KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Happy Happy

Roboz Gábor

Sykt lykkelig – norvég, 2010. Rendezte: Anne Sewitsky. Írta: Mette M. Bolstad, Ragnhild Tronvoll. Kép: Anna Myking. Szereplők: Agnes Kittelsen (Kaja), Henrik Rafaelsen (Sigve), Joachim Rafaelsen (Eirik), Maibritt Saerens (Elisabeth). Gyártó: Maipo Film- og TV Produksjon. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 85 perc.

Egy alkotóval vagy akár régióval szemben kiépített elvárásrendszer káros hatást is gyakorolhat, és a skandináv mozihoz asszociált párkapcsolati, illetve családi dráma filmes alakzata a biztonsági játék csábító lehetõsége mellett meg is nehezítheti a pályakezdõ rendezõk dolgát. A játékteret tovább szûkíti, ha egy alkotó a szóban forgó filmtípus azon változatával rokonszenvezik, amely a szereplõk és a helyszínek számát egyaránt látványosan korlátozza, és két pár tagjait mozgatja néhány élettérben (Jelenetek két házasságból, Ésszerû megoldás). A norvég Anne Sewitsky nagyjátékfilmes bemutatkozásánál komoly kihívás elé állította magát, amikor úgy döntött, hogy ingerszegény életet élõ középkorú házasokról forgat, akikhez egy nap látszólag irigylésre méltó pár érkezik szomszédnak, hogy a civilizációtól távol esõ területen hamar felboruljon a rend, és összegabalyodjanak a viszonyok.

Az érzelmi huzavonák miértjeit és hogyanjait egyaránt lelkesen ábrázoló északi filmesek az elmúlt egy-két évtized során végigzongorázták a konfliktustípusok és hangvételfajták kapcsán felmerülõ lehetõségek zömét. Élettel megtöltött karakterekkel, jól megfogott érzelmi, illetve morális krízishelyzetekkel vagy akár bátor stilizációval persze változatlanul felpiszkálható a nézõi figyelem (mint arra a fent említett svéd-dán produkciók jó példák lehetnek), Sewitsky azonban kevéssel is beérte. Noha van érzéke az érzelmi viszonyok felvázolásához, képes humorral finoman oldani a drámát, továbbá egy szellemes lezárásra is futja az erejébõl, tartózkodik a merész húzásoktól, ráadásul beiktat egy lényegében nélkülözhetõ mellékszálat (a kisfiúk kapcsolatáról) meg néhány rövidke kórusbetétet, amelyek feleslegesen erõsítik a címbõl már úgyis nyilvánvaló iróniát. A Happy Happy rendezõje tehát a tekintetet vonzó belépõ helyett az óvatos debüt mellett döntött, vagyis igazán csak akkor járt sikerrel, ha elvegyülni akart.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10782