1993 tavaszán pedig Budapest mellett vidéki városokban is újra vetítették. 1990-94 között – a Sátántangó megjelenéséig – a külföldi fesztiválokon is gyakori szereplő volt (később ritkábban, s általában Tarr Béla javaslatára), legnagyobb sikerét Hollandiában aratta, ahol a hagyományos moziforgalmazásba is bekerült.

1999-ben az ELTE médiatanszékének hallgatói összeállították a 12 legjobb magyar film (az „új Budapesti Tizenkettő”) listáját, amire a Szürkület is felkerült. 2005-ben pedig a II. Aranyszem Operatőr Fesztiválon a közönség és a Magyar Operatőrök Társasága szavazással döntött arról, hogy operatőri szempontból mely korszakos jelentőségű magyar filmeket tartja a 12 legjobban fényképezett alkotásnak – az egyik a Szürkület lett. 2010-ben Reykjavíkban Fliegauf Bence mutatta be a filmet: „Ott Reykjavíkban megértettem: szinte mindent Fehértől tanultam.” (2012-ben a MMA megszavazta azt az 53 magyar filmet, amelyek – véleményük szerint – a magyar filmművészet sarokkövei, de ebbe a listába – az előzmények dacára – a Szürkület nem került bele.)

 

A cikkben szereplő információk forrása a Francia Új Hullám Filmművészeti Szakkönyvkiadónál megjelenés előtt álló Arcok iskolája – Találkozás(ok) Fehér György operatőr-rendezővel című kötet, amely nyomdaköltségének támogatására a Kiadó ezúton is keresi a szponzorokat! Köszönjük.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 16-18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14973