KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/január
MAGYAR PANTHEON
• Tompa Andrea: Meztelen arccal Törőcsik Mari a színpadon
• Kelecsényi László: „Csoda, hogy élek” Beszélgetés Törőcsik Marival
KÖZÖSSÉGI MÉDIA
• Soós Tamás Dénes: A fogyasztók öntudatra ébredése Kerekasztal-beszélgetés a közösségi médiáról
• Kovács Gellért: Farkas a cseten Csapda a neten
• Sós Áron Árpád: A social media hatalma Clickbait
ÚJ RAJ
• Bartai Dóra: Az érzékenység monopóliuma Mia Hansen-Løve
KORTÁRS DALLAMOK: FILMMUSICAL
• Alföldi Nóra: „Evvel a dalban mondom el” Művészfilmes musicalek
• Varró Attila: Színes nyomor New York-i musicalek
• Déri Zsolt: Szikraszilárdság The Sparks Brothers
• Vincze Teréz: Nyolc óra Beatles The Beatles: Get Back
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Méhek és földrengések Minimalista horror-zene
ANIMÁCIÓ
• Pauló-Varga Ákos: Terhelt viszonyok Primanima 2021
• Kránicz Bence: Toldi szelleme Jankovics Marcell: Toldi
TÉVÉSOROZATOK
• Hegyi Gyula: A múlt utóélete Orosz történelmi tévésorozatok
• Teszár Dávid: Adósrabszolgák viadala Hwang Dong-hyuk: Nyerd meg az életed
DOKU-ZÓNA
• Boronyák Rita: A szabadság színei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál
• Bartal Dóra: Női terekben Beszélgetés Kőrösi Mátéval
• Margitházi Beja: Nem harcolni nem lehet Franz Böhm: Dear Future Children
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Trauma és bosszú Sitges
• Bakos Gábor: A képpé vált látvány Szolnok
KÖNYV
• Fekete Tamás: Alfred Hitchcock tizenkét élete Alfred Hitchcock bemutatva
• Endrényi Krisztina: Iustitia és a múzsák Film és jog a gyakorlatban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fóbia mögötti vágy Jane Campion: A kutya karmai közt
KRITIKA
• Baski Sándor: Kapcsolatok Oslóban Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
• Fekete Tamás: Kiskarácsony Tiszeker Dániel: Nagykarácsony
• Gyenge Zsolt: Önző férfiak Beszélgetés Lőrincz Nándorral és Nagy Bálinttal
MOZI
• Rudas Dóra: Az örökbeadás
• Gyenge Zsolt: Legjobb tudomásom szerint
• Bárány Bence: Richard király
• Pozsonyi Janka: Aline – A szerelem hangja
• Kovács Kata: Mézes szivar
• Huber Zoltán: Családi testcsere
• Benke Attila: Az oltalmazó
• Kovács Gellért: A Gucci-ház
• Herczeg Zsófia: Encanto
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Az apa
• Baski Sándor: Rajongás
• Huber Zoltán: Stillwater
• Pethő Réka: Louis Wain
• Lichter Péter: A világítótorony
• Nagy V. Gergő: A dicsőség órája
• Varró Attila: A hazug lány
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Aline – A szerelem hangja

Pozsonyi Janka


Aline – kanadai, 2020. Rendezte: Valerie Lemercier. Írta: Brigitte Buc. Kép: Laurent Dailland. Szereplők: Valerie Lemercier (Aline), Sylvain Marcel (Guy-Claude), Danielle Fichaud (Sylvette), Roc Lafortune (Anglomard). Gyártó: Rectangle Production / Gaumont. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 128 perc.

 

Izgalmas történelmi alakok és popsztárok igaz történetei töretlenül népszerűek, a moziba és a streambe is szó szerint futószalagon gyártják az életrajzi filmeket. Csak 2021-ben tucatnyi biopic készült, köztük Aretha Franklin és Billie Holiday életéről is, de érkezik Baz Luhrmann Elvis-filmje, és úton van Madonna, Bob Marley és Michael Jackson élettörténete is.

Ebbe a sorba állt be a kanadai popikon Céline Dion, vagyis mégsem. Az Aline – A szerelem hangja valóban az ő gyerekkorát, a nála 26 évvel idősebb menedzserével szövődő szerelmét és a sztárrá válásának útját követi a 70-es évektől napjainkig, de a valódi Dion helyett egy Aline Dieu-re keresztelt, kitalált hősnő életét látjuk. Az ok egyszerű: Céline Dion se a jogokat, se a hangját nem adta kölcsön Valérie Lemercier-nek, aki az írás és rendezés mellett a film főszerepét is magára vállalta 5 évestől 53 éves koráig ő alakítja az énekest. A rendező ezen döntése rengeteg kérdést vet fel, de főleg kényelmetlenséget okoz, mert hiába minden számítógépes trükk vagy fiatalító smink, egy percre sem képes elhitetni magáról, hogy 5 vagy 12 éves, ami az első fél órát egy groteszk paródiává változtatja.

Miközben karrierje egyenes úton ível felfelé, a történetet egy-egy leküzdendő probléma hajtja előre a szerelmi tabu, a terméketlenség, a dolgozó anya bűntudata és egy hangszálgyulladás okozta három hónapos kényszerszünet de ez az epizodikusság hamar érdektelenségbe fullad. Valódi humor híján vígjátéknak sem nevezhető, a drámaisága pedig a felsorolt problémákkal együtt elillan – az Aline lényegében egy átszerkesztett Wikipedia szócikk Céline Dion életéről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15208