DVDA viskóPápai Zsolt
The
Shack – amerikai, 2017. Rendezte: Stuart
Hazeldine. Szereplők: Sam Worthington, Octivia
Spencer, Avraham Aviv Alush. Forgalmazó:
Freeman. 132 perc.
2008-ban kiadtak egy
könyvecskét az Egyesült Államokban az eladdig ismeretlen, kanadai William P.
Young tollából, ami egymillió példányban fogyott, bestseller-listák élén
tanyázott, és a jelentősége túlnőtt az irodalmi berkeken. A viskó különlegessége mindenekelőtt az volt, hogy a XXI. században
korszerűtlen témát adaptált népszerű közegbe, tömeg- és popkulturális díszletek
közé: keresztény hittételeket magyarázott krimi-, thriller- és melodrámasémákat
felhasználva, és annyira hatásosan tette mindezt, hogy egyes teológusokat és
kultúrfilozófusokat is megszólalásra késztetett. A közérthető nyelven megírt,
kurta regény több lett, mint egyszerű könyv: jelenséggé vált. A művet, melyben a
kislányát elveszítő, derék átlagpolgár előbb istentelenedik, majd pedig gyászmunkája
során mégis csak visszatalál a Mindenhatóhoz, titulálták teológiai lektűrnek,
ami hittételeket ponyvásít, de nevezték a XVII. századi allegorizáló irodalom (John
Bunyan és Comenius munkái), sőt a III–IV. századi remeteirodalom kortársi
örökösének, popkulturális leágazásának is. Az író célja az volt, hogy, úgymond,
napjaink embere számára megfoghatóvá tegye az isteni igazságot, és sokszor
együgyűnek tetsző, illetve teológiailag is problematikus munkájával olyan
kérdésekre adott válaszokat – mégpedig kifejezetten logikus, nem pedig
hagymázas, lila válaszokat –, amik a mezei hívőket, sőt: számos elvadult
hitetlent is foglalkoztatnak. (Például: miért van annyi gonoszság a világban,
ha Isten mindenható és éppenséggel meg is akadályozhatná a gaztetteket?; hogyan
szeretheti az Isten a legelvetemültebb bűnök elkövetőit is?)
Young (egyik) csele az
volt, hogy a krimiszálat vörös heringként használva vezette el az olvasót el a
keresztény tantételek kivesézéséhez, és ezt a módszert a regényt közel egy évtizeddel
annak megjelenése után adaptáló Stuart Hazeldine rendező is követte. Macket, a mintaapát
titokzatos üzenet hívja abba az erdőmélyi viskóba, ahol négy évvel korábban
megtalálták egy sorozatgyilkos által elrabolt, óvodás kislánya véres kabátkáját.
A gyermek sem élőként, sem holtként nem került elő azóta, így Mack enged a
kísértésnek, és felkeresi a rettenetes helyet, ahol a fogcsikorgató télen kívül
semmit sem lel. Elalszik a padlón, és tavaszra ébred, ráadásul három
ismeretlennel is találkozik, akiket hamarosan a keresztény Szentháromságként
azonosít. Az Atya kedélyes fekete asszony, a Fiú derűs szaracén, a Szentlélek
mongoloid bombázó, és ebben a társaságban kel neki, Macknek – fehér angolszász
protestánsként – a lelki purifikáció során eljutnia a megbocsátásig. Az
adaptáció hűségesnek mondható, a film a főbb tantételek taglalásakor
municiózusan követi a regényt, melynek cselekményétől csak néhány ponton tér el
(elmarad például a földi intézmények tagadásáról szóló dialógus – ami annyira
fontos a könyv vízenjárás-jelenetében –, továbbá a krimiszál elvarrása is
hiányzik, amivel az alkotók többértelművé teszik a történetet, megengedik
ugyanis azt a magyarázatot, hogy Mack lázálmában találkozott a
Szentháromsággal).
A film legalább annyira
megosztja a közönséget, mint a regény. A – mondjuk így – rendhagyó
alapszituáció, azaz a tavaszolás a Szentháromsággal önmagában taszító erővel
bírhat egyesek számára, ráadásul Hazeldine direktor a világábrázolásban
bőségesen alkalmazza az Édesvíz-könyvek dombornyomású egyenborítóit idéző
ezoterikus kliséket, és bizony a hősök lakhelyéül szolgáló miliő CGI-színei is
joggal borzolhatják a kedélyeket. A film, bár a nemzetközi kritikusok körében
menőnek számít megrugdosni, mégis bír némi vonzerővel. Az első húsz perc után
vágányra áll a tempó, a könyvet nem ismerő néző számára a cselekmény kifejezetten
fordulatos, továbbá a dialógusok is működnek, és nem csupán azért, mert jócskán
felülütik a coelhoi szentenciák vagy a New Age-es falvédőbölcsességek szintjét.
A viskó attraktivitását növeli
műfajtudatossága is: fölényesen levezényelt, ideáltipikus műfaji film, a
férfimelodráma iskolai szemléltető ábrája, melyben a főtéma – visszatérés a
hithez – pazarul egybevág a mindenkori melodrámák alaptémájával, a
boldogságvágy felülvizsgálatával.
Extrák: Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 6.67 |
 |
|
