KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A gyermek

Vajda Judit

The Hole in the Ground – ír, 2019. Rendezte: Lee Cronin. Írta: Stephen Shields és Lee Cronin. Kép: Tom Comerford. Zene: Stephen McKeon. Szereplők: Seána Kerslake (Sarah), James Quinn Markey (Chris), Kati Outinen (Noreen), Simone Kirby (Louise). Gyártó: Savage Productions / Bankside Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc.

 

A horror műfaj mindig is szoros kapcsolatot ápolt a család motívumával, és a gonosz által üldözött családoktól eljutott oda, amikor a család hordozza magában a gonoszt. A hippi korszak traumája ihlette klasszikusok (Ómen, Az ördögűző) még csak azt vetették fel, hogy saját gyermekünk szörnyeteg is lehet, a mai horrorfilmek viszont már beépítették magukba a XXI. század tapasztalatait is: manapság a szülőség egyre többet követel, egyre összetettebb, egyre túlgondoltabb, egyre nehezebb – és egyre gyakrabban kell egy embernek (általában az anyának) egyedül boldogulnia.

Miközben a tavalyi Örökség azt mutatta be, milyen nehéz megvédeni saját magunktól a gyermekeinket, a 2016-os Démonok között 2-ben pedig az apa hiánya majdnem ugyanolyan félelmetes volt, mint a szellem támadása, addig az ausztrál Babadook (2014) és a legfrissebb anyahorror, A gyermek azt fogalmazza meg, hogy a szeretett férj elvesztése milyen félelmetes élménnyé változtatja az anyaságot. Míg azonban a Babadookban a címszereplő rém volt a múltbeli tragédia, a feldolgozatlan gyász és az egyedülálló anyaság szimbóluma, A gyermekben az eleinte helikopterszülőként viselkedő anya (aki nemcsak azt tiltja meg gyerekének, hogy kimenjen egyedül a kertbe, de még leskelődik is utána) szemében saját fia válik félelmetessé – hogy a végére persze lelepleződjön az igazi szörny is.

Az ausztrál horrorszenzáció mellett az idei Mihez (továbbá Junghoz és Platónhoz) is kapcsolódó alkotás kevés szereplővel és kevés eszközzel dolgozik, igen finom jelzésekkel éri el, hogy higgyünk is, meg ne is a főhősnőnek abban a kérdésben, hogy a fia nem is a fia. Az ugyancsak a Babadookot idéző epilógus pedig rémségesen hitelesen fogalmazza meg, hogy a belőlünk táplálkozó vagy egyenesen bennünk lakozó szörnyet le lehet ugyan győzni, de attól még az élet egyedülálló szülőként sosem lesz könnyebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14139