KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Guglielmo Biraghi (1927–2001)
• (X) : 2001: science+fiction/tudomány és fikció

• Schubert Gusztáv: Sorskereskedők Igazság-bulvár
• Székely Gabriella: Semmi politika, filmesek vagyunk! Beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Bori Erzsébet: Megcsalatva Gyerekek – Koszovo 2000
• Dániel Ferenc: Az emberek szörnyülködnek, hurcolkodnak A részlet hatalma
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Rövidsarok Kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Háromezer méteres kép Beszélgetés Szécsényi Ferenccel

• Zalán Vince: Steven Soderbergh bukfencei Avantgard megvilágosodás
• Pápai Zsolt: Egyszemélyes Amerika Schizopolis
• Gelencsér Gábor: Drogma Traffic
• Varró Attila: Nosferatu árnyéka Vampiria
• N. N.: A vámpírfilm évszázada
• Hungler Tímea: Ördöggel cimborálva Dario Argento gótikája
• Kovács Marcell: Mösziő Ordas Mélyen az erdőben; Farkasok szövetsége
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Animáció az Óperenciás tengeren túl Észak-amerikai rajzfilmek
KRITIKA
• Varga Balázs: A múlt idő jele Sacra Corona
• Csengery Kristóf: Halálnak halála A csodálatos mandarin
• Ágfalvi Attila: Szapolyai, a dobrudzsai villanyszerelő Ennyiből ennyi
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: A sziget foglya
• Békés Pál: Patkánymese
• Bikácsy Gergely: Az élet csodái
• Kömlődi Ferenc: A mexikói
• Kúnos László: Miss Julie
• Köves Gábor: 15 perc hírnév
• Elek Kálmán: A pók hálójában
• Kézai Krisztina: Húgom, nem húgom
• Strausz László: Talpig majom
• Tamás Amaryllis: Lábad között
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hamis(h)

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Patkánymese

Békés Pál

 

Ha apánk egyik pillanatról a másikra patkánnyá változik, elég nagy gondban vagyunk. Kapkodunk fűhöz-fához, nem tudjuk mi illik, mi nem. Komoly esélyünk van rá, hogy a legalaposabb illemtankönyvben sem találjuk, hogy ilyen esetekre mit ír elő az etikett.

Steve Barron szolid ír kisvárosi környezetben játszódó vígjátéka mintegy villanófénynél szembesít bennünket, nézőket a nem túl valószínű, ám a látottak alapján nem is kizárható eshetőséggel: a nyakló nélkül vedelt sör hatására egy nap apánk minden előjel nélkül patkánnyá változhat.

Ha netán így alakul, tulajdonképpen kevésszámú lehetőség közül választhatunk. Ha az áldozat zsémbes felesége vagyunk, akkor a biztonság kedvéért toljuk le jó alaposan, káráljunk naphosszat, és hányjuk szemére a nyavalyásnak, hogy direkte a mi bosszantásunkra tette, amit tett, csak hogy hírbe keverjen a szomszédok előtt.

Ha az áldozat papnak készülő fiául szemelt ki bennünket a balsors, akkor törjünk felette pálcát, sőt törjünk a patkány-atya vesztére. Elvégre mindennek van határa, felfoghatjuk úgy is, hogy nemzőnk hirtelen és alattomos átváltozásával mintegy a mi vesztünkre tört, sötét árnyat vetvén bontakozó jövőnkre – még az sem biztos, hogy az embert ilyen hendikeppel egyáltalán felszentelik! –, ergo inkább vesszen atyánk, mint karrierünk, és inkább mi öljük meg őt, semmint bennünket a szégyen. Ha a rágcsáló leánya vagyunk, szólaljon meg bennünk a lelkiismeret, szívünket szorítsa szánalom, tegyünk meg mindent sorsverte papánk pátyolására, oltalmazzuk a nemtelenül életére törő más családtagok orv terveitől. Ha netán nagybáty vagyunk, a család esze és mentsvára, akkor igyekezzünk megtalálni az arany középutat, s próbáljuk az észszerűség keretei közé szorítani a merőben ésszerűtlen történéseket. Száműzzük rokonunkat a családi fészekből, hiszen patkány a lakásba nem való, ám száműzetése helyén hagyjunk egy zakót, zsebében a buszpénzzel, mert ki tudja…

Végül, ha lézengő újságíróvá alázott bennünket az élet, olyanná, aki e képtelen eseményben és annak a tényfeltáró zsurnalisztika eszközeivel történő hiteles rögzítésében élete nagy lehetőségét orrontja, akkor költözzünk be a családhoz, és vegyük kezünkbe a kormányrudat – formáljuk a valóságot saját szánk íze szerint.

Wesley Burrowes forgatókönyve nem hagy lehetőséget kihasználatlanul. A patkánypapa körül forgolódó családtagok, rokonok és haszonlesők a kivételes pillanat fényében megmutatják igaz valójukat. Ez a komédia nem fergeteges. Csak jóízűen kesernyés: igazi.

Nevetésünket egy pillanatra mintha elnyomná a színpad széléről közönségére pillantó szatíraíró kurta megjegyzése: „Magatokon röhögtök.”

Van tanulság is. Ne feledjük: ha apánk patkánnyá változik, viselkedjünk körültekintően. Olyankor aztán tényleg rajtunk a világ szeme.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3345