SzextétikaKelecsényi László: FilmszextétikaSzex a vásznonVeress József
Filmszerelmi ábécé kezdőknek
és haladóknak.
Woody Allen szerint két dolog
fontos az életben. Az egyik a szex, a másik meg egyáltalán nem lényeges.
Kelecsényi László, a Filmszextétika
szerzője e paradox tételt elfogadva könyvében mindarról szól, ami a filmes
erotika témakörében fontos és kevésbé lényeges. A szűkített optika (a kötet
stílusosan karcsú, akár egy vonzó női derék) kizárta az enciklopedikus
teljességet, az összeállítás természetesen szubjektív, ugyanakkor rendkívül
sokoldalú és változatos, a vizsgált jelenségek összefüggéseit és hátterét alaposan
feltáró, elegáns tanulmány. Műfaji címkével nehéz lenne jellemezni, mivel igazi
értéke rokonszenves eklekticizmusában rejlik. Az értekezés már-már tudományos
hitelét klasszikus gondolkodóktól kölcsönzött frappáns idézetek szavatolják, a
mozi-illusztráció impozánsan gazdag, a fejtegetések stílusa pedig rendkívül
szellemes. Mindazonáltal a könyv egyáltalán nem kompiláció, hanem igényes
esszéfüzér: filmszerelmi ábécé, melyben a különböző korok és divatok, erkölcsök
és felfogások tükrébe pillanthatunk.
Néhány
címszó: a szexuális forradalom és szerelmi szabadságharc ideológiája, kalandok
az érzékek birodalmában, monogámia és vidéke, a vágyak titkos tárgyai,
tabudöntögetések, ízlésficamok, politika és lepedő, szűzies szemérem és mély
torok, pornográfia és prostitúció – a felsorolást hosszasan lehetne folytatni. A
fogalmi magyarázatok meggyőzőek, amin aligha csodálkozhatunk, hiszen többek
között Augustinus, Simone de Beauvoir, Diderot, Fourier, Kierkegaard, Ortega,
Rousseau és más tekintélyek szólnak hozzánk a lapokon – nem beszélve a hazai
szellemi élet kiválóságairól. A test szavainak bemutatása mellett talán csak a
vonzás és taszítás köznapi frazeológiájának leltára lehetne bővebb – annak
bemutatása, milyen út vezetett a szemérmes szalonnyelvtől a durva
vulgarizmusokig, bár a folyamatra számos utalás történik. A végső konklúzióval,
miszerint az egyenlőtlen szabadság, pontosabban szabadosság korában élünk,
természetesen egyetértünk. Jogos az aggodalom: „Ki viszi át a szerelmet? –
kérdezte egy magyar költő a 20. század második felében. Attól tartok, ma már
nincs is mit átvinni. Vagy mégsem?” Az utolsó lapon, a záró-passzusban nem
kevesebb, mint tizenegy kérdőjel szerepel, ami egyértelműen azt jelzi, hogy
Kelecsényi tartózkodik a kinyilatkoztatástól, helyette meditációra hív fel,
kétségeit nem szégyelli, bátran bevallja.
A
cinéfilek hálásak lehetnek az emlékezetes jelenetek gyakran ironikus
felelevenítéséért. Mivel Kelecsényinek kisujjában van a filmtörténet, ontja magából
az érdekes példákat. Klasszikusokat épp úgy említ, mint újkori szenzációkat.
Sikeres és kevésbé ismert darabokat egyaránt. Mielőtt kezembe vettem a kiadványt,
gonoszkodó ötlettel, tesztként felírtam húsz címet: vajon említés esik-e róluk?
Nos, egy kivételével mindegyik szerepel (a kakukktojás – ha már megemlítettem –
a Gilda, de hát kinek a papné, kinek
a lánya). Nem hiányozhat a panorámából kis világunk sem, jóllehet mi kissé
megkésve ráztuk le a tiltás, a prüdéria, a szűkkeblűség (nem anatómiai
értelemben!) bilincseit. A Megszállottak
(Makk Károly, 1961) fogadtatásáról szólva K.L. szokásához híven szelíden
megsuhogtatja kritikusi pálcáját, amikor kétségbe vonja a férfi főhősök intim kapcsolatára
vonatkozó feltételezést. Igaza van – amiként akkor is, amikor az Emanuelle-t és bájos néhai megszemélyesítőjét
fejtegetései hátsó traktusába űzi. Fapados tanulság: korántsem minden vérforraló,
ami meztelen.
A Filmszextétika – a játék a címmel is dicséretet érdemel – kellemes
olvasmány, okos kalauz. Noha sokadik hozzászólás az örök és megunhatatlan témához,
tartózkodik a közhelyszerű ismétlésektől, nem reked meg a felszínen, találóan kapcsolja
össze az elméletet a gyakorlattal. Korszerű szempontokat kínál az
ínycsiklandozó játékhoz, melyet általában ketten (néha hárman, máskor még
többen) játszanak s az égvilágon szinte mindenki gyakorol, sőt szakértőként
magyaráz. Megtudhatjuk belőle, mit ér a szex, ha mozgóképek formájában kúszik
az életünkbe.
Scolar, 2014
Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 244 átlag: 5.67 |
 |
|