KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Áldozat?

Kovács Patrik

Elle – belga, francia, német, 2016. Rendezte: Paul Verhoeven. Szereplők: Isabelle Huppert, Laurent Lafitte, Anne Consigny. Forgalmazó: Bontonfilm. 126 perc.

 

Pályája alkonyán Paul Verhoeven újra meglelte gyökereit: az Áldozat? a rendező korai, Európában fogant és többszörösen tabusértő „szerelmi” históriáinak (Török gyümölcsök, Forró verejték, A negyedik férfi) örököse. Ennek ígéretét rögtön a megrázó nyitány felcsillantja: a középkorú főhősnőt, Michelle-t (Isabelle Huppert) otthonában megtámadja és bestiálisan megerőszakolja egy símaszkos betörő, ám az asszony ahelyett, hogy értesítené a rendőrséget, halálos nyugalommal folytatja napi rutinját. E bizarr alapszituáció nem hagyományos thrillernarratívát eredményez, hiszen az elkövető kilétére idejekorán fény derül, s Verhoeven a második játékrészben immáron ragadozó és prédája lélektani hadviselését állítja a középpontba. A hűvösen pragmatikus Michelle ugyanis élvezni kezdi a kétes gyönyört, s veszedelmes hatalmi játszmára invitálja partnerét.

Verhoeven ezúttal is a metsző társadalomkritika szolgálatába állítja a bűnügyi motívumokat. Férfi és nő örök, ádáz párharcán keresztül a szexuális kapcsolatok modern, sötét vágyaktól terhelt szövevénye rajzolódik ki, a direktor azonban nem gazdagítja új elemekkel a témáról szerzett ismereteinket. A főszereplő és erőszaktevője vetélkedését kidomborító számos metafora (a szárnyaszegett verebet elejtő macskától a perverz videójátékon át a férfi tudatalattiját jelképező pincéig, ahol a felek sort kerítenek az egyetlen, igazán felszabadult intim együttlétükre) pedig szinte már közhelyek tűzijátékának tűnik. Az Áldozat? ugyanakkor egyoldalúan feminista nézőpontot érvényesít: a Michelle-t körülvevő férfiak vagy szimplán gyenge jellemek (mint hősnőnk eltékozolt életű ex-férje és mamlasz fia), vagy fékezetlen agresszivitással palástolják sebezhetőségüket (akár Michelle támadója vagy tömeggyilkos apja). Hozzájuk mérten a protagonista némileg megnyerőbb karakter – Huppert alakítása szenzációs –, hiszen roppant közönyét múltbéli traumák magyarázzák, másrészt a film végén kísérletet tesz tágabb környezete kusza viszonyainak elrendezésére.

A film által exponált életközépi válság és a párizsi középosztályt pellengérre állító, fullánkos társadalmi szatíra sokkal izgalmasabbak, mint a harmatos bűnügyi szál, egyszersmind a néző számára is könnyebb azonosulási felületet kínálnak. Verhoeven kaján élvezettel leltározza a társas kapcsolatokat mérgező jelenkori rákfenéket: a fiatalságkultuszt, a generációs szakadékokat, a meglett harmincasok krónikus infantilizmusát és a megátalkodott vallási bigottságot. Akkurátus karakterrajzokat – a főhősnőt leszámítva – ugyan nem kapunk, ám a Michelle körül csoportosuló karikatúra-jellemek összjátéka, s az őket övező megveszekedett irónia képes ellensúlyozni az Áldozat? csiszolatlanságát.

Extrák: Hatalmi játszma – így készült a film; Egy ikon ünneplése – az Amerikai Filmintézet tiszteleg Isabelle Huppert előtt; mozielőzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13352