E-moziEgyüttlétGalambos Attila
Tillsammans – svéd-dán-olasz, 2000. Rendezte és írta: Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantås. Szereplők: Lisa Lindgren (Elisabeth), Michael Nyqvist (Rolf), Emma Samuelsson (Eva), Sam Kessel (Stefan), Gustaf Hammarsten (Göran). Gyártó: Memfis / Film i Väst / Keyfilms Roma / SVT Drama, Göteborg / TV1000 AB / Zentropa. Forgalmazó: Grantfilm Kft.. Feliratos. 106 perc.
A hetvenes évek közepe a svéd jóléti modell fénykora. Az eurovíziós dalfesztiválon befut az ABBA, Björn Borg elkezdi wimbledoni sikerszériáját, sőt a lejtők királya, Ingemar Stenmark is veszi az akadályokat.
Lukas Moddysson 2000-ben gondolta úgy, hogy történelmi filmet készít a félmúltról, amire még mindenki emlékszik, de már elég távol van ahhoz, hogy némi rálátással lehessen rá visszatekinteni. Akkor nyúl az aranykorhoz, amikor a Palme-gyilkosság és egy valutaválság után keresi a helyét a nem csupán materiálisan megrendült társadalom.
Az 1968 utáni Skandinávia egyik kedvenc terepén, egy kollektívában, zárt közegben játszódik a svéd társadalmat és a korszakot modelláló Együttlét. Itt fel- és megidéződik az az életérzés, melyet Von Trier 1998-ban az Idiótákban már egy lezárt kor iránti fájdalmas és hamis nosztalgiaként ábrázolt. Ott csak a hülyét játszva lehetett közös életet teremteni, de 1975-ben még csupán a törésvonalak látszanak. Igaz, elég élesen. Hiszen Moddysson tipizál, így mindaz megtörténik a kollektívában néhány hónap alatt, mely folyamatok és események máshol, máskor, a valóságban hosszú évek alatt zajlottak le. A tipizálás szerencsére nem csap át sem közhelyességbe, sem tételszerűségbe, ami leginkább a szatírát tompító szeretetteli humornak, az önmagukban is érvényes epizódocskáknak köszönhető.
Az Együttlét erősen baloldali és zöld társaságába cseppen az erőszakos férjét elhagyó anya két gyermekével. A kispolgári miliő és a kollektíva találkozása, valamint a gyermeki szem sajátos – őszinte – látásmódja felszínre hozza a visszásságokat éppúgy, mint az intenzív közösségi élet előnyeit. A szomszéd kövér kisfiúval szemüvegalapon összebarátkozó Éva állítja fel a legpontosabb diagnózist – itt mindenki a társadalommal szemben határozza meg magát, így rossz kaját esznek, csúf ruhát hordanak, és szar zenét hallgatnak, mert az más. A filmet uraló meleg színek és az optimista végkifejlet sem feledtetheti azonban, hogy ez a hazájában majdnem 900.000 nézőt vonzó gyöngyszem is a magányról, az annak elkerüléséért folytatott, a hetvenes években még sikeresnek látszó küzdelemről szól.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1069 átlag: 5.59 |
 |
|
