KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Éter

Quinta essentia

Pörös Géza

Krzysztof Zanussi filmjei a bennünk lévő jóról és rosszról, az isteni és a sátáni princípium véget nem érő küzdelméről szólnak.

 

Az egykor fizikusnak, majd filozófusnak is tanult rendező régebbi munkáiban gyakran választott hőséül a tudás és a hit dilemmáival küszködő tudósokat (Közjáték, Illumináció, Imperatívusz). S most megint itt van előttünk egy középkorú, ránézésre rokonszenvesnek tűnő lengyel orvos, aki megszállottan kutatja az éter felhasználásának lehetőségeit. Idealista elődeivel szemben tőről metszett materialistaként ő annak a közkeletű és agresszív téveszmének – lásd szcientizmus – a foglya, mely szerint a tudomány előtt nem lehetnek korlátok, a kísérletezés szabadságát az erkölcs sem korlátozhatja.

1912-ben vagyunk, az orosz megszállás alatt lévő Podóliában, ahol doktorunk egy derűs nyári napon megpróbálja elcsábítani az előkelő családból való Małgosiát, ám miután a kisasszony nem hagyja magát, erőszakhoz folyamodik, éterrel elkábítja, majd megijedve attól, hogy a lány nem mutat életjeleket, kétségbeesetten menekülni próbál. Elfogják, halálra ítélik, de a legutolsó pillanatban a cár váratlanul megkegyelmez neki és élethosszig tartó szibériai kényszermunkára ítélik. A főcím alatt az evilági rész metafórájaként Hans Memling 1437-ben festett Utolsó ítéletének pokolvízióját látjuk, majd a triptichon második részében, a nyilvános történetben a doktort máris az Osztrák-Magyar Monarchia egyik galíciai erődjében találjuk, ahol a léha és cinikus parancsnok a katonaorvosi feladatok mellett a tiszti bordély felügyeletével bízza meg. Az orvos azonban nem éri be ennyivel, engedélyt kér az éterrel kapcsolatos kísérletezésekre, mivel a gáz páratlan eszköz lehet a fájdalom megszüntetésére, az emléknyomok törlésére éppúgy, mint szabad akaratuk megtörésére. A doktor a hely speciális igényeiről sem feledkezett meg, a szer segítségével az ember állati ösztönei felszabadulnak a gátlások alól s a páciens valóságos vadállattá válik.

Zanussi régi tudósai őszinték és becsületesek voltak, az Éter orvosa viszont úgy hazudik, mint a vízfolyás, nem átallja eddigi kalandos sorsát a hippokratészi eskühöz való ragaszkodásával magyarázni. Bűntudata nincs, ha kell, csecsemőt öl, kémkedik, álpappal üzletel. „Semmi se szent!” – mondja egyszer az álpapnak. De ne mulasszuk el feltenni a kérdést: miért kapott doktorunk kegyelmet, és hogy tudott megmenekülni? Ezekre ad választ a film harmadik, metafizikai része, a titkos történet, amelyből megtudjuk, hogy még a cári siralomházban meglátogatta őt egy zsakettet és cilindert viselő titokzatos úr, Ziemski bíró, aki fausti alkut ajánl neki: megtarthatja az életét, ha cserébe odaadja a lelkét. Csakhogy az ateista orvosnak az élet önmagában nem érték – ugyan mi jó lenne a szibériai kényszermunkában? – ő hatalmat, legalább egy ember feletti hatalmat kér a fensőbbség urától. A vásárral mindketten jól járnak, az orvos egy ideig kutathat, a titokzatos úr pedig újabb sikert könyvelhet el magának. Az orvos kérdésére ugyanis – kicsoda is maga voltaképpen? – akként válaszol, hogy „valaki, akinek a létezésében maga nem hisz. A maga nézetét, miszerint én nem létezem, ma milliók osztják. Ez az én sikerem.”

A filmben csupán egyetlen lény van, akitől a titokzatos idegen határozottan óvja az orvost, ez pedig a história elejéről ismert Małgorzata, aki az elmegyógyintézet ápoltja, egyszersmind a főhős elfojtott lelkiismerete. Az orvos attól fél, hogy a bűnös múltra fény derül, ezért erőszakos hipnózissal kitörli a lány tudatából ama bizonyos nyári nap emlékeit. Małgorzata a megbocsátó és önzetlen szeretetet hirdeti, találkozásukkor az orvos homlokára keresztet rajzol. (A rendező korábbi filmjeiben is a gyengék vagy betegek hordozták a szentséget.) Nem véletlen, hogy a titkos történet záró részében, a színlelt kivégzés procedúrája alatt végig Małgorzatát halljuk, aki a Miatyánkot imádkozza suttogva, de elnémíthatatlanul. Értsük ezt úgy, hogy az igazi hit, a tiszta lélek az egyetlen erő a romlással szemben? Ezt a feltételezést erősíti a filmben rendszeresen felhangzó megváltás-zene, Wagner Parsifaljának néhány részlete. A kivégzési színjátékról elfelé menet a zavarban lévő orvos meg is kérdi urától, hogy „és most mi lesz?” – „Jobb, ha nem kérdezed” – hangzik a kissé tétova válasz. Ekkor az orvos megáll, hátra marad, felénk fordul, belenéz a kamerába és elmosolyodik. Vajon azért néz velünk cinkosan össze, mert így akarja jelezni, hogy voltaképpen ő az igazi konspirátor, ő jár túl jótevője eszén és nem fordítva? Krzysztof Zanussi a gondolkodás szenvedélyét ezúttal is az elemzés fegyelmének rendeli alá, könnyelmű reményekkel nem bíztat.

 

ÉTER (Eter) – lengyel-olasz-ukrán-magyar, 2018. Írta és rendezte: Krzysztof Zanussi. Kép: Piotr Niemyjski. Szereplők: Jacek Poniedziałek (Orvos), László Zsolt (Ziemski bíró), Andrzej Chyra (Parancsnok), Ostap Vakuliuk (Tarasz), Maria Riaboshapka ( Małgorzata ), Gyártó: Tor / BielleRe /Revolver / Laokoon / Interfilm / Uljana Kim. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 112 p


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14120