KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/április
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: A fiúk mozija Játékfilmek
• Gelencsér Gábor: Párhuzamos történet
• Pápai Zsolt: Apró titkok kihantolása
• Baski Sándor: Bátorságpróba Dokumentumfilmek
MAFFIA-MOZI
• Nevelős Zoltán: Gyilkos kompánia Gomorra
• Wostry Ferenc: Itáliát látni és meghalni Olasz zsaruk
JARMAN
• Béresi Csilla: Angyali párbeszéd Derek Jarman és a Színek könyve
HERZOG, A KALANDOR
• Győrffy Iván: Szélsőségek között Werner Herzog dokumentumfilmjei
RAJZ-AMERIKA
• Varró Attila: Tabló a vázlattömbön Watchmen: Az őrzők
• Szabó Dénes: A mesének vége Tex Avery 100
• N. N.: Tex Avery stúdiói
• Schreiber András: Rágcsáló az örökkévalóságnak Miki egér 80 éve
ELLENVÉLEMÉNY
• Forgács Iván: Illatozó hervadtság Kelet-Európai elsőfilmesek
KÖNYV
• Baski Sándor: Ponyvaportré Wensley Clarkson: Quentin Tarantino
• Horeczky Krisztina: Fivérek és nővérek Tim Burton: Rímbörtön
KRITIKA
• Tüske Zsuzsanna: Fiúk a roncstelepről Intim fejlövés
• Csillag Márton: Budapest origami Papírrepülők
• Gorácz Anikó: A tékozló apa Apaföld
• Dercsényi Dávid: Biztonsági mentés Papírkutyák
MOZI
• Schreiber András: Isteni szikra
• Parádi Orsolya: Miért éppen Minnesota?
• Forgács Nóra Kinga: Oly sokáig szerettelek
• Varró Attila: Berlin Calling
• Baski Sándor: Elrabolva
• Sepsi László: A túlvilág szülötte
• Pápai Zsolt: A bűn árfolyama
• Alföldi Nóra: Egy boltkóros naplója
• Vajda Judit: Spancserek
• Klág Dávid: Zack és Miri pornót forgat
• Fekete Tamás: Ellenállók
E-MOZI
• Galambos Attila: Együttlét
DVD
• Pápai Zsolt: Parancsra tettük
• Alföldi Nóra: Tesó-tusa
• Klág Dávid: Nim szigete
• Kovács Marcell: És hamarosan a sötétség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Tim Burton: Rímbörtön

Fivérek és nővérek

Horeczky Krisztina

Burton verses rémmeséiben sem szakad el kedvenc nyomorultjaitól.

 

Tökéletes. Csupán ennyit közölt elismerően a József körúti heavy metal- és gothic-kioszk eladója, gyors pillantást vetve az üvegvitrinből kiemelt, Jack Skellington-os férfi-bukszára – múlt év december 23-án. A pánikrohamokkal tarkított, tomboló soppingolási láz hevében sebtében kiderült: Tim Burton vékonyka verseskötete a fő- és belvárosi könyvesboltok slágerterméke. Magam is ez után kajtattam, a majdan Csontherceg-pénztárcát birtokló Gergő unokaöcsém (10 év) démoni ízlését lesve.

Az ellen-népünnepélyi kiáltványért küzdő, megtépázott idegrendszerű, loholó vásárlók látványa vélhetően gonosz vigyort csalna Burton ábrázatára. Sikerült a bűbájosság: kiforgatni tengelyéből a világot; megmutatni a dolgok fonákját.

Tim Burton 1997-es – egykori élettársának, Lisa Marie-nak ajánlott – ördögi fricskája tökéletesen önazonos: huszonhárom gótikus rémmese, nagyrészt Szabolcska Mihály oeuvre-jének kendőzetlen egyszerűségét idéző félrímekkel (abcb) tarkítva. A lírai kitaszítottak, hibridek, torz- és szörnyszülöttek (Pálcikasrác, Pacasrác, Szennysrác, Sajtsrác, Robotgépgyerek, Vasmacskakölyök, Vudulány, Hulla[dék]lány, etc.) mezsgyére szorult páriák. Nem mások ők, mint Vincent Molloy, Victor Frankenstein, Ollókezű Edward, valamint Halloween királya, Rosszcsont Jack és állhatatos szerelme, Sally fivérei, nővérei. Mindannyian nyomorultak – akik közül többen erőszakos halállal lehelik ki lelküket, ráadásul legközelebbi hozzátartozóik végeznek velük. Burton ugyanis, sutba vágva a szezonális muss-pátoszt, kedvvel versel gyerekgyilkosságokról; szimbolikus erejű, hogy ezt a sorsot szánja címszereplőjének, Osztrigasrácnak is.

Lehetne-e véresebb (sic!) provokáció a „szeretet ünnepén”, mint a családi leszámolás? Bajosan. Ám cseppet sem lélekemelőbbek a kisiklott, viharvert románcok. Burton irodalmi polgárpukkasztásának lényege: csilingelős-száncsengős, lángoló szíves, angyalszárnyas tortát tákolni – kivonva belőle az édesítőszereket, cukrot-mézet-mázat, ellenben jól meghinteni a házisütit sóval-borssal-chilipaprikával. Áradjon a könny. A grand guignol ékességei azonban mégis az illusztrációk, a hajdanán a Disney-istállóból kikerült, animátor-grafikusként induló filmkészítő rajzai. Ezek sokkal inkább lehengereltek, mulattattak, késztettek ámulatra, mint a szövegek. Több bennük az újszerűség, a szellem, a meglepetés. Kedvencemen, a farkasszem-szpartakiád győzteseit megörökítő, színes grafikán napokig kuncogtam, és most sincs ez másképp, hogy újra ránézek (A bámuló lány). Az Osztrigasrác… pedig, a cinéphilek örömére, fekete-fehér, expresszionista storyboard.

E delikát rémképeket Stern Gábor fordító rímkényszerrel társítja. Részint ezért a versek ritmikája többször megtörik, és van, mikor kínosan ügyetlen megoldásokhoz vezet. Így: „Nem volt átlaggyerek, / kinek ujja a cumija, / csak egy üreges / kis fiúka múmia” (Múmiasrác). A legsutább darabnak épp’ az Osztrigasrácot tartom, ahol ijedten ütköztem bele egy önkényesen ízléstelen, bornírt sorba is: „Zárkózott volt. Csak nem azért, mert himlős? / Aggódtak a rokonok, mert nem tudták, hogy hímnős”. (V.ö.: „Everyone wondered, but no one could tell, / When would young Oyster Boy come out of his shell?”)

Az egyenetlen színvonalú magyarítás dacára: az enfant terrible kötete nem csupán pazar, anti-konzum karácsonyi szuvenír, hanem zavarba ejtően szerethető alkotás. Mert az üvöltő tagadást, könyörtelen elutasítást csakis valaminek a hiányaként tudom értelmezni. A korhatárok nélküli opus egyszerre sóvárgás az ismeretlen után, és az attól való félelem. S hogy mi ez a vágyott, rettegett tartomány, azt mindannyian tudjuk: ennek nemléte, hisztérikus akarása miatt lehetett egy ünnepből lélektelen-bazári színjáték, légszomjas lidércnyomás.

 

Magvető – Xpress.hu

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9736