KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Érzékenység

Faragó Zsuzsa

 

Az érzéketlenségről szól Koszta Dikov filmje. Főhőse a bárgyúságig értetlen, meggyőződés nélküli egykedvűséggel harcol a németek ellen a Nemzeti Népfront katonájaként, valamikor 1944-ben.

A néző szégyenkezik, nem ismeri a bolgár történelmet. Így a bugyuta Svejkként botladozó főhőst, parancsnokát, a volt cári tisztet, aki cigánnyal mulat, s magyarul énekli az „Az a szép, az a szép” kezdetű nótát, a háború után letartóztatott anarchistát és a Sztálin-kép alatt intézkedő tanácselnököt nehezen helyezi el ismert koordináták közé. Nem ismeri ki magát a gyerekes alapkérdésben sem: ki melyik oldalon áll? Egyáltalán: milyen oldalak vannak?

Egy biztos azonban: az érzéketlenségről szól. Mégpedig az érzéketlenségnek arról a fajtájáról, amellyel az úgynevezett egyszerű ember viseltetik a mellette elrohanó történelem iránt. S ha a történelem nem mellette, hanem rajta szalad át, azt sem érti, csak éli.

Az Érzékenységben szomorkás, bágyadtan csordogáló történetet kapunk, mely világosan, de nem túl tolakodóan, szépen, ám kicsit unalmasan azt hirdeti: a Kisember, akire nem figyelünk, nem áll sem egyik, sem másik oldalon, csak élni szeretne.

Ezen, ha tetszik, szomorkodhatunk vagy megvonhatjuk vállunkat, mindenesetre ezzel a ténnyel nem számolt még el a filmművészet, sem Szenegálban, sem Bulgáriában, de vélhetőleg Magyarországon sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/01 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5640