KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Örök varázs Tóth János kinematográfus – 1. rész
• Horányi Péter: Az objektív személyessége Rendezői jelenlét a dokumentumfilmben
• Somlyai Fanni: Közönyös ügyeink Párhuzamos montázs: Cséplő Gyuri // Csak a szél
• Soós Tamás Dénes: „Mosolygós film lett” Beszélgetés Lakos Nórával
A TÖRTÉNELEM ÁRNYÉKÁBAN
• Várkonyi Benedek: A történelem unokája Beszélgetés Sipos Józseffel
• Soós Tamás Dénes: Emlékezetmítoszok Beszélgetés Hatos Pál történésszel
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Seeßlen Georg : A csodás játékrontó Rainer Werner Fassbinder
NEMEK HARCA
• Vajda Judit: Gender és groteszk Marco Ferreri filmjei a MeToo tükrében
• Varró Attila: Gyengébb igen Rendőrnők és homme fatalok
• Varga Zoltán: Végső állomás: Hårga Kultmozi: Fehér éjszakák
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Géczi Zoltán: Lángolva buknak alá az angyalok James O’Barr: A holló
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Boldogtalan ifjúság Jan Komasa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Gyászmunka Pintér Judit és Kincses Károly (szerk.): Sára Sándor
MAGYAR RÖVIDFILMEK
• Szivák Bernadett: Álmokfutás Beszélgetés Vigh Bálinttal
• Szivák Bernadett: Rododendron Beszélgetés Kovács Leventével és Törcsi Leventével
TELEVÍZÓ
• Fekete Tamás: Nagy-Oroszország Nagy Katalin tévésorozatok
KÍSÉRLETI MOZI
• Szász Csongor: „Nincs értéktelen kép” Beszélgetés Lichter Péterrel
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Szív és vese Buvári Tamás: Magdolna
• Schubert Gusztáv: A szelídek ereje Beszélgetés Buvári Tamással
• Fekete Tamás: Betörni a profik közé Lóth Balázs: Pesti balhé
• Kovács Bálint: A felszín túszai Niels Arden Oplev – Anders W. Berthelsen: Daniel
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Természetes fény Terrence Malick: A Hidden Life
MOZI
• Kovács Kata: Made in Italy
• Andorka György: Palm Springs
• Kovács Gellért: #kövessbe
• Fekete Tamás: Patthelyzet
• Alföldi Nóra: A herceg utazása
• Huber Zoltán: Sosem késő
DVD
• Varga Zoltán: Vámpírok bálja
• Kovács Patrik: A hazugság művészete
• Benke Attila: Taxisofőr – Jubileumi változat
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Egerek és emberek

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Egerek és emberek

Papírmozi

Kránicz Bence

A magyar kiadók egyre bátrabban válogatnak a szuperhősműfajtól távoli amerikai képregények, az utóbbi évek ünnepelt szerzői sorozatai közül. Ha nem tudnánk, hogy a közvetlen fősodortól kicsit is távolabb eső címek nálunk egyelőre kockázatosnak számítanak, azt mondanánk, biztosra mennek. Amerikában kevés kevés képregényt ünnepeltek olyan hangosan a kilencvenes évek óta, mint Jeff Smith író-rajzoló egyszemélyes eposzát, a Bone-t, amely 1991 és 2004 között 10 Eisner-díjat nyert el – ennyi gombócból is sok. A leleményes magyar fordításban Konc címet kapott sorozat a tolkieni epikus fantasy műfaját variálja: kicsi és külön-külön kiszolgáltatott, de együtt erős hősök meséje, akik hegyen-völgyön át vándorolva, a világ elpusztítására törő ősgonosszal is szembeszegülve érnek célhoz.

Smith ötlete, hogy a három Konc unokatestvért körbevevő miliő afféle pszeudo-középkori meseuniverzum, beszélő állatokkal, jóságos sárkánnyal és faluszéli fogadóval, de maguk a hősök ízig-vérig modern figurák. Visszavágynak otthonukba, Koncfalvára, ahonnan egyikük kapzsisága és ügyetlensége miatt száműzték őket, és ami az elejtett utalások alapján sokkal inkább napjaink kisvárosaira emlékeztet. A legszimpatikusabb Konc fivér, Füle kedvenc olvasmánya a Moby Dick, és a fenyegető rémségekhez meg új barátaihoz fűződő viszonya is az örök kívülállóé, mintha csak kényszerű turista lenne e fantasy-vidéken. A három központi karakter leginkább klasszikus Disney-figurákhoz hasonlít, egy-egy jellemző alkatot képviselnek, mint Mickey egér, Donald kacsa és Goofy. Smith ábrázolásmódját még izgalmasabbá teszi, hogy a helyszíneket és a mellékfigurákat realisztikus, „tiszta vonalas” stílusban dolgozza ki, míg a Koncok meglehetősen absztrakt figurák, maga Konc Füle leginkább a kísértet Casper és egy aranyos teknősbéka keresztezéseként írható körül. Kalandjai pergő ritmusban, sok vizuális poénnal, dinamikus jelenetezéssel bomlanak ki, ami nemcsak a szerző képregénykészítői tehetségéről, hanem magabiztos műfajismeretéről is árulkodik. A Konc bármely korosztálynak jó szívvel ajánlható – nagyobb gyerekek és felnőttek más-más okokból találnak majd benne örömöt.

 

Ugyanilyen széles olvasórétegnek szól az Egérőrség, a Koncnál újabb, magyarul szintén most induló sorozat, egy másik egyszerzős vállalkozás. David Petersent nyilvánvalóan inspirálta is Jeff Smith munkája: a 2006-tól megjelenő Egérőrség ugyancsak középkori közegben játszódó lovagi fantasy, emberek helyett egérszereplőkkel. Ám nem a Macskafogó műfajparódiákra lehetőséget nyújtó egérvilágában járunk, hanem sötétebb és kíméletlenebb vidéken, ahol az egereknek apró termetük és sérülékenységük miatt kell őrséget szervezniük, kipróbált és marcona egérharcosokkal. Az Egérőrség hősei tehát se nem aranyosak, se nem különösebben szerethetőek. Nincs az az érzésünk, mint a Konc esetében, hogy a főhősöknek voltaképpen semmi bajuk nem eshet – itt hullanak az egerek, és a helyenkénti, vizuálisan azért tompított brutalitás meg a karcos-árnyékos képi világ miatt a Trónok harca sem tűnik távoli párhuzamnak. Petersen rajztudása lehengerlő: az egymástól első pillantásra csak bundájuk színében eltérő egereket pillanatok alatt egyedi figurákká formálja, amiben az is segíti, hogy alaposan kidolgozza a középkori egértársadalom szerkezetét. Minden egérnek megvan a maga munkája és helye a világ rendjében, ám összességében az egértársadalom cseppet sem vonzó közösség, sokkal inkább katonai diktatúrára emlékeztet. Petersen tehát az állatszereplős mesefantasy családbarát álcájában komor történetet mesél és bonyolult problémákat ragad meg, ezáltal célozva meg több különböző közönségréteget. Az első kötet inkább csak bevezet az Egérőrség világába, emiatt a cselekmény egyszerű panelekből építkezik. Képi egyedisége, a karakterformálás megoldásai és a történetmesélés lendülete miatt a sorozat mégis nagyon magas színvonalon indul.

 

Jeff Smith: Konc 1. – Távozás Koncfalváról. Fekete-fehér, puhafedeles, 144 oldal. Kiadó: Vad Virágok.

David Petersen: Egérőrség 1152. ősz. Színes, keményfedeles, 200 oldal. Kiadó: Ciceró.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/09 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14654