|
|
|
Láttuk mégA zöldfülűKoltai Ágnes
Hogyan lesz a rendíthetetlen cowboyból éles szimatú zsaru? Clint Eastwood a megmondhatója, mindkettőt egyformán eljátssza, hol saját, hol mások rendezésében. Manapság mintha már csak magában és saját teremtményeiben bízna: önmagát rendezte. Oldalán az amerikai film egyik új yuppie-idoljával, Charlie Sheennel, megható rendőrpárocskát formáznak. Bámulatos kitartással üldözik a kis és nagyobbacska autótolvajokat, fittyet hánynak az élet hívságainak, s már egy tiszti dicsérettel is beérik. De a legjobban mégiscsak annak örülnek, ha saját kezükkel puffanthatják le az autópiac hiénáit.
Eastwood, aki tucatnyi westernben megtanulta, hogy a ló és a fegyver gyakorta fontosabb a kamerának, mint a színész, látványosan ismétli el a tanultakat. A leszálló párában elúszó esti fények, a végtelen kocsisor vibráló lámpaörvénye, a halántéknak feszülő pisztoly agresszíven meghökkentő látvány. Krimik és horrorfilmek tömege szoktatott már hozzá minket a vérhez, a gyilkoláshoz, Eastwood mégis tud valami újat mutatni: hősei elképesztő makacssággal hagyják magukat cafatra verni. Egészen a végső pillanatig. Mert ekkor kíméletlenül visszavágnak.
A kegyetlenkedés ellenére A zöldfülű amolyan klasszikus mozi; humorral, kedélyeskedéssel oldja fel a feszültséget, a kibuggyanó vér émelyítő látványát. Szép kerekded a története is – mindenki elnyeri méltó büntetését és jutalmát, csupán egyetlen kérdésre marad el a válasz: miért ábrázolja oly hihetetlenül ellenszenvesnek a rendező a félvér tolvajokat? A gyűlölet még a vérnél is bővebben freccsen.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1207 átlag: 5.37 |
 |
|
|
|
