KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Leopárd kommandó

Nagy Zsolt

 

A kommandó-filmeket itthon eddig csupán a videósok jegyezték – ha jól tudom, igen előkelő helyen – a hazai film(fekete)piacon. A Leopárd kommandóval első – és gyaníthatóan nem az utolsó – képviselőjük megérkeztek a mozikba is. Mivel az akciófilmek gyorsan pergő cselekménye, pazar kiállítása és (látszólag) tétre menő küzdelme a zsöllyéhez szögezi a nézőt – és ez filmünk esetében is igaz –, e profi munka nem igényel kommentárt. A film gépezete – mint a benne szereplő minden rendű-rangú fegyver, a késtől a plasztikbombán és géppuskán át, a lángszóróig – tökéletesen működik. Érdemes eltűnődni azon, hogy az utóbbi másfél évtized műfaji filmjeinek témaválasztása milyen irányba mozdult el, a filmek egy jelentős hányada miért választja részben vagy kizárólagosan az erőszak különböző módozatainak egyre inkább naturális bemutatását. Hogyan válik ezáltal mindennapjaink már-már természetes részévé egy morálisan elfogadhatatlan cselekvésmód. Talán a „korszellem” eredménye az is, hogy egy olyan kiváló művész, mint Klaus Kinski egy ilyen filmben – egyébként teljes színészi varázsát bevetve, a rábízott feladatot kiválóan megoldva – egy sátáni tömeggyilkos szerepét elvállalja. Vele együtt száz perc erejéig mi is ellátogathatunk egy képzeletbeli dél-amerikai diktatúrába, tehetünk egy sétát „az erőszak napfényes oldalán”. És mivel Rambo vagy Mad Max még nem lőtte szitává a hazai mozivásznakat, álforradalmi romantikával leöntött, pozitív előjellel ellátott tejtestvérük bízvást számíthat – a forgalmazókkal együtt – a kasszasikerre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/01 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5637