KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/április
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: A fiúk mozija Játékfilmek
• Gelencsér Gábor: Párhuzamos történet
• Pápai Zsolt: Apró titkok kihantolása
• Baski Sándor: Bátorságpróba Dokumentumfilmek
MAFFIA-MOZI
• Nevelős Zoltán: Gyilkos kompánia Gomorra
• Wostry Ferenc: Itáliát látni és meghalni Olasz zsaruk
JARMAN
• Béresi Csilla: Angyali párbeszéd Derek Jarman és a Színek könyve
HERZOG, A KALANDOR
• Győrffy Iván: Szélsőségek között Werner Herzog dokumentumfilmjei
RAJZ-AMERIKA
• Varró Attila: Tabló a vázlattömbön Watchmen: Az őrzők
• Szabó Dénes: A mesének vége Tex Avery 100
• N. N.: Tex Avery stúdiói
• Schreiber András: Rágcsáló az örökkévalóságnak Miki egér 80 éve
ELLENVÉLEMÉNY
• Forgács Iván: Illatozó hervadtság Kelet-Európai elsőfilmesek
KÖNYV
• Baski Sándor: Ponyvaportré Wensley Clarkson: Quentin Tarantino
• Horeczky Krisztina: Fivérek és nővérek Tim Burton: Rímbörtön
KRITIKA
• Tüske Zsuzsanna: Fiúk a roncstelepről Intim fejlövés
• Csillag Márton: Budapest origami Papírrepülők
• Gorácz Anikó: A tékozló apa Apaföld
• Dercsényi Dávid: Biztonsági mentés Papírkutyák
MOZI
• Schreiber András: Isteni szikra
• Parádi Orsolya: Miért éppen Minnesota?
• Forgács Nóra Kinga: Oly sokáig szerettelek
• Varró Attila: Berlin Calling
• Baski Sándor: Elrabolva
• Sepsi László: A túlvilág szülötte
• Pápai Zsolt: A bűn árfolyama
• Alföldi Nóra: Egy boltkóros naplója
• Vajda Judit: Spancserek
• Klág Dávid: Zack és Miri pornót forgat
• Fekete Tamás: Ellenállók
E-MOZI
• Galambos Attila: Együttlét
DVD
• Pápai Zsolt: Parancsra tettük
• Alföldi Nóra: Tesó-tusa
• Klág Dávid: Nim szigete
• Kovács Marcell: És hamarosan a sötétség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ellenállók

Fekete Tamás

Defiance – amerikai, 2008. Rendezte: Edward Zwick. Írta: Edward Zwick és Clayton Frohman. Kép: Eduardo Serra. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Daniel Craig (Tuvia Bielski), Liev Schreiber (Zus Bielski), Jamie Bell (Asael Bielski), Alexa Davalos (Lilka Ticktin), Allan Corduner (Shamon Haretz). Gyártó: Bedford Falls / Grosvenor Park / Pistachio. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 137 perc.

 

Kevés hollywoodi direktor mondhatja el napjainkban, hogy szinte kizárólag egy műfajban dolgozik; azt meg szinte egyikük sem, hogy választott zsánerének gyakorlatilag egyetlen képviselője. Edward Zwick húsz éve készült darabjával, a nálunk Az 54. hadtest címmel futott rendezésével kötelezte el magát a (háborús) kalandfilmek mellett. Művei ráadásul régi, klasszikus dramaturgiával készülnek: nagyívű, nemegyszer epikus áramlású történetek, gyakran egzotikus helyszíneken, ahol a hős megannyi hányattatás után dicsőül meg, éri el az új élet – vagy éppen a dicső halál.

Jelen filmünk 1941-ben játszódik, a németek által megszállt Belorussziában. Miután falujukat szinte teljesen kiirtották, a három Bielski testvér, Tuvia (Daniel Craig), Zus (Liev Schreiber) és Asael (Jamie Bell) a közeli erdőbe menekül. Rejtekhelyük hamarosan valóságos kis táborrá bővül, az így megszületett közösségnek pedig új túlélési stratégiára van szüksége. Kisvártatva bekövetkezik a szakadás: míg Tuvia a védelmet és összetartást hangsúlyozza, addig Zusból partizán lesz. A három testvérre épülő történetvezetés sikerrel működött a Szenvedélyek viharában estében; itt azonban sem viharról, sem szenvedélyről nincs szó, inkább valami bátortalan és következetlen útkeresésről védekezés és támadás, melodráma és kalandfilm között. Ennek megfelelően hiányzik az (akár valódi, akár álságos) patetikus ív, ami Zwick filmjeire eddig olyannyira jellemző volt. A Tuvia által képviselni kívánt közérdek lassan átadja helyét a közhelynek, hogy aztán a szereplők egy katartikusnak szánt, valójában azonban csupán epizódként helytálló finálé után sétáljanak ki a képből.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9751