|
|
|
Láttuk mégUtolsó lépésMátyás Péter
Ebben a filmben gyakran idéznek Montaigne-t. „Nagy csudatévő az emberi elme!” – írta egykor a francia moralista. Vjatyin-Berezsnih rendező nem kevesebbre, mint egy nagyívű történet fölvázolására vállalkozott az 1920-as évek elejétől a II. világháború befejezéséig, középpontban egy hétköznapi emberi sorssal.
Főszereplőnk talpig becsületes munkásfiú, példamutató sztahanovista, később a háború névtelen hőse, akinek egyéni és társadalmi konfliktusait kísérhetjük figyelemmel. A kisember helye és szerepe az időben? – tehetnénk fel a jólismert kérdést, ám a „csudatevés” ezúttal elmarad. A Szovjetunió több mint két évtizedes fejlődésének mindennapos megpróbáltatásait, problémáit itt csak – jó esetben – jelzi, ám nem ábrázolja a rendező, gyakran kikerüli, könnyedén átlépi azokat. A történelem csak díszlet, melyben egy szentimentális történetet látunk, mely során a gondolatok és érzelmek megszokott és jellegtelen fordulatokban öltenek testet.
A művészi szembesítés egy bonyolult, s ez idáig alig érintett korszakkal elmaradt.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1333 átlag: 5.43 |
 |
|
|
|
