KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bankrablás Montrealban

Hegyi Gyula

 

Ismét egy bankrablásról szóló történetecske, melyben a látszólag frappáns „nagy trükk” tulajdonképpen elég naiv kis ötlet – a valóságban ugyanis nemigen akadnak olyan buta rendőrök, akik egy túszdráma elsőként szabaduló hőseit minden adat és ellenőrzés nélkül elszéledni hagyják. Dehát a játékfilmben előadott bankrablóktól pontos és részletes szakmai tanácsokat nemigen várhatnak a rablók és terroristák. Legfeljebb úgy általában lehetnek hálásak a műfajnak az effajta erőszak kitartó népszerűsítéséért.

A film fő attrakciója tagadhatatlanul Belmondo játéka. Nem tudom, kapott-e annyi pénzt alakításáért a kanadai filmesektől, mint amennyit szerepe szerint a bankból ellopott: a kanadai dollár francia frankban átszámítva mindenesetre jó pénz, kemény pénz. Belmondo a filmben néha megdöbbentően öregnek látszik – de játszani nem felejtett el, egyénisége e gyenge tucatszerepben is megvillan egy-egy jobb sorsra érdemes jelenettöredékben. Negyedszázaddal a Kifulladásigbeli berobbanása után, még mindig érezni benne valami nehezen definiálható erőt, energiát. Jellemző adalék korunk filmtörténetéhez, hogy az utóbbi időben gyakorlatilag csak ilyen szerepekben láthatjuk, annyi más sztárhoz hasonlóan...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/01 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5639