KritikaNiels Arden Oplev – Anders W. Berthelsen: DanielA felszín túszaiKovács Bálint
A dán film nagyjai összeálltak, hogy elmondjanak egy akcióthrillerbe illő, igaz túszdrámát, de nem merültek elég mélyre. Érdemesebb felsorolni, mi minden nincs meg a Daniel című filmben, mint hogy mi igen, mert arra túl egyszerű a válasz: egy Wikipédia-szócikk, vagy kicsit megengedőbben egy újságcikk Daniel Rye-ról, a fiatal dán fotóriporterről, akit 2013-ban elrabolt, majd 13 hónapon keresztül fogvatartott az Iszlám Állam, hogy aztán a horribilis váltságdíjért cserébe szabadon engedje – utolsóként azelőtt, hogysem elkezdték volna pénzgyűjtés helyett puszta gyűlölet-propagandából kamerák előtt kivégezni a túszokat. És ez máris átvezet a „mi nincs” kérdéskörbe: nincs szó arról, hogyan változott meg a Rye elfogása idején még szinte amatőr bűnözőcsoport épp ebben az egy évben az egész világot fenyegető terrorszervezetté. Nincs szó arról, hogyan szerzett ekkora hatalmat az ISIS a Közel-Keleten, nincs szó arról, hogyan járult hozzá a menekültválsághoz, mit okozott Szíriában és Irakban a jelenléte, hogyan viszonyultak hozzá a helyiek és ők a helyiekhez. De még arról sincs igazán szó, amit pedig egy-két jelenet erejéig felvet a film: az egymással összezárt túszok sajátos hétköznapjairól, a Sorstalanságban leírthoz hasonló túlélési taktikáikról – mire idáig jut a film, addigra szinte vége is. Minderre a hiányra persze nem lenne érdemes felhívni a figyelmet, sőt nyilván fel sem tűnne a nézőnek, ha az, amit viszont vállaltak az alkotók, önmagában is megállna. A Daniel azonban nem állít egyebet, mint hogy akit túszul ejtenek a terroristák, annak bizony nagyon rossz. Pedig a felmerülő témák közül ez az egyetlen, amivel alighanem mindenki tökéletesen tisztában volt a film nélkül is. Ráadásul a Danielt a legnevesebb skandináv filmesek alkották: a forgatókönyvet Puk Damsgård regényéből az az Oscar-díjas Anders Thomas Jensen írta, aki az Ádám almáival lett világhírű, és akinek már több saját filmjéből készült hollywoodi remake a legnagyobb sztárokkal, az egyik rendező pedig a Tetovált lányt először moziba vivő Niels Arden Oplev (a segédrendező Anders W. Berthelsen színész volt). Ennyi tehetséggel a kamera túloldalán pedig valóban nem lehet azt mondani, hogy a Daniel rossz lenne. Hiszen a mocskos, iskolákból és más intézményből átalakított kínzókamrákat, a sivatagokat és a dán családi házas zöldövezetet a helyi bürokratikus útvesztővel szembeállító képek felveszik a versenyt bármelyik tengerentúli szuperprodukcióval (Eric Kress, Lars von Trier A birodalom sorozatának operatőre fényképezte); az igaz történet eleve magában hordozza az akcióthrillerek – néha kissé primitíven – hatáskeltő elemeit, hiábavaló szökéssel, légitámadással, reménytelen bezártsággal, nyomozással a rabok után és tárgyalással a kormánnyal, folyamatos fenyegetettséggel; és a színészek is hihetően hozzák az ijedtség és rettegés arcait (mint a címszereplőt játszó Esben Smed) vagy a meglepő életigenlést (mint a Rye-nál híresebb és még tragikusabb sorsú újságírót, James Foley-t játszó Toby Kebbell), még ha nem is kiemelkedően emlékezetesek az alakításaik. Akármennyire is stimmelnek az összetevők, akármennyire is rutinnal keverik össze őket, ha a végeredmény sótlan; ha az alkotók nem merészkednek mélyebbre az alaptörténetben. Márpedig nem merészkednek, pedig idejük lett volna rá: a játékidő csaknem két és fél óra. Ráadásul 2020 sem tesz jót ennek a filmnek: a Black Lives Matter mozgalommal elinduló kulturális forradalom után még feltűnőbb, ha egy, a Közel-Keleten játszódó film kizárólag a fehérek problémáiról szól, közülük is csak a férfiakéról (noha a hasonló helyzetben lévő nők történetében is akad jócskán tragédia), és hogy egy filmben minden fontosabb arab szereplő a nagyon gonosz és a sátánian gonosz közti skálán mozog. „Sokan, akik Szíriából jöttek Dániába, borzalmasabb dolgokat éltek át, mint én” – mondta szabadulása után (az igazi) Rye. Sokat elmond a filmről, hogy ezekről a sokakról kizárólag egy inzert emlékezik meg a végefőcím előtt. DANIEL (Ser du manen Daniel) – dán, 2019. Rendezte: Niels Arden Oplev és Anders W. Berthelsen. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Eric Kress. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Esben Smed (Daniel), Toby Kebbell (Foley). Gyártó: Hummelfilm / Danish Film Institute / Imaginarium Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 138 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
