Film / RegényCsábításBájos lányregény, gótikus mesePethő Réka
Cullinan lányregénynek
álcázott műve sötét mesét rejt.
A Csábítás címmel magyarul most először megjelenő Thomas P. Cullinan-regény
1966-ban íródott, 1971-ben elkészült első filmes adaptációja Clint Eastwood
főszereplésével (A tizedes háreme),
azóta pedig gyakorlatilag elfelejtődött. A mindössze négy regényt és néhány
színdarabot jegyző író művei mind történelmi témát dolgoznak fel, a Csábítás esetében sincs ez másként. Ami
miatt ez a mű mégis különösen érdekes, az a lélektani közeg, amelyet női hősei segítségével
Cullinan megfest: az elbeszélés teljes terjedelmében magát bájos lányregénynek
álcázott mű egy sötét, gótikus mesét rejt. A történet az amerikai polgárháború
idején játszódik, amikor egy déli lányiskola egyik növendéke az erdőben egy
sebesült északi katonát talál. John McBurney tizedest az iskola lakói: öt
növendék, az iskola két vezetője és fekete szolgálójuk befogadják azzal az indokkal,
hogy keresztény kötelességük ápolni a férfit, amíg annak sérült lába meg nem
gyógyul. A valóságban azonban arról van szó, hogy örülnek mindannak az
izgalomnak, amit a férfi érkezése jelent.
Cullinan úgy meséli el a
történetet, hogy minden fejezetet egy-egy szereplő beszél el: mind a tanulók, a
szolgáló, mind az intézet két vezetője – kizárólag a nők, a tizedes csak az
elbeszélés tárgya, sosem az alanya. A folyamatos nézőpontváltás mellett is
nagyjából lineárisan haladó narratíva a könyv lélektani mélységét gazdagítja:
amikor az egyik lány a felszínen, a többiek számára zsugoriként jelenik meg,
akkor saját fejezetében megtudjuk, milyen belső vívódás késztette erre a
viselkedésre. Amikor valaki más szégyenteljesen viselkedik, akkor a következő
epizódban azt is látjuk, hogyan próbálja ezt saját maga előtt is eltitkolni,
kimagyarázni. A lányok szemszögéből látjuk azt is, ahogy McBurney hamar ráérez
mindegyikőjük gyenge pontjára, könnyedén elcsábítja és leveszi őket a lábukról.
Amikor Miss Martha, az intézmény vezetője egy szavazat esetén is eltávolítaná a
férfit a házból – mindenki hallgat. Az egyes fejezetek, maguk az elbeszélések
úgy hangzanak, mintha bűnügyi nyomozást követő kihallgatások jegyzőkönyvei
lennének, ezzel is előrevetítve, hogy valami sötét dolog van készülőben.
A történet attól bájos,
ahogy fokozatosan megismerjük a lányokat, egyéni történeteiket, melyek
egyébként szépen megrajzolják a történelmi közeget is. Pikírt megjegyzéseikből
megismerjük, miként gondolkodnak a rabszolgatartásról, miközben mindenki
elveszített már valakit, vagy izgul valakiért, aki a háborúban harcol. Mind az
öt lány azért maradt az iskolában a háború alatt is, mert nincs hova menniük.
Szereplőink a maguk módján mind ártatlanok, egyszerű és unalmas világukban nagy
eseményt jelent a sérült ellenség megjelenése a zeneszobában. Mindannyian
előveszik legcsinosabb ruhájukat, ékszereiket, folyamatosan csipkelődnek egymással,
megjegyzést tesznek a másik megváltozott viselkedésére, az olvasó előtt pedig
lassan kirajzolódik, kinek mit jelent a férfi érkezése. A bájos hangon
megszólaló idilli elbeszélés azonban egy egyre sötétebb, gótikus történetet
fest meg, vérfertőzéssel, családi drámákkal tarkítva, amíg eljutunk a brutális
végkifejletig.
Az adaptáció nem
hivatalos törvénye szerint jó könyvből rossz film készülhet csak (és fordítva,
rossz könyvből lehet jó a film), ám ezúttal Sofia Coppola egy olyan adaptációt írt
és rendezett, amely nagyon hasonló élményt ad, mint az alapjául szolgáló
regény. Ezt pedig azzal érte el az amerikai alkotó, hogy a könyvnek elsősorban
a hangulatát ragadta meg, és adta vissza tökéletesen mind a film vizuális
világával, mind a színészek vezetésével. Rengeteg sűrítéssel és kihagyással
dolgozik – teljes cselekményszálak és két jelentős szereplő marad ki az
adaptációjából –, viszont úgy rajzolja fel a karaktereket és a történet ívét,
hogy az tökéletesen visszaadja a regény világát. Háttérbe szorul a politikai
közeg – ezért tűnik el teljesen a fekete rabszolga karaktere –, előtérbe kerül
és központi szerepet kap az elfojtott női szexualitás, mellyel Coppola
izgalmasan játszik el. Szemben A tizedes
háreme macsó adaptációjával, női filmet rendezett egy olyan történetből,
ahol a cselekmény szervezői és elbeszélői mind nők, méltó párt állítva ezzel
Cullinan regénye mellé.
Athenaeum Kiadó, 2017
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|